Egyik kertészkedő ismerősöm szerint az ősz közeledésének csalhatatlan jele, ha megjelennek a boltokban a virághagymák. Bár az idejét nagyon beosztja, ha fel kell mérni a kínálatot valahol, negyed órákra ott tudja felejteni magát. Annak pedig gyerekként örül, ha neki tetsző tulipánt, nárciszt vagy krókuszt talál. A másik hangakertet szeretne, megszállottan kutat a különleges erikafélék után. A kert körvonalai már kezdenek kirajzolódni.
Kedves barátom egy gyümölcsöst örökölt, kiöregedett, részben kipusztult fákkal. Első gondolata az volt, hogy túlad rajta, aztán rákapott az ízére. Számára akkor kezdődik az ősz, ha megjelennek az árudák kínálatában a gyümölcsfák. Úgy válogatja a fajtákat, hogy májustól folyamatosan legyen, ami érik. Az egyen ízek után most a gyerekkori, szinte elfelejtetteket próbálja felidézni, kutatja a régi fajtákat is. Büszke a nemrég beszerzett hólyagos cseresznyéjére, a pogácsa és bőralmára, bár még egyiket sem kóstolhatta meg. A telekhez kis ház is tartozik. Felújította a régi virágágyást, most épp kisfejű árvácskák díszlenek benne. Munka közben meg-megpihen, végignézi kis birodalmát. Aztán elballag, hogy gödröt ásson a gesztenyefáknak.
Virágh Dezső, Parti kertészet