Lassan másfél éve Szombathely polgármestere. Mit tart a legnagyobb sikerének? Ennyi idő alatt volt-e már olyan projekt, vagy intézkedés, amelyre igazán büszke?
Az első és legfontosabb, hogy béke és nyugalom van a városban. Szombathely csendes és kiszámítható. Nagyon fontosnak tartom, hogy az emberek biztonságban érezzék magukat. Nyilvánvalóan voltak olyan események, problémák, melyek nagyobb visszhangot kaptak, ám ezeket is sikerült jelentősebb hangoskodás nélkül rendezni.
Ehhez képest mi volt az, amit kudarcként élt meg az elmúlt időszakban?
A kudarcokból tanulni szoktam, nem ismételgetem őket. Örüljünk annak, hogy sikerült a problémákat megoldani. A megfelelő következtetéseket pedig levontuk belőlük.
Akkor úgy kérdezem, mi volt az, amiért legjobban fájt a szíve? Amibe nehezen törődött bele?
Az alapelvem szerint egyértelmű - ha akarom, ha nem -, hogy a politikus példát mutat. Amennyiben pedig a közszereplő nem megfelelően viselkedik, mindenki úgy gondolja, hogy ez a követendő, ez a sikk.
Egyes közgyűlési megnyilvánulások arra engednek következtetni, hogy a helyi politikusoknak van hová fejlődniük. Ön is így látja?
A politikusoknak messzemenően van hova fejlődniük, ha magamra gondolok, akkor ez teljesen egyértelmű.
Egy esetben biztosan sikerült tökéletes rendet tartania, méghozzá akkor, amikor az újraélesztést tanították közgyűlési szünetben a képviselőknek. Olyan fegyelmezett volt mindenki, lesték a polgármester minden szavát…
Köszönöm ezt a visszajelzést. Korábban a fejünkbe vettük, s leírtuk ezt a „ciklusprogramban” is, hogy a szombathelyiek jelentős részét, mintegy 30 ezer embert szeretnénk megtanítani az újraélesztés szakszerű mozdulataira. Ilyen nem nagyon történt még a világon. A keringésleállásban szenvedők túlélési esélyét jelentősen növeli, ha a környezetükben lévők ismerik az újraélesztés fogásait.
Ezen tudás birtokában az emberek alapszemlélete is megváltozik. Ha az elképzelhető legnagyobb bajban – a keringésleállásban, azaz a hirtelen halál megakadályozásában - segíteni tudunk a másikon, akkor könnyen beláthatjuk, hogy nehezebb, végzetesebb dolog ennél már nem jöhet! S ha ekkor is tudok segíteni,az biztonságot ad. Segíteni igenis jó. Az önzetlenségtől pedig az emberek önértékelése is javul. A segítség persze nem csupán az újraélesztésben nyilvánulhat meg, annak számtalan egyéb formája lehet.
Ettől még korántsem mondható, hogy az ország etikai, morális szempontból stabil lábakon állna.
Nem hiszem, hogy etikailag a korábbiaknál rosszabb lenne a helyzet. Sőt, szerintem egyre inkább a helyükre kerülnek bizonyos dolgok. Remélem, Szombathelyen mindenki úgy gondolja, hogy jó segíteni. Nem értek egyet azzal sem, hogy az alapvető erkölcsi értékek eltűnőben lennének.
Mi pedig úgy látjuk, egyre több embernél éppen az ön által említett alapvetések hiányoznak.
Az a feladatunk, hogy ezen változtassunk. Az emberek szemlélete alakítható. Mondok egy példát. Amikor Budapesten villamosra szállok, általában nem szoktam leülni. Talán csak késő este, a parlamenti üléseket követően. Ha azt látom, hogy jön egy hölgy, akinek éppen nem jut szabad ülőhely, akkor biztosan átadom neki az enyémet. Úgy vélem, a fiatalok is ilyenek, vagy ha nem, akkor meg kell nekik mutatni, hogy így is lehet viselkedni.
Visszatérve a politikára és a közgyűlésre: az egy dolog, hogy politikai-ideológiai szempontból ellentétes nézeteket vallunk. Ettől még a vitastílusunkban mutathatunk megfelelő példát az embereknek. Előfordulhatott, hogy én sem követtem ezt az általam egyébként nagyon fontosnak tartott példamutatást, ettől függetlenül mindig törekszem arra, hogy sem funkciójában, sem pedig személyében senkit ne sértsek meg.
A közgyűlés február végén fogadta el a költségvetést. A többi városhoz hasonlóan Szombathelynek is finanszírozási nehézségei vannak. Ezt látva felvetődött egy olyan javaslat, hogy a város polgárai helyi népszavazáson döntsenek arról, mit tartanak igazán fontosnak. Gondolkodnak-e azon, hogy tényleg kikérik a szombathelyiek véleményét?
Ahány ember, annyi prioritás. Valószínűleg egy ilyen szavazás kezelhetetlen lenne. Másrészt vannak a választási programok, amelyekben a politikai szereplők meghatározzák, hogy mit tartanak fontosnak. Ezek alapján a választópolgárok eldöntik, számukra melyik program, politikus szimpatikus. Ezzel az emberek véleményt is mondanak arról, milyen várost szeretnének az elkövetkező években.
A vélemények összegyűjtésére alkalmas lehet a városi honlap is.
Természetesen. Ráadásul badar az a politikus, vagy az a politikai erő, aki nem figyeli, hogy a tevékenységével kapcsolatban milyen visszajelzések érkeznek. Az már más kérdés, hogy adott esetben kénytelenek vagyunk olyan döntéseket is vállalni, amelyek fájdalmasak lehetnek.
Apropó fájdalmas döntések: a közgyűlés tavaly a Szent-Györgyi Albert Középiskola bezárásáról is döntött. Az viszont a mai napig sem ismert, hogy mi lesz az épület sorsa. Ön tudja erre a választ?
Szeretném, ha sikerülne megfelelő funkciót találnunk az épületnek. A ciklusprogramunkban egyébként részletesen kitérünk az oktatással kapcsolatos terveinkre is. Azt írjuk: „Szombathely iskolaváros, ahol piacképes tudású szakembereket kell képezni.” Tudvalevő, hogy a Szent-Györgyi diákjait több intézményben helyeztük el. Meghallgattam azokat a gyerekeket, akiket érintett a döntés, és mindannyian jól érzik magukat az új iskolájukban.
A februári közgyűlésen feltették önnek a kérdést, igaz-e, hogy meg akarják adóztatni a külföldi kereseteket, vagyis be akarják vezetni a szolidaritási adót. Akkor azt válaszolta, az ügy még embrionális állapotban van. Ez aztán végigfutott az országos sajtón, s mindenki azt gondolta, a terv valahol már megfogant. Később a Nemzetgazdasági Minisztérium mégis cáfolta az állítást. Hogy élte meg az ügy országos visszhangját? Nem fedték meg kicsit?
Telefonon hívtak, és megkérdezték, mit nyilatkoztam. Mondtam, hogy semmit. A Nyugat.hu leírta, hogy nem cáfoltam Czeglédy Csaba frakcióvezető úr állítását a kettős adóztatással kapcsolatban. Valóban nem cáfoltam, mert igazából csak annyi történt, hogy a felvetést valahogy igyekeztem egy orvosi műszóval elütni. Arra sem számítottam, hogy ekkora cirkusz lesz az ügyből. A történetnek nagyobb volt a füstje, mint a lángja.
Nemrég a KDNP irodaavatóján ön mellett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Hende Csaba honvédelmi miniszter, valamint Harangozó Bertalan megyei kormánymegbízott is részt vett. Hogy sikerül kihasználni ezeket a jelentős kapcsolatokat? Milyennek látja a szombathelyi érdekérvényesítést?
A megyeszékhely, ahogy már mondtam, békés, nyugodt, kiszámítható város, ennek azonban vannak feltételei. Meg kell őriznünk például a pénzügyi egyensúlyunkat, amely egyebek mellett ahhoz is szükséges, hogy a későbbiekben kormányzati támogatásokat kapjunk.
Ez idáig rendben is van, de akár a fővárosban, akár itt helyben nem kérdezik meg: mi az, amire Szombathelynek igazán szüksége lenne? Egy ilyen kérdés után sokan valószínűleg a 86-os főút teljes szakaszának felújítását választanák egészen Győrig. Hasonló kívánságok megfogalmazására volt, vagy van lehetőségük?
A 86-os út elkészítése a kormányprogramban is szerepel. Időközben azonban kiderült, hogy az érintett szakaszon a földek kisajátítása sem történt meg. A Szombathely és Vát közötti vonal kivitelezője pedig csődbe ment. Már értékelik az új közbeszerzési pályázatot, a tervek szerint 2014 végére készülhet el a két települést összekötő út. Egyébként azt már többször elmondtam, hogy olyan vagyok, akit ha kidobnak az ajtón, akkor visszamászik az ablakon, tehát nem könnyű lerázni engem.
Akkor itt nagyon kitartónak kellene lennie. Mert ha egy polgármester végre felavatná a 86-os teljes szakaszát, akkor a neve valószínűleg a helyi történelemkönyvekbe is bekerülne.
Igaza van. Szombathely számára az egyik legfontosabb, hogy elérhető, megközelíthető város legyen. A másik a kiszámíthatóság. Utóbbit jóval közvetlenebbül tudjuk befolyásolni. Ezzel kapcsolatban elmondhatom, hogy tavaly 1,7 százalékkal csökkent a munkanélküliek száma. Februárban 2312 munkanélküli volt a városban.
A másik fájó pont talán a Vát-Porpácra tervezett reptér, amely bár a hírek szerint rengeteg új munkahelyet is jelenthetett volna, végleg elszállni látszik.
Ebben a kérdésben vannak nálam autentikusabb emberek. A döntésben a szombathelyiek nem tudnak részt venni. Az is nyilvánvaló, hogy elült ez a téma.
Térjünk át a város irányítására. Megfelelőnek érzi a munkamegosztást az alpolgármesterek, illetve a tanácsnokok között? Kérdezzük mindezt azért is, mert sok esetben úgy tűnik, nehéz áttörni a falakat, nehéz információkat szerezni a város dolgairól, leszűkült a kommunikáció.
Biztos így van, ha önök ezt mondják. Az egyértelmű, hogy a nyilvánosság nagyon fontos, másrészt viszont azt is látni kell, hogy a felelőtlen kommunikáció sokat árthat. Egyes kérdésekben az újságírók vélhetően azért szereznek nehezebben információt, mert az adott ügyekben még közel sincs olyan álláspont, amit kommunikálni lehetne.
A rendszer egyébként megfelelően működik, mindenütt sok fiatal vesz körül, akiknek becsülöm az agilitását, a lelkesedését. Sokat tanulok tőlük. Esetenként pedig ők sem restek, hogy tanácsot kérjenek tőlem. Azt gondolom, a szakértelem is adott, a polgármesteri hivatal személyi összetétele hosszú ideje lényegesen nem változott. A köztisztviselői munkának függetlennek kell lennie a politikától, s ha jól körülnézünk a városházán, akkor az emblematikus arcokkal a mai napig is találkozhatunk.
Azért hallottunk mi elbocsátásokról is. Nézzük inkább, mit szeret a leginkább a polgármesteri munkában? A közgyűlések vezetését, a tárgyalásokat, vagy inkább az avató- és egyéb ünnepségeket?
Mindegyiket. Az a feladatom, azért választottak meg, hogy szolgáljam az embereket. Korábban, amikor a mentőknél dolgoztam, szintén ez volt a legfontosabb számomra.
