ÉLETEM, AVAGY AHOL NEM VOLT MESE
Egyszer volt, hol nem volt, volt, mondom,
volt egyszer egy fiúcska, aki előbb lettem én,
mint gondoltam volna, vagyis ő, mármint én.
Nos, ez a fiúcska egyszer csak gondolt egy nagyot és merészet…
de másnapra elfelejtette… aztán gondolt egy másikat, azt meg inkább elhessegette…
Hogy is lehetne ő, egy holmi vidéki fiúcska, csak úgy hirtelen…
(mondhatni, nem volt túl sok szerencséje a gondolatokkal…)
De egyszer csak, hogy, hogy nem, az ég egy adta világon semmi se történt!
Leszámítva, hogy fiúcskánkat felvették a KISZ Központi (Visconti) Művészegyüttesbe, hogy ne egyedül hessegessen a gondolataival…
No, több se kellett neki, vagy inkább még több, azt már végképp nem tudta elhessegetni, hogy jelentkezzen a Szín- és Házművészetire…
és láss csodát, ezt a kis hessegetős vidéki fiúcskát elsőre úgy felvették, mint a pinty…
a Nemzeti Stúdióba. De ki a kicsit, az nagyon megérdemli!
És egy év stúdió után tényleg felvették: a Néphadsereg mezei lövész szakára…
Ott sunnyogott és bujkált az utolsó töltényig. Négy év főiskola és három év Vígszínház után lett még neki Szolnoki Szigligeti, meg Miskolci, meg Szegedi Nemzeti, ja, meg Veszprémi Petőfi, úgyhogy annyi színháza lett, hogy már maga is megbánta.
Már épp búnak adta volna a fejét, de az már a búnak sem kellett…
Ekkor viszont hohó! Hősünknek helyén volt a szíve meg az esze,
Csak sajnos egymás helyén… Ám a mesebeli kisfiúcska kisvártatva hirtelen kecskebukát vetett (ezt ugyan senki sem érti, de oly plasztikus!)
és jó tett helyébe most itt van Szombathelyen és valami nagyon jót vár!
Bár Karel Capektől tudjuk, hogy a várás egyetlen jutalma a várás vége,
hogy már nem kell tovább várni, hősünk mégis boldog,
mert amit vár, az várakozáson felüli!
Itt a mese vége, fuss el véle… ményem szerint azért még ne…
Mert Hunniában, mit Hunniában, SAVARIÁBAN valami készül!!!
Vonatkozó cikkek:
"Egyszer csak jól érzi magát az ember” "Egyszer csak jól érzi magát az ember” 2009. April 13. 21:48
