160 versenyzőt delegált Magyarország az olimpiára, de ez mégsem a teljes létszám. Több olyan magyar versenyző is van, aki más nemzet színeiben küzd majd. Őket mutatjuk most be.
Benedek Dalma - Kajak - Szerbia
Ruzicic-Benedek Dalma neve a legtöbb sportszeretőnek ismerősen cseng, hiszen egy rendkívül sikeres magyar evezősről beszélünk. A 34 éves versenyző Budapesten született, és magyar színekben eddig hétszer lett világ-, és hétszer Európa-bajnok.
Mindezen sikerek ellenére nem vitték ki sem a 2004-es, sem a 2008-as, sem pedig a 2012-es olimpiára. Emiatt gondolta úgy, hogy szerb férje révén megpróbál újra kijutni a játékokra, ezúttal azonban szerb színekben.
Nem itt fog először szerbként versenyezni, 2013-ban a Montemor-o-velhoi Európa-bajnokságon például lehajrázta Kozák Danutát, és összesen három aranyat gyűjtött be.
Nem tudni, hogy fog szerepelni, mert az elmúlt években kicsit visszahúzódott, mint mondja, amolyan fekete lónak tartja magát, nem tud senkiről semmit, de őt sem ismerik az ellenfelek.
Ruzic-Benedek K1 500 méteren indul, ahol az egyszer már megvert Kozák Danuta lesz az ellenfele. A legjobb mégis az volna, ha mindketten dobogóra állnának, hiszen Ruzic-Benedek a tíz Európa-bajnoki és a hét világbajnoki arany mellé megérdemelne egy olimpiai érmet is.
Marozsán Dzsennifer - Futball - Németország
Marozsán Dzsenifer 1992-ben született Budapesten, Marozsán János válogatott labdarúgó lányaként. Édesapja németországi szerződésének köszönhetően költöztek át 1996-ban, ahol 2003-ban megkezdődött a magyar lány karrierje.
2004-ben hívták meg először a korosztályos német válogatottba, 2010-ben viszont már felnőtt válogatott lett. Jelenleg a legeredményesebb magyar születésű labdarúgó, hiszen korosztályos Európa- és világbajnok, most Franciaországban játszik.
Gárdos Róbert - Asztalitenisz - Ausztria
Gárdos Róbert nemzetváltásának története rendkívül szomorú. 14 évesen verhetetlen volt korosztályában, családja ekkor költözött ki Ausztriába. Ennek ellenére sokáig hazajárt versenyezni, már tizenévesen is szívügye volt a magyar válogatott.
Itthon azonban nem volt garantált a fejlődése, mint mondta, a közeg erősen visszafogta.
Amikor mondtam az egyik hazai edzőnek, hogy én még szeretnék egy kicsit túlórázni az edzés után, akkor az volt a válasz, ő nem bánja, de neki mennie kell, nem tud velem foglalkozni. Az asztal mellett maradtam, még vagy fél órát ráhúztam, ezek után mentem az öltözőbe, és mit látok? Az edző még ott sztorizgat, annyira sietett. Csak valamiért velem nem akart foglalkozni.
De sajnos nem ez volt az egyetlen gátló tényező.
Magyarországon a tudás nem mindig számított. Mert jó néhányszor előtérbe került, hogy egyszer az egyik edző szívességet tett egy másiknak, ezért ha kellett, elvtelenül segítette a csapat kijelölésénél a másik tanítványát. Vagy éppen ennek a fordítottja, egy korábbi sérelmet a tanítványon toroltak meg azzal, hogy keresztbe tett neki, ahol csak tudott. Ő meg szerencsétlen nem értette, mi zajlik körötte, miért nem számít a tudása.
Ez megmagyarázza azt is, hogy miért lehetséges az, hogy a magyar asztalitenisz sport a '70-es években fényévekkel előrébb járt Ausztriánál, most viszont csak loholunk a sógorok után.
Ezt Gárdos is észrevette, ezért hamarosan már osztrák színekben versenyzett, ahol nem volt kirívó, hogy napi hét órát tölt az asztalnál. A váltáskor a legtöbben hazaárulónak hívták, ő azonban az asztalnál válaszolt ezekre: olimpiai 4. és 7. helyezett, kétszeres Európa-bajnoki bronzérmes, Európa-bajnok, jelenleg 48. a világranglistán.
Nemes Viktor - Birkózás - Szerbia
A zentai Nemes Viktor kötöttfogású birkózó, és a 75 kilogrammos súlycsoportban indul - abban, ahol Bácsi Péter is. Nemesnek egyébként nagyon jó éve van, márciusban az Európa-bajnokságon ezüst érmet szerzett.
Tarr György, Vlcek Erik és Linka Tibor - kajak négyes - Szlovákia
Kajak vb 2015: a dobogó tetején álló négyes három tagja anyanyelvi beszél mind a második, mind a harmadik helyezett csapattal. A bronzérmes Csehország, az ezüstérmes Magyarország, a dobogó tetején pedig Szlovákia áll.
Ennek a szlovák négyesnek három tagja magyarul beszél egymással, felvidékiek. Szerepeltek már együtt olimpián, Európa- és világbajnokságokon, mindenhol sikerrel és mindenhol szlovák színekben.
Azt, hogy milyen érzés nekik ez az egész, Vlcek fogalmazta meg egy interjúban:
Van mit tanulni a magyaroktól. Sokkal összetartóbbnak gondolom őket, mint a szlovákokat. Olyan még nem fordult elő, hogy egy világbajnokságon ne kaptunk volna a szurkolóktól, családtagoktól egy kis magyar pálinkát vagy kolbászt. Mindig is magyarként tekintettek ránk.
Mi pedig nem tehettünk arról, hogy egy várost így kettévágott a történelem. Európában sem sok ilyen van. Az osztrák és a német megérti magát, a határon lakó cseh és lengyel is. A magyar és a szlovák nem, annyira különbözik a két nyelv. Hogy a szívünk egyik fele magyar, azt talán jól jelzi, hogy a nekünk szurkolók már kétnyelvű transzparenssel vannak ott a tribünön. Nyilatkozunk szlovákul, de ugyanígy magyarul is, ha kérdeznek bennünket. Ebben nincs semmi politika, így élünk.Egymás mellett is csak így lehet élni.
Varga Erik - Trap lövészet - Szlovákia
Varga Erik Vágsellyén született, a lövészet szeretetét apjától és nagyapjától örökölte. Nem ez lesz az első olimpiája a koronglövőnek, már Pekingben és Londonban is ott volt, előbbin 9., utóbbin 12. lett.
Mint mondja, megfordult a fejében, hogy magyar színekben versenyezzen. Magyarországon jobbak a körülmények, két hitelesített trap pálya is van, Szlovákiában egy sincs. Varga nem is profi státuszú sportoló, rendőrként dolgozik.
A váltás elmaradásának oka az azt követő két éves eltiltás, amit nem tud vállalni.
Ha itt születtem volna, minden más. Így a szlovák zászlóval, szlovák himnusszal állok a dobogóra. A történelem így alakította, nem tehetek róla.
