Szombathelyen ismét bebizonyosodott, hogy nem a kapu a legnagyobb baj, hanem az, amit ráírnak.
Egy hónapja díszeleg egy társasház ajtaján a következő, irodalmi mélységeket (vagy inkább sekélyeket) megjáró üzenet:
„Tisztelt lakók !
2025.09.23 napon a belyárati kapu javíttatása megtörtént . Kérném innentől a rendeltetés szerü használat betartását .”
Igen, jól olvassák: belyárati kapu. A helyesírási szótár valószínűleg a javítási munkálatok során veszett el, talán beejtették a „belyáraton” át, és azóta is ott hever a pince mélyén, egy pár rozsdás kulcs és egy elszáradt muskátli között.
Az olvasónktól kapott fotón jól látszik, hogy a – vélhetően a közös képviselő által írt – rövid üzenetben minden van, ami egy magyar nyelvtanár rémálmát tökéletessé teszi: felesleges szóközök, a dátum utáni pont hiányzik, a rendeltetésszerűt külön (és rövid ű-vel) írta, de mind közül a legdurvább: a „belyárati kapu”.
Emberek, mivé leszünk? A XXI. században a gondolkodás már luxusnak számít, de úgy tűnik, az írás-olvasás is kezd a prémium kategóriába tartozni.
A „belyárati kapu” pedig immár nemcsak egy tárgy, hanem egy korszak szimbóluma: a helyesírás nélküli jövőé.
