Bulvármarketing. Így hívják azt a technikát, amikor semmi sem történik, néhány meglepő kijelentéssel azonban fent lehet tartani a köz érdeklődését. Példaként említsük meg, mondjuk Győzikét, akinek tévéműsora már mindenki számára unalmas, ekkor be kell dobni, hogy Bea asszony válik. Persze, erről szó sincs, de az erre fogékonyak továbbra is nézik a műsort, és jön a bevétel a reklámokból, újabb bőrt lehet lehúzni a dologról.
A pártfegyelem uralkodik?
Ez a technika működik a politikában is. Amikor például tavaly Orbán Viktor kéthetente adott egy-két napos határidőket a kormánynak, mindenki tudta (a fanatikus hívők kivételével), hogy komolytalan a dolog. De arra jó volt, hogy a topon tartsa magát és pártját.
Ezek a gondolatok fordultak meg az ember fejében, amikor a tavalyi év utolsó szombathelyi közgyűlését figyelte. Miközben a háttérben a lényeges ügyek lerendeződtek - ezekről kicsit később -, a jobboldal parlamenti szereplésével, szavazásaival kezdte bombázni Ipkovich polgármestert. Azzal, hogy kormánypárti országgyűlési képviselőként megszavazta a kormány törvényjavaslatait, így pedig – szerintük – városa érdekei ellen cselekedett. Vagyis, tematizálták a polgármestert, ezzel elterelve a figyelmet a háttéralkukról.
Nem mintha a Fidesz képviselői nem vetették volna mindig is alá magukat a frakciófegyelemnek, de számunkra most nem ez a lényeges. A lényeg a kommunikációban van, azt akarják mutatni, hogy a polgármester politikai szempontok miatt képes arra, hogy saját városát károsítsa meg az állami költségvetés, az adótörvények elfogadásával. És ez ellen, a város érdekeiért küzd az igazság és a takarékosság kivont lángpallosával a jobboldal.
A választópolgárok figyelő tekintete
Tiszta marketing az egész, hiszen közben a nyár közepe, azaz Soós József jobbraátja óta érdekes fejlemények zajlottak le a városi politikában. Miközben az MSZP összezárt – ebben nagyon jók egyébként -, a Fidesz szép lassan elkezdte átvenni az irányítást. Nem direktben, hiszen arra nincs jogilag megfelelő eszközük, de tény, hogy azok a vágyaik, amelyek az év első felének politikai viharait okozták, szép lassan kielégülnek. Így már nincs okuk arra, hogy állandó össztűz alatt tartsák a városvezetést, hiszen átvették a hatalmat a bizottságokban, lefejezték az önkormányzati cégek igazgatótanácsait és felügyelőbizottságait, kikényszerítették, hogy az önkormányzat rábólintson a Magellán Centerre.
Rövidesen pedig a polgármesteri hivatalt akarják átszervezni saját szájuk íze szerint, amelynek első lépése valószínűleg a polgármester lehetőségeinek szűkítése lesz, mindez a takarékosság látszata mögé bújtatva.
Mindehhez állandó egyeztetésekre volt szükség, ne legyenek kétségeink, komoly alkudozások folytak a háttérben. Így a közgyűlést a tévén figyelő választópolgárok szemében úgy tűnhet, közelednek az álláspontok, a két oldal hajlandó az együttműködésre.
Kedves tévénézők!
Ez a kialakulóban lévő kép viszont veszélyes is lehet a jobboldal 2010-es választási esélyeire. Hiszen a szombathelyiek többsége még mindig elégedett a polgármester és a városvezetés munkájával, az események pedig azt mutatják, hogy a jobboldal hajlandó felelősen részt venni a munkában. Hiszen az utóbbi közgyűléseken szakmai viták zajlanak, a jobboldal javaslatait rendre elfogadja a városvezetés. Működik a dolog, akkor pedig, minek is kellene változtatni?
Márpedig a Fidesz változtatni akar, el akarja tüntetni az utolsó akadályokat is uralkodása útjából. Ezért állandóan arra törekszik, hogy akárhogyan is, de valamilyen terhelőt találjon Ipkovich ellen. Egyelőre csak ellene, aztán majd jönnek sorban a többiek. Erre szolgálnak a közgyűlés elejének felszólalásai, akár freudi elszólásnak is nevezhetjük, amikor az egyik fideszes képviselő így kezdte mondandóját: Tisztelt közgyűlés, kedves tévénézők!
Emeljünk ki egy ügyet, jó példa arra, hogyan is működik a jobboldal kommunikációja. A Haladás pálya megvásárlása egyszer már volt a közgyűlés előtt, akkor a testület simán leszavazta az ügyet. Ősszel aztán éppen lapunkban jelent meg egy interjú, amiből kiderült, ismét a közgyűlés elé kerül a dolog, és az új többség nem támogatja a stadion megvásárlását.
Lényeg a kármentés
Lett is belőle óriási felháborodás, a következő közgyűlésen a jobboldal nem volt hajlandó színt vallani, tudván, ellenük fordulna a népharag. Inkább – különböző okokra hivatkozva – levetették a napirendről az ügyet, a következő közgyűlésen pedig simán megszavazták a terület megvásárlását. Hivatkozva arra, hogy meg kellett találni az anyagi forrásokat. (Megsúgjuk, azok azóta sincsenek meg.) De ezt kellett tenniük, különben vagy ellene mennek a saját magukról mutatott takarékos, felelős képnek, vagy óriási veszítenek népszerűségükből.
Tehát, ne legyenek kétségeink, nem a város érdeke, nem a szurkolói klub által indított aláírásgyűjtés volt az oka a döntésnek, hanem az, hogy a jobboldal a legkisebb károsodással jöjjön ki a dologból.
Nézzünk egy másik ügyet. Szeptemberben a jobboldal szociális érzékenységét hangoztatva csak kisebb mértékű távhődíj emelést támogatott. Hiába figyelmeztetett a városvezetés, hogy a döntés igazságtalan a nem távhős lakásokban élők számára, és hogy csődközeli helyzetbe hozza a szolgáltató céget. Meglépték, mert beleillett kommunikációjukba.
Decemberben aztán szemrebbenés nélkül szavazták meg az eredetinél jóval magasabb díjemelést. Bízva abban, hogy senki sem szólal meg, senki sem emlékeztet a három hónappal korábbi döntésre. Bejött, vita nélkül ment át a dolog, a baloldal belement a sunyításba, hiszen nekik egyetlen céljuk volt: ne a város állja a szolgáltatónál keletkező hiányt. A jobboldalnak pedig nem volt érdeke felfedni korábbi tévedésüket, így továbbra is a szociálisan érzékenyek szerepében tündökölhetnek.
Állandósul a kampány
Az idei év nagy kérdése pedig az lesz, ki fogja viselni a felelősséget a kedvezőtlen lépésekért, és ki fog dicsfénybe burkolózni, ha elindulnak és sorra megvalósulnak a nagyberuházások. Hiszen a városvezetés jelenleg is baloldali, a közgyűlési többség viszont a jobboldalon van. Biztosak lehetünk benne, hogy a Fidesz kommunikációs stratégiája már készen van, céljuk, hogy a hibákért a városvezetést – közvetve a kormányt – tegyék felelőssé, a sikereket pedig maguknak könyveljék el. Hiszen ők azok, akik – a közvélemény felé – hajlandóak az együttműködésre, a tárgyalásokra a város érdekében.
Érdekes év lesz, az biztos, és az is valószínűnek látszik, hogy a békülékeny hangulat nem tart soká. Hiszen nyakunkon az Európa Parlament-i választások, 2010-ben pedig az új országgyűlésre, majd a helyhatóságokra voksolhatunk. Állandó kampányban fogunk élni, amelyben óriási szerepe lesz a politikai kommunikációnak, marketingnek, még azon az áron is, hogy a médiából újra és újra átgyűrűzik majd a bulvármarketing technikája.
