Sakura 2011. néven rendezte meg az Ataru Taiko ütőegyüttes a cseresznyefa-virágzáshoz kapcsolódó rendezvényét az Agora MSH-ban. Itt mutatták be a dobszínház megújult darabját is, számos újdonsággal. A 10 tagú csapat hihetetlen energiát közvetített a több mint ezer főt számláló közönségének, miközben elgondolkodhattunk azon is, hogyan lehet másfél órán keresztül bírni fizikailag a dobolást?
Az atarus dobosok - fiúk és lányok - azonban láthatóan bírták az erőpróbát, sőt, élvezték is. Ez pedig átragadt a közönségre, amit a dübörgő taps jelzett. Számunkra úgy tűnt, hogy a dobok által keltett rezgések még nem haltak el a nézőkben, akik hangos és szűnni nem akaró tapssal próbálták megközelíteni a dobok hangerejét.
A negyedik tavaszi koncert után beszélgettünk az együttes vezetőjével, Vörös Emillel, aki nem csak a csapatot hozta össze, de saját maga készítette a dobokat is. Először arra voltunk kíváncsiak, hogyan érezték magukat a színpadon?
Teljesen más hangulatban léptünk fel az idén, mint eddig. Én úgy éreztem, hogy egyszer csak vége lett és csodálkoztam, hogy máris? Onnantól, hogy felléptem a színpadra számomra megszűnt az idő, még játszani akartam tovább. Ilyet eddig még nem éreztem. Ráadásul hihetetlen összeszedett koncentrációt éreztem magam körül. Nagyon jó érzés volt dobolni, játszani. Szeptember óta készültünk erre a koncertre és már a felkészülés is jó hangulatú volt.
Sokan már attól elfáradnak az első öt percben, ha azt nézik, hogy ti mekkora erőt fejtetek ki dobolás közben. Hogyan lehet ezt bírni?
Amikor elkezdtük, akkor szenvedtünk. 2008-ban tudtunk először taiko dobbal kiállni. Az egész évünk úgy telt el, hogy majdnem minden koncert végén meghaltunk. Vér folyt a tenyerünk kidurrant vízhólyagjaiból és nagyon elfáradtunk. A közel négy év azonban megedzett minket. Évi harminc koncertünk van, ami komoly kondíciót teremt. Szeptember óta hetente háromszor próbáltunk, alkalmanként 5-6 órát. Ezt a műsort a koncert előtti napon kettőtől hétig gyakoroltuk, majd a koncert előtt még egyszer eljátszottuk, fényekkel, beállításokkal. Így aztán két nap alatt több mint háromszor adtuk elő ezt a műsort, amit most a közönség láthatott.
Te, mint dobos, ha pihenni akarsz, akkor néma csendre vágysz, vagy kell valami ritmus, ütem a környezetedbe?
Sében lakom, szeretem a csendet, a madárcsicsergést. De már elkezdődött a felkészülési időszak a jövő évi koncertre és már a zenéken gondolkodom.
Mikor kerültél kapcsolatba a dobokkal?
Hű, ez régi történet. Hét éves koromban kezdtem dobolni. A szüleim ugyanis akkor akartak beíratni zongorázni. Én viszont kijelentettem, hogy szó sincs róla, én dobolni szeretnék. Fogalmam sincs, miért mondtam ezt. Akkor lepődtem meg, amikor a szüleim hazajöttek és közölték, hogy beírattak dobra. Azóta dobolok. Előtte senki nem dobolt a családban.
A dobot tisztáztuk, akkor már csak a Kelet iránti vonzódást kellene körüljárni.
Ez is erre az időre nyúlik vissza. Mint sok más fiú, én is jártam karatéra. Már gyerekként is érdekelt, honnan indult, mi van mögötte és minél idősebb lettem, annál többet olvastam a spirituális hátteréről. Aztán Kőszegen elkezdtem tanítani, alapítottam egy kamaracsoportot és elkezdtük játszani mindenféle nép zenéjét. Játszottunk többek között afrikai és latin zenéket is, majd hozzájutottam egy japándobos CD-hez. Ez olyan hatással volt rám, hogy elindultunk ezen az úton. Nincs miértje, nincs előélete, tetszett és csináltuk. Az Interneten olvastam utána, mi is ez valójában. Addig nekem is csak olyan képeim voltak, hogy a japán dobos fekszik a nagy hordó alatt és egy husánggal üti a hangszert.
Csak Magyarországon léptek fel?
Többnyire igen, de Kőszeget többször is képviseltük már a német és horvát testvérvárosban és Szlovákiában is volt fellépésünk. Ezek nagyon jó hangulatú koncertek, sok nézővel.
Kik alkotják az Ataru Taikot?
Többnyire Kőszegen tanuló fiatalokból tudom összeállítani a csapatot, akik valamilyen módon kötődtek a zeneiskolához. Elsősorban a Jurisich Gimnáziumból sikerült választanom, de ez meg azt eredményezte, hogy a végzős diákok sokszor máshol folytatják a tanulmányaikat és már nem tudnak velünk dobolni.
Európa legnagyobb dobja a tiétek. Ezt is Te csináltad?
Igen, mint ahogy az összes többit, amin játszunk. Kereskedelmi úton egy-egy ilyen hangszer számunkra beszerezhetetlen lenne. Sok milliós tételekről beszélünk ugyanis. Pénzünk nincs rá, így megcsináltam. Már olyan hangszerparkkal rendelkezünk, amivel szinte bármit meg lehet oldani.
Ezek szerint további változások, újdonságok is lesznek az Ataru Taiko műsorában?
Igen, biztosan. Még nem tudom száz százalékig, hogy mi, de a jövő tavaszi koncert váza és a színpadkép már a fejemben van. Azért még hangszerekre is van ötletem.
Miből készülnek a dobok?
Kétféle hangszert gyártottam én eddig. Az egyiknek sima boroshordó az alapanyaga.
Kőszegi pincészetből?
Onnan is. Az eddigi legnagyobb dobunk egy kőszegi vállalkozó adománya volt. Már mániákus hordógyűjtő lettem. Ha egy pincészet hordókat vált, akkor szeretném, ha a régi hordóikkal támogatnának minket. Már az ismerőseim is hordókat gyűjtenek nekem. A régi hordókkal sok munka van. Volt olyan, amit összeragasztottam, levettem az abroncsot róla, majd nem sokkal később három részre szakadt. Jövőre szeretnék négy egyforma nagy dobot elkészíteni, de még az alapanyagot keresem hozzá.
A legnagyobb dobotok paraméterei?
175 centiméteres körátmérővel rendelkezik, marhabőrrel van bevonva és ez nem hordóból készült. Más a fája, a felépítése, így valamivel könnyebb is. És eszméletlenül jó hangja van. Ezt a visszajelzések is igazolják. Többen mondták, hogy másodpercekkel később is ott volt a rezgés a levegőben. A műhelyemben megépítettem és onnan hoztuk az MSH-ba. Érdekes módon nem doboltunk rajta korábban, nem is tudtam kivinni Kőszegre. A Sportházban ütöttem meg először verővel, nem tudom, miért. Talán ott akartam hallani, ahol először használom. Amikor meghallottam, akkor hihetetlen jó érzés volt.
Statikus véleménye nem szükséges a fellépésetek előtt? Mielőtt még szétesik egy művelődési ház a rezgéstől...
Erre még nem gondoltunk, de olyan már előfordult, hogy egy színházteremben a dobolás megkezdése után mintha havazás kezdődött volna. A kosz, por hullott ránk a reflektorokról és a zsinórpadlásról. Időnként azért elhangzik az utasítás, hogy fogjuk vissza magunkat. Legutóbb például a Bolyai Gimnázium jótékonysági hangversenyén a Bartók teremben. De én sem fogtam vissza magam, mert egyszerűen képtelenség ilyenkor visszafogottan dobolni.
Rátok nem igaz, hogy ha nincs pénz, akkor nincs dobolás.
Így van. Ha a pénz oldalát néznénk, akkor most egy dobunk sem lenne, vagy évtizedekig nyögnénk a részleteket. A próbatermünket is magunknak építettük fel a kőszegi Budaker Gusztáv Zeneiskolán belül. Kaptunk egy termet, azt hangszigeteltük, megoldottuk, hogy emberi körülmények között tudjunk dolgozni. Saját készítésűek a hangszerek, a ruhák. A japán napot és a Sakura koncertet saját költségvetésből csináltuk.
Az Ataru Taiko-val legközelebb Kőszegen találkozhat a közönség május 28-án a Kistérségi Napon 19-20 óra között, de a Savaria Karneválon is fellépnek majd. Videóinkban pedig ízelítő látható és hallható az ütőegyüttes fellépéséből.
