A latyakszaros budapesti belvárosban, azon belül is az ötödik kerületben teendőjét intézni vágyó ember aktuális siráma 2017. februárjának második napján: az Oroszországi Föderáció első embere miatt hermetikusan lezárták előle nem csak a Kossuth teret, de még a három utcával messzebbi területeket is. Igaz, egy grafikus haverom kicsattant az örömtől, mert ennek köszönhetően otthonról dolgozhatott.
Pedig ha látta volna a messziről igazán pszichedelikusnak tetsző villanómellények sorát, biztosan nem akart volna lemaradni az élményről:
Na jó, ennek természetesen inkább kevésbé örültek a környékbeliek. Ellenben nem sok olyan felszabadító élmény ment végbe a kora délután folyamán, mint amikor az elnöki konvoj Parlamenthez kanyarodása után feloldották a zárt a Bajcsy-Zsilinszky út egyik zebráján, és testközelből figyelhettem meg a mélyről feltornyosuló sóhajok gőzfellegecskéit, illetve a velük együtt sietősen dolgukra induló talpakat.
Egy gond volt csak: igaz, hogy feloldották a lezárást, de közben meg nem is.
Itt például azt hittem még, hogy feloldozás alatt vagyok, mert szabadon sétáltam a járdán:
De aztán rám lett szólva, hogy nemúgyvanaz:
- Jöjjön ki a területről!
- A területen vagyok még?
- Igen. Jöjjön ki!
- De az előbb engedtek át ott... arrébb.
Kedvenc fordulatommal élve, amit már évek óta szeretnék újra elsütni, figyelem: veszett fejsze nyele volt a további társalgás. Ezt nem csak a feszültségtől megrebbenő hatósági tekinteteken érzékeltem, de a mögöttük várakozó civilekén is, márpedig ha várakozó civilek csúnyán néznek, akkor náluk az igazság. Nem tudtam meg, miért engedtek át ötven méterrel arrébb, aztán miért szublimáltam át mégis a tiltott területre.
Ez persze rövidesen már nem érdekelt: a lényeg, hogy BEJUTOTTAM. Kevés pályatársam mondhatta el ezt ugyanakkor magáról! Vlagyimir Putyin ideiglenesen uralt földjén volt a lábam, emberek!!!
Egyébként bejelentett lakcím, vagy igazolható munkahely esetén engedték csak át az embereket, a Batthyányi örökmécsesnél pedig ehhez még kíséretet is szolgáltattak fiatal, civil ruhás, de láthatósági mellényes rendőrök. Egy ember, egy kísérő. Ez különösen pikánsan élhették meg a közeli amerikai nagykövetség dolgozói. De ez már egy másik történet.
