Mondandója előtt Jordán Tamás viccelődve megjegyezte, szezonbéli utolsó rendezésére készül. Hihetőnek is tűnt állítása, hiszen majd’ az egész társulat (Csonka Szilvit kivéve, akit kémeink a kezdés előtt tíz perccel láttak elrobogni, állítólag fogorvoshoz ment) ott toporgott a Hemo büféjében. Külön asztalok a médiának, pogácsával. Czukor Balázs egy szénsavmentes ásványvizes-palackkal a kézben szórakoztatott közép-tájt, a későbbi fejleményekre utalva könyörögve a kamera felé fordul: ezt akarjátok elvenni tőlünk?! Mosolygunk. Jordán Tamás csendet kért: kezdődhet a tájékoztatás.
Bevezető helyett a lényegre tért, mi okozta az ő és a kollégái felháborodását, miért gondolták úgy, hogy a szezon utolsó hetében közösen sajtótájékoztatóra hívják a médiát. Az elmúlt napokban ugyanis több újságcikk és híradás is megjelent arról, hogy egyes képviselők, aggódva a város költségvetési helyzetéért, arra gondolnak, a HEMO átalakítására szánt 1,7 milliárd forintot más célokra kellene felhasználni. Ennek bizonyításául különböző, helyi médiumokban is megjelent írásból idézett, többek között a Nyugat.hu május 20-án keltezett tudósításából „Köszönjük, fáradjatok ki a teremből” – Affér a szombathelyi városházán 2009. May 20. 18:14 . A témában mi szó szerint ezt írtuk: „Molnár Miklós szerint a sikeres hitelfelvételig nem szabad elkezdeni a HEMO felújítását sem, az erre a célra félretett 1,7 milliárd az egyedüli forrás, amihez hozzá lehet nyúlni. Megjegyezte, nem alakult volna ki a jelenlegi helyzet, ha az előző években nem ilyen felelőtlenül gazdálkodik a város.”
Nem városi, hanem állami pénzt költenek a felújításra!
Jordán Tamás hangsúlyozta: „Nekünk létkérdés, hogy a közönség, a közvélemény ne kapjon olyan tájékoztatást, amely félreérthető és esetleg ellenünk hangolhatja potenciális nézőinket.” Ezért a közvéleménynek is tudnia kell – emelte ki – hogy egyrészt ez az 1,7 milliárd forint nem a város pénze, hanem a kormányzat adta a központi költségvetés általános tartalékából. Másrészt, ez az 1,7 milliárd a kormány 1043/2009 sz. határozata alapján „a Szombathelyi színház játszóhely kialakításának támogatása” célját szolgálja, másra nem használható fel.
A direktor eztán felvetette, játsszunk el a gondolattal, mi történne akkor, ha számukra a legrosszabb bekövetkezik, és az állami költségvetésből juttatott pénzt a csődközelben gazdálkodó város hitelfelvételre fordítja. Mit szólna ehhez a többi város? Nem követelnének-e ők is, finanszírozási gondjaik orvoslására kormányzati, költségvetési plusz-forrásokat?
Kiemelte továbbá, hogy a legfőbb problémának azt látja, hogy a város lakossága nincs kellőképpen tájékoztatva arról, hogy ez az 1,7 milliárd forint (amelyet eredendően a város az új, Március 15-e térre tervezett színházra kapott) nem a város pénze, ez a pénz ajándék, vagy átépítik belőle a Hemo-t, vagy visszaadják az államnak. Az ilyen elferdítések azonban könnyen a színház ellen hangolhatják a közvéleményt. Jordán hosszasan ecsetelte, képzeljük el, miképpen kommentálhatják a kocsmaasztal mellett, az amúgy színházba nem járók az ilyen fals híreket, miszerint a város a csőd szélén áll, de színházat akar felújítani. Nem háborognának-e ők is jogosan? Pedig…
A közönség jár rosszul
Jordán utalt rá, többen is óva intették attól, hogy sajtótájékoztatót tartson, mondván, ne folyjék bele politikai csetepatékba. De mint hangsúlyozta, bár a politika minden szinten távol áll tőle, ha a színházat veszély fenyegeti, akkor szót kell emelnie, és tájékoztatnia kell a lakosságot, mi történik a színfalak mögött. Főként, azért, mert annak idején a politikusok egyöntetűen, 28:0 arányban kiálltak a színház-ügye mellett.
A direktor még egy őt ért támadásról is szót ejtett, arról a párhuzamról, amely az ő és Balázs Péter szolnoki kinevezése kapcsán felvetődött. 2007-ben ugyanis Balázs Pétert már a pályázat megjelenése előtt kiválasztották a fideszes városvezetők a posztra. Akkoriban Jordán, a Magyar Színházi Társaság igazgatójaként szót emelt az antidemokratikus eljárás miatt. Később azonban többen szemére is hányták, hogy Szombathelyen sem pályázták meg a Weöres Sándor Színház direktori székét. Csakhogy – utalt rá – itt ő nem egy színház direktori székébe csücsült, hanem egy kezdeményezés élére állt. Ráadásul a szombathelyi színház kft. formában alakult, így a vezetői posztra a színházi törvény nem írt elő pályáztatást, elég volt a kinevezés is. Paradox helyzet lett volna, hogy miután színházat alapított, megpályáztatják az igazgatói székét.
Mindeközben a direktor fel alá járkál, maga is elmosolyodok ezen, kiesik az igazgatói szerepből, és megjegyzi, olyan, mintha Szókratész védőbeszédét mondaná. Jordán még beszámolt arról is, hogy a gondok ellenére rendkívül sikeres évadot zártak, hiszen csupán a 9700-at 6000-en látták. Persze, jegyezte meg, mi az a 6000 a többi 84.000-rel szemben, akik meg nem látták, és nem is állnak feltétlenül a színház ügye mellett. Velük szeretné most megértetni, hogy a színház ebben a nehéz helyzetben nem a várostól veszi el a pénzt. Ráadásul ő direktorként felelősséggel tartozik az ideszerződött 20 színészért, és azért 60 emberért, aki ott dolgozik, ezért is fontos, mennyit ér az ő szava.
Színészlakások: méregdrágák és rossz minőségűek
Végezetül kitért még a színészlakások ügyére is. Megjegyezte, míg más városokban színészlakásokat építenek, itt a Szova felháborító módon, méregdrágán, jóval a piaci ár felett azokat a lakásokat sózta a színészekre, amiket másnak nem sikerült kiadnia. 70-80 négyzetméteres lakásokat kell bérelniük, rossz szigeteléssel, hatalmas rezsivel. Jordán kiemeli, az igazgatói villát az ÁNTSZ nemrég az egészségre károsnak nyilvánította, akkora penészfoltok jelentek meg benne.
Végezetül Trokán Péter veszi át a szót, megjegyzi, nem az a fontos, mi lesz velük, színészekkel, hanem az, mi lesz a közönséggel. „Itt most a szombathelyi közönséggel b…-nak ki” – fogalmazott nyersen. A társulatból bárki elszerződhet más színházhoz, legalább ott normális színészlakások lesznek, de mi lesz Szombathellyel, az itteni nézőkkel?
Méltatlan ez mindenkihez, még a honvédséghez is…
Ezért is gondolta úgy a társulat, hogy bemutatja, mennyi alázatot és áldozatot igényel ez a helyzet attól a 13 férfi színésztől, akik 22 négyzetméteren öltöznek és készülnek együtt az előadásokra. Mit jelent az a munkatársaknak, ha a jelmezeket a folyosón kénytelenek mosni és vasalni, hogy nincs hely a kellékek tárolására, hogy az épületen kívül konténerekben tudják csak tárolni a díszleteket, hogy az épület anyaga, szerkezete miatt elviselhetetlen az áthallás a játszóhelyek között, stb. A bejárás, és a fotók magukért beszélnek, luxus nincs, nem is gondoltuk, hogy van. Saját szemünkkel láthatjuk, az átépítés tényleg halaszthatatlan.
Ahogy tekergünk a hátsó traktusban, a társulat, az itt dolgozók magyaráznak, és szemléltetnek. Beülnek a parányi öltözőkbe, a forgácslapokból összetákolt sufnikba. A hely tényleg zsebkendőnyi. Németh Judit színésznő meséli: a WC-ben énekelnek be, nincs hely, ahol bemelegíthetnének, a takarás mögött lépcsőkön üldögélve kell várakozniuk a következő jelenetre. Vlahovits Edit megemlíti, azért nem dobta még vissza a méregdrága színészlakást, mert azt hitte, ezzel is jót tesz az önkormányzatnak, ha már rásózták, gondolta, ezzel is támogatja a várost. Bemutatják, miként bújnak el a fogasok mögé, ha valaki szégyenlős, miként szereltek Péter Katának az asztalához egy kislámpát, amihez ne nyúljunk, mert ráz…
A díszletraktárban ácsorogva Jordán még mesél a tervekről, arról, hogy nem érti, az étterem tervén miért akadtak fenn sokan, hiszen ma már nem épül színház étterem nélkül: ide tervezik majd a Thea-tér programjait is. Még megvitatjuk: hiába hívták meg a körbejárásra Molnár Miklóst a pénzügyi, gazdasági bizottság elnökét (Pro Savaria), Sági Józsefet (Fidesz) és Czeglédy Csabát (MSZP), egyetlen politikus sem volt kíváncsi a tájékoztatásukra.
Csak átmenetileg használnák fel a pénzt – felújítás leállításáról szó sincs
Molnár Miklóst a sajtótájékoztató után telefonon kerestük meg. A pénzügyi és gazdasági bizottság elnöke meglepetéssel vette tudomásul, hogy az általa is nagyra becsült színművész-direktor, Jordán Tamás ez ügyben sajtótájékoztatót hívott össze. Közölte, az elsődleges cél most az, hogy a város likviditását addig biztosítsák, amíg a 2,3 milliárdos hitelfelvétel nem valósul meg. Ezért javasolta többek között ő is azt, hogy a Hemo felújítására szánt kormányzati támogatást, azaz az 1,5 milliárd forintot, átmenetileg vonják be a város fizetőképességének biztosítására. (Nyilván ha a hitelfelvétel megvalósul – tette hozzá – erre a pénzre már nincs szükség)
Ez azért is lenne lehetséges, mert a kormányzat által biztosított költségvetési pénzzel a városnak 2010. december 31-ig kell elszámolnia. Magára a tervezett Hemo-beruházáshoz szükséges pénzre pedig, kifizetés szempontjából, nyolcvan százalékban csak szintén 2010-ben lesz szükség. A politikus még arra is utalt, hogy javaslata egybehangzik az SZDSZ-es alpolgármester, Németh Kálmán hasonló felvetésével is. (Ehhez hadd idézzük Németh Kálmánt szintén a fent említett sajtótájékoztatóból „Köszönjük, fáradjatok ki a teremből” – Affér a szombathelyi városházán 2009. May 20. 18:14 : „város folyószámlahitel kerete 2,5 milliárd forint, ebből folyamatosan 300-500 milliót vesznek igénybe. Ráadásul az önkormányzatnak 1,7 milliárd forintja van lekötve, ez is hozzáférhető. (Ez az 1,7 milliárd a színháznak nyújtott kormánytámogatás. A szerk.)"
A félelmek nem oszlottak el…
Visszahívtuk Jordán Tamást is, aki szerint Molnár Miklós nyilatkozatával lényegében nem mondott újat, hiszen, mint hangsúlyozta, ez a pénz nem az önkormányzat pénze, nem csoportosítgathatja át ide-oda, kedve szerint. Ráadásul attól tart, ha most átmenetileg átcsoportosítja, hitelfelvételre használja, ismerve a város költségvetési helyzetét, miből fogja azt később visszapótolni? Ráadásul ő több helyről is úgy hallotta, olvasta, hogy a politikusok nem átmeneti átcsoportosítást emlegettek csak, hanem azt is hangoztatták, hogy a Hemo átépítését ebben a gazdasági helyzetben le kell állítani.
