A „Nemzet Sportvárosa” állami elismerést 1994 és 1998 között évente három városnak adományozták, majd 2003-ban még egyszer újra kiosztották. Bizonyára sokan emlékeznek rá, a 77 pályázó közül Szombathely és Vác nyerte el a címet, amelyet a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium szakmai testülete ítélt oda.
Szombathely akkor az élsport, a tömegsport és a sportéletben betöltött kiemelkedő szerepe miatt kapta meg a kitüntetést. A 2000-es évek elején valóban volt mire büszkének lenni: a város szinte minden nagyobb sportágban (egyéni és csapat) az élvonalban szerepelt.
Körkép a szombathelyi sport valóságáról
Két évtized alatt viszont megváltozott minden: a legtöbb helyi klub létbizonytalanságban sodródik. Anyagi gondok, elvándorló szponzorok, politikai háttérharcok, a városi költségvetés pedig nem bírja a profi sportágak súlyát.
De hogyan jutott idáig a vasi megyeszékhely, amely egykor az egész ország példaképe volt sportéletében?
Futsal: egykori bajnok a padlón
A szombathelyi futsalcsapat mindössze másfél évtizedes múltra tekint vissza, de ez idő alatt négyszeres bajnok és ötszörös kupagyőztes lett. A Haladás VSE futsalcsapata korábban a sportág egyik legjobbja volt, olyan nagy nevekkel, mint a válogatott Dróth Zoltán.
Az ex-NER oligarcha, Homlok Zsolt egyik kedvence volt a sportág, főleg, amikor még a fia is a Haladás VSE futsal játékosa (kapusa) volt.
Mivel nem volt tradíciója, a futsal igazán sosem volt népszerű sem a városban: a hazai meccseikre maximum 4-500 néző látogatott ki, és ennek nem a Rohonci úti csarnok befogadóképessége szabta meg a gátat…
Az egyesület az ismert családi félrehajlás áldozata lett (akárcsak a teljes HVSE), gyakorlatilag visszajutott oda, ahonnan anno indult: lelkes amatőrök alkotják a csapatot, akiknek egy része Ausztriában alacsonyabb osztályokban focizik.
Jelenleg 1 győzelemmel, 1 döntetlennel, 9 vereséggel és -54-es(!) gólkülönbséggel utolsók az NB I-ben. Nem nehéz megjósolni, hogy ki fognak esni. Számukra inkább az a kérdés, hogy a lejtő végét ez jelenti-e?
Nagy meglepetés lenne, ha egyszer csak kopogtatna egy befektető, az önkormányzat korábban kijelentette, hogy nem tudja megmenteni a HVSE-futsalt.
SZKKA: négy hónap után komoly gondban lett a felnőtt csapat
A szombathelyi női kézilabdát sokan sokféleképp értelmezik, állandó vitatémát szolgáltat a sportszeretők körében, hogy ki és mikor alapította meg, vagy éppen szervezte ki-, esetleg át a városban. Mi most nem mennénk bele ebbe a parttalan vitába, nézzük inkább csak a puszta tényeket: kétségtelen, hogy az SZKKA a világ egyik legerősebb bajnokságában szerepel jelenleg, hiszen a magyar női NB I. kézilabdában olyan, mint fociban a spanyol vagy a német bajnokság.
A kék-fehérek tavaly jutottak fel ismét az első ligába, újoncként 9 győzelemmel, 5 döntetlennel és 12 vereséggel szépen helyt álltak, a középmezőnyben, a nyolcadik helyen zártak. A gólkirályt is a vasiak adták (a gárda saját nevelésű irányítója, Pődör Rebeka 237 találattal végzett az élen).
Pődör Zoltán június közepén még azt nyilatkozta honlapunknak, hogy az anyagi helyzetük stabil, olyannyira, hogy egyértelműen a nemzetközi kupaszereplés elérése, vagyis a 3-5. hely valamelyikének megszerzése a céljuk a következő szezonban. A pontos költségvetés hivatalosan nem ismert, de a szakértők szerint egy EHF-kupában érdekelt együtteshez legalább 3-400 millió forint körüli büdzsére van szükség (csak összehasonlításképp: fociban ebből nehéz bennmaradni az NB III-ban). Ebből 40 milliót adott a város.
Azóta lement nagyjából a bajnokság egynegyede, jelenleg 2 győzelemmel, 1 döntetlennel és 4 vereséggel kilencedikek a tizennégyfős mezőnyben. Még sok van hátra, de az már tisztán látszik, hogy ebből aligha lesz meg a dobogó (tavaly a harmadik Esztergom öt-, a negyedik DVSC négy vereséggel zárt), igaz a nemzetközi kupát jelentő ötödik hely még meglehet, de sokat már nem botladozhatnak a lányok.
Ami a nagyobb baj, hogy négy hónap után kiderült: komoly anyagi nehézségei keletkeztek a felnőtt csapatnak (az utánpótlás biztosított).
Az SZKKA-ban nincs tulajdonrésze az önkormányzatnak, de az elnök nemrég ezt az opciót is felajánlotta a városvezetésnek megoldásként. Gyakorlatilag tehát a kérdés adott: kell-e NB I-es kézilabda Szombathelyen?
Kíváncsian várjuk a folytatást, mert dr. László Győző alpolgármester azt mondta, nyitottak ugyan a további egyeztetésekre a klubbal, a város eddig is támogatta őket, de további forrásokat nem tud biztosítani. Az alpolgármester szerint elsősorban az utánpótlás védelme a cél.
Falco: a háttér biztosított – a szakma is?
Tény, hogy a férfi kosárlabda a legeredményesebb csapatsportága a városnak és jóval kevesebb pénzből lehet ott valaki bajnok az NB I-ben, mint fociban (ott egy NB II-es középcsapatnak is jóval nagyobb a költségvetése, mint kosárlabdában bárkinek), vagy akár kézilabdában.
Az más kérdés, hogy ha a nemzetközi porondot nézzük, akkor a Falco jelenleg azzal, hogy csak a negyedik számú európai sorozatban, a FIBA Európa Kupában szerepel, a kontinens 73-112 legjobb csapata közé tartozik (az Euroligában és az EuroCup-sorozatban 20-20, a BL-ben 32 klub csatázik). Fociban az Európa ligás Fradi a térképen jelenleg a 37-72. hely között van, kéziben a Győr, a Fradi, illetve a Veszprém és a Szeged is az elit ligában vitézkedik, de jóval magasabb büdzséből.
A Falco forgácslapgyártó cég eleinte jobban, most már semennyire nem támogatja a csapatot. Régen voltak „kistulajdonosok”, bár az is inkább csak látszat volt, hosszú ideje 100 százalék önkormányzati tulajdonban van a klub. Hivatalos számokat nem lehet tudni a költségvetéséről, de a hozzáértők valahol 8-900 millió forint körülire saccolják a büdzsét. Ez persze mindig változhat, mert egyrészt a nemzetközi szereplésnél az utazási költségeket nehéz előre belőni, másrészt a Falco premizálási rendszere az egyik legjobban felépített az országban (ha nem jönnek az eredmények, nagy összegtől esnek el a játékosok, ha mindent besöpörnek, nagyot kaszálnak), illetve az sem mellékes, hogy időnként ingadozik a devizaárfolyam (a légiósok és általában a legjobb magyarok pedig nem forintban kapják a fizetésüket).
Az anyagi háttér stabilnak látszik, a közgyűlésben konszenzus alakult ki a Falco körül. Szakmai oldalról viszont időnként döcögni látszik a szekér. Hatalmas pofon volt a legutóbbi szezon végén, hogy zsinórban öt aranyérem után simán, 3-0-ra elveszítették a bajnoki döntőt a Szolnokkal szemben. Persze minden széria megszakad egyszer, főleg a sportban, de olyan kerete volt a Falcónak, hogy toronymagas esélyesnek számított. A szakma egyöntetű véleménye, hogy Szombathelyen nagyobb bravúr volt elbukni az aranyat, mint Szolnokon visszaszerezni az elsőséget.
A pofonból aztán nem álltak fel, a BL-selejtezőn 19 pontos előnyről estek ki a kosárlabdában nem túl nagy hagyományokkal rendelkező FC Portóval szemben. Ez pedig anyagi károkat is okozott, hiszen eggyel lejjebb, a FIBA Európa Kupában már több mindent maguknak kell finanszírozniuk a csapatoknak.
Igaz ott már szépen menetelnek, egyelőre a Zaragoza elleni papírforma vereséget leszámítva hozták a kötelezőket: magabiztosan verték a dán Bakken Bears és a ciprusi Anorthosis Famagusta csapatát is.
A bajnokságban idén jóval hamarabb elveszítették a „szüzességüket”: már a negyedik fordulóban kikaptak Sopronban. Az igazi értékmérő majd december közepén jön, amikor négy nap alatt játszanak előbb az Albával (otthon), majd a Szolnokkal (idegenben). A bajnoki cím és Magyar Kupa-győzelem természetesen meglehet idén, és ha jön az eredmény, nincs is baj, de észnél kell lenniük, mert még egy ilyen blamát nehezen dolgoznának fel a drukkerek.
És ha már náluk tartunk: a nézőszámokat tekintve a Falco évek óta vezeti a legnézettebb teremsportágak mezőnyét, az Aréna Savaria kihasználtsága hosszú-hosszú ideje 100 % környékén mozog. Megelőzi a fehérvári jégkorongot, a szegedi és veszprémi férfi-, illetve a győri női kézilabdát is. Igény tehát mindenképpen van a színvonalas férfi kosárlabdára Szombathelyen, ez jól látszik.
A Falco tehát a város egyetlen valódi sikertörténete, de szinte kizárólag közpénzből. Nagy kérdés, hogy az önkormányzat nélkül hol tartana az egész. Megjelenik ugyan időnként egy-két névadó szponzor, de azok a bevételek csak a töredékét teszik ki a költségvetésnek.
Viktória: a visszalépés réme fenyeget
A Viktoria FC női labdarúgócsapata 1993-ban alakult, Magyarország legsikeresebb vidéki női labdarúgócsapata, hiszen kétszeres magyar bajnoknak és háromszoros Magyar Kupa-győztesnek mondhatja magát. Aranykorát a 2000-es években élte, amikor 13 évig folyamatosan dobogós helyezéseket ért el. Sőt, 2009-ben a női Bajnokok Ligájában is szerepelt (akkor még Női UEFA Kupának hívták), a Bayern München csapatával találkoztak a legjobb 32 között.
Jelenleg 1 győzelemmel, 1 döntetlennel és 6 vereséggel tízedikek a tizenkét csapatból. Pontos számokat velük kapcsolatban sem lehet tudni, de közel sincs akkora költségvetése, mint a férfi focinak, a női kézilabdának vagy a férfi kosárlabdának.
Anyagi gondjai viszont igen. Nagy bajban van a labdarúgócsapatot működtető társaság, 30 millió forintot meghaladó a tartozásuk, hangzott el a legutóbbi szombathelyi közgyűlésen, állítólag még az is elképzelhető, hogy vissza kell lépniük a bajnokságtól.
Kétségtelen, hogy a női foci közel sem olyan népszerű, mint a férfi, de ha az eredményeket nézzük, akkor nem lehet elintézni egy karlegyintéssel a Viktóriát.
Ők is az önkormányzathoz fordultak segítségért. Dr. Nemény András polgármester elmondta, abban tudott segíteni a város, hogy megelőlegezte a 2026-os év Viktóriára szánt forrásainak egy részét. Összesen 33 millió forintot kapott a klub, ám a város nem tud további összeget biztosítani.
Mindenkit az érdekel, mikor lesz újra NB I-es a Haladás
Talán a Haladás kálváriájáról írtunk a legtöbbet. A csapat előbb kiesett az NB I-ből, majd Homlok Zsolt majdnem csődbe vitte, így visszasorolták a harmadosztályba. A szurkolók, az önkormányzat és Schäfer András végül az utolsó utáni órában megmentette a klubot.
Tetszik, vagy sem: a világ legnézettebb sportága a férfi labdarúgás, semmi nem veheti fel vele a versenyt.
A Haladással viszont már annál inkább, mert jelenleg csak az NB III-ban szerepel, ott is a kiesés ellen menekül.
A zöld-fehérek soha nem harcoltak a bajnoki címért az NB I-ben, de a Rohonci útra akkor is rendre 4-5-6 ezer ember ment ki szurkolni, ha csak a kiesés elkerülése volt a maximum, amit elvárhattak a kedvenceiktől.
És azt is láthattuk, mit okozott a válogatottnál pusztán egy Európa-bajnoki csoportmeccs megnyerése – az osztrákok elleni 2-0 után megállt a közlekedés Budapesten…
A Haladás focicsapata messze a legrégebbi sportcsapata a városnak, és most elég mélyen van, de nem akarjuk elkiabálni, talán kezd magára találni az utóbbi időben, hiszen hozza a bennmaradáshoz, középmezőnyhöz szükséges győzelmeket.
Ráadásul nemrég új szponzor állt a csapat mellé, tehát felcsillant a fény az alagút végén.
De hol vagyunk még az NB I.-től? Fociban az élvonalhoz iszonyatos mennyiségű pénzre van szükség.
Önkormányzat, mint megmentő. De elbír-e ekkora terhet a város?
Úgy tűnik tehát, ha baj van, mindenki az önkormányzathoz fordul segítségért. Kézilabda, futsal, foci, kosárlabda – mind a várostól vár segítséget.
De ott van a kérdés: kell-e egyáltalán bármilyen szerepet vállalnia – ad absurdum: eltartania – egy 77 ezres önkormányzatnak a profi sportból, miközben az alapellátások is forráshiányosak?
Az utakért, egészségügyi ellátásért aggódók vagy éppen a kultúra szerelmesei joggal tehetik fel a kérdést: miért éppen a sport?
A sport azonban több puszta szórakozásnál: közösség, identitás, utánpótlás-nevelés. És azt is tudjuk, egy nagy sporteredmény képes feledtetni az embereknél a mindennapok nyűgjét-baját.
És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a városi kispályás focira évről évre kevesebb csapat nevez, illetve van még a vízilabda, a röplabda, a birkózás, az atlétika, a torna, a tenisz, a vívás, a pingpong, a sakk, a teke és a darts is a városban. Ezek is éltek már meg szebb időszakot, akadnak köztük olimpiai sportágak is, és joggal gondolhatják azt, hogy nekik is jutnia kell egy kisebb szeletnek a tortából. Megtehetné-e például a város, hogy ne támogassa mondjuk az olimpiai éremesélyes dobóját, dobóit?
Tény, hogy Szombathelyen piaci alapon nem lehet működtetni semmilyen profi sportágat, de ez valószínűleg az országban még sok más helyen így van.
Az állami pénzek hosszú évekig ömlöttek a sportba (TAO és Szerencsejáték Zrt.) Magyarországon, de ennek egyszer vége lesz. És ezt már egyre többet hallani. Itt most nem az a kérdés, hogy jön-e a Tisza-kormány, vagy lesújt-e Brüsszel, hanem egyszerűen ezt a luxust hosszútávon nem bírja el egy ekkora ország.
Így pedig nagyon nehéz klubmodellt felépíteni.
És ha egyszer valamelyik csapat eltűnne...
Hogy a fent boncolgatott csapatok miért kerültek ekkora bajba (félrelépés miatt bukott a családi arany mellett egy luxuscikk is? szakmai hozzá nem értés? nem érkeztek meg az állami pénzek? túlvállalták magukat? vagy csak balszerencsék sorozata?), nem tudjuk, talán a vezetők sem látnak tisztán.
Szombathely mindenesetre egykor országos példakép volt sportban. Ma inkább laboratóriuma annak, hogyan omlik össze egy városi sportmodell, ha megszűnik a politikai és gazdasági hátszél. Hangsúlyozzuk, ez nem egyedi eset, de nyilván minket itt Szombathelyen kevésbé érdekel, hogy mi lesz éppen a Videoton focicsapatával vagy dunaújvárosi kézilabdával.
Szóval Szombathely ma is sportváros – csak már nem dicsősége, hanem küzdelme miatt. A kérdés már nem az, ki nyeri a bajnokságot, hanem az, ki marad talpon.
Hogy lesz-e feltámadás, az csak a szponzorokon múlik. Vagy éppen a politikusokon? Mi kíváncsiak vagyunk arra, hogy a város közössége mit gondol: megéri-e még hinni a sportban?
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
