Törött fog, törött borda, hajszálrepedés a nyakban, ami miatt fémlemezt kellett beültetni - ezekkel úszta meg Sylvester Stallone a forgatást, és túl a hatvanon ezért bizony jár minimum egy elismerő hümmentés. Azért meg egyenesen egy csicskalángos csattanását is túlharsogó high five, hogy összerakott egy olyan filmet, ami teljesen megéri majd a pénzét - már amikor moziba kerül majd itthon, amit a bennfentesek októberre tippelnek. Nekünk ettől függetlenül volt szerencsénk megtekinteni, ropogtatnivalóval a kézben, laza elhelyezkedésben, mert kétely ne essék: nem a megfejtő filmmel állunk szemben, de nem is volt ez a végcél.
Ellenkezőleg: a nagy elődök által kikövezett úton hullik a férgese, olyan szereplőgárdával, ami miatt már az amerikai premier hetén a dobogó legfelső fokára ugrott a mozi. A csonttörős popcorn mozi.
Mert az Expendables jelenleg 2010 elsőszámú akciófilmje. De nem csak ennyi: hagyománykövető akciófilm abban a tekintetben, hogy egy árva digitális kütyü nem tűnik fel a vásznon. Itt nem NASA által fejlesztett szuperdekóderrel vadásznak lenyomozhatatlannak hitt nyomokra, nem lézerrel akasztanak le végtagokat a helyükről, de nem is hiányzik ezek közül egyik sem. Bőven beérjük azzal, amink van: egy csapatnyi sokat megélt zsoldossal, akik a legújabb kor elektronikus vívmányaival való tökölés helyett kizárólag a boszniai misszióban már szétzúzott férfiökölre és a teli táras fegyverekre bízzák magukat (na meg a velük öregedő motoros hidroplánra, amivel szintén jófajta old school tűzvészt visznek véghez).
A nyolcvanas évek újra velünk vannak, öles késekkel, bitang motorokkal, kocsmaszagú amerikai rockkal, és az elmaradhatatlan odabaszós egysoros incselkedésekkel, amik néha szándékoltan csúcsra vannak járatva - önreflektív poénok, hogy az ember helyére tegye magában, ez a film tényleg egyszerre akarja keblére ölelni a Die Hardot, a Halálos Fegyvert, a True Liest, meg az összes havert. És visszahozni azt, amin ma már csak nevetünk, de úgy, hogy ne legyen komolytalan. Na ez a művészet.
A szereplőgárda pedig tudja a dolgát, de hát hogyne tudná, ha egyszer a műfaj királyaiból rakta össze a magát nagyszerű rendezővé kiképező Sly? Van itt nekünk mokány késes specialista, aki előszeretettel állítja bele az ellen nyakába a szúrószerszámot ( Jason Statham), romantikus tetoválóművész ( Mickey Rourke), karfiollá gyömöszölt füle miatt pszichiáterhez járó exbirkózó ( Randy Couture), vagy az egymással is szembekerülő apró Ying Yang ( Jet Li) és a zakkant óriás Gunner ( Dolph Lundgren), ami nem mellesleg a film egyik legparádésabb jelenete. Hibátlanul prosztó költészet az is, ahogy Hale Ceasar ( Terry Crews) úgy mutatja be legújabb mordályát, mint élete nőjét.
Bruce Willis és Schwarzenegger villanása rövid, de figyelemreméltó - utóbbi egyébként azért nem vállalt nagyobb szerepet, és ezt is teljesen ingyen, mert a kormányzóságra kíván koncentrálni. De mások is látókörbe kerültek, csak különféle okok miatt nem vállalták: Van Damme felszínesnek tartotta, Steven Seagal időbeosztása nem engedte, Wesley Snipes adócsalásos ügye miatt nem hagyhatta volna el az országot.
Élmény volna velük együtt kaszabolni
A brutalitásban áztatott, gyönyörűen kidolgozott összecsapásokban egyébként megjelenik az erőátvitelen alapuló kifinomult harcművészet éppúgy, mint a nyers döngölés, például amikor a két izomtorony, maga Sly és a beszédes nevű Paine ( Steve Austin, naná) esik egymásnak. Eric Roberts pedig lubickol a tőle elvárt gátlástalan féreg figurájában.
Ahogy ezek az élemedett, de legalábbis a kenyerük javán túljutott színészek alakítanak, az még egyik-másik bődületesen bénán kivitelezett fröccsenővér-effektet is megbocsátja: ha Stallone futásán azért látszik is a nagypapakor, egyetlen rezdülésére sem pattan elő belőlünk szánalom. A kicsivel több mint másfél óra végére viszont könnyedén kicsírázhat az a tinédzserkorból ismert érzés, hogy ebbe a csapatba kurvajó volna tartozni.
Végezetül muszáj belengetnünk a magyar vonatkozást is, ami már jó korán felkerült a YouTube-ra: Stallone ezzel fővárosunk előtt kívánt tisztelegni, itt forgatta ugyanis 1980-ban a Menekülés a győzelembe című nagy sikerű filmjét.
