Nincs jobb szó: állat volt, ahogy a Dallas és a Kill Bill soundtrackje felrobbantotta a Bartók Termet

Na jó, mindjárt a legelején a Dallas főcímdalával sikerült a Savaria Szimfonikusoknak meglepniük, szeretjük a nosztalgiát, ezért is vettük fel (okostelefonnal), hogy együtt hangolódjunk rá, milyen az, ha teli a színpad professzionális komoly- és rockzenészekkel, és mosolyogva ezt játsszák:

Talán a tavalyi volt az egyetlen olyan év, amikor valami oknál fogva kihagytuk ezt a szimfonikus-filmes szombathelyi showt, a Hollywood Classicsot. Emlékeznek talán, kilenc éve Mérei Tamás indította el, és mára egyértelmű: zseniális ötlet volt. Ültünk felejtősebb szériákon, láttunk erős és gyengébb énekeseket, kaptunk csúcsra járatott nagy kedvenceket, volt minden.

Aztán pár éve az is bebizonyosodott, ez a filmzene-projekt tényleg a végtelenségig folytatható.

Eddig is bírtam ezt az egészet, ezt a habos-babos, csöpp sznobizmussal és késhegynyi giccsel, mellette viszont maximális zenei, színpadi profizmussal összehozott produkciót. De nem emlékszem, hogy ennyire kedvemre való lett volna maga a repertoár, mint tegnap. Voltak évek, amikor a filmslágerekből alig ismertem, pláne szerettem valamit, nemegyszer semmitmondó zenei kliséket is kaptunk, de most nem egy dallal telibe találtak. Mindjárt a Cápával vagy ott volt az Énekelj!, Kocsis Tiborral.

Kocsis Tibor a Hollywood Classicson - még több képért kattintson galériába

Bonyhádi Zoltán

Amikor évekkel ezelőtt ki lehetett tölteni egy kérdőívet, mit szeretnénk újra hallani, én a Kill Billt írtam be, a fütyülős dalt (természetesen hozott anyag, mint Tarantinonál majd minden: Twisted nerve, egy '69-es angol horrorból). Hát most megkaptam, nem is akármilyen átdolgozásban. Pejcsik Péter, aki nem csak karmesteri szerepben van jelen a produkcióban, hanem a filmzenéket újrahangszereli, amikor maga elé kapta az elektromos csellót, valami őrületet robbantott ki. Vibráló zenei egyénisége és személyisége, lelkesedése mint mindig, idén is magával sodorta a szombathelyi csapatot, számról számra jobban és jobban élvezzük megint ezt a banzájt.

Pejcsik Péter és az elektromos csellója

Bonyhádi Zoltán

Egyszóval: a Hollywood Classics kilenc év után se pukkadt ki, fejlődőképes, nem süllyedt bele a megszokásba, és tanultak a hibákból.

Farkas Alexandra is remekelt

Bonyhádi Zoltán

Ráadásul Kocsis Tibor és Farkas Alexandra is profik, remek hanggal és teljesítménnyel.(Azért mondjuk sokat adtam volna, ha valaki a rettenetes, szűk piros színpadi zakótól megszabadította volna az énekest :))

Nem leszek poéngyilkos, hiszen még két estén garantáltan full teltházzal megy majd a produkció, de még egy dicsértet hadd osszak ki, mégpedig Kolovratnik Krisztiánnak. Eddig nem ismertem (színész), de nemcsak sármos pasi, hanem abból a fajtából való, aki nem erőlködik kényszeredett poénokon, vannak saját gondolatai, stílusa, nálam úgy ahogy volt messze az egyik legjobb Hollywood Classics konferanszié lett.

Bonyhádi Zoltán

Szóval jó ez, felsorolhatnám az egész stáblistát, a beugró vendégmuzsikusoktól kezdve a zenekarig: mi lájkoltuk!