Van az állatorvos társadalomnak egy szűk rétege, mely a kisállatok mozgásszervi betegségeivel foglalkozik. Tulajdonképpen kisállatortopédusok, és ők alkotják a 40 fős Magyar Kisállatortopédiai Egyesületet, amelybe csak referenciamunkákkal, felvételi vizsga után kerülhetnek. A 40 tagból álló Egyesületből mindössze négyen dolgoznak a Dunántúlon: Pécsen, Fehérváron, Tatán és dr. Peresztegi Attila Szombathelyen. Egy héten körülbelül 7-10 ilyen műtétet végez, az egyik ilyen műtét előtt ültünk le vele beszélgetni. Sok érdekességet megtudtunk erről a problémáról illetve magáról a műtétről is.
Nyilván látja és hallja az ember, hogy egy-egy ilyen egyszerűbb csont és ízületi műtétet már azért elkezdtek mások is végezni, főként fiatalabbak, de néha idősebb rutinosabb kollégák is. Hála Istennek, mert időnként így is alig bírja az ember. A vonzáskörzetünk tulajdonképpen az egész Nyugat-Dunántúl, illetve Kelet-Ausztria egy jó része
– meséli.Nem véletlen, hogy Ausztriából is sokan járnak a Szombathelyi Állatkórházba, hiszen külföldön több ezer euróba kerül egy olyan műtét, mint például az elülső keresztszalag-szakadás a térdben. Ez ugyanis elég gyakori a kutyáknál, legyen kis- vagy nagytestű. Ezt a problémát nem lehet se fajtához, se mérethez kötni, bármelyik kutyánál előfordulhat. Érdekesség, hogy az agaraknál például nagyon ritka, ezt a fajtát ugyanis futásra tenyésztették, és az ízületi problémákat örökítő egyedeket kizárták a tenyésztésből.
Hirtelen, egyik napról a másikra kialakuló betegség, fájdalommal jár, de nem feltétlenül jelzik hanggal a kutyák, csak sántítani kezdenek. Ilyenkor tulajdonképpen a térdízületben lévő két kereszteződő szalag közül az elülső szakad el, mivel ez kapja a nagyobb terhelést. Ez instabilitással jár, elkezd egymáson csúszkálni a sípcsont és a combcsont, és általában a belső oldali meniszkusz porcot is leszabja, begyűri.
Ezt többféle műtéti metódussal is lehet operálni. Magyarországon jelen pillanatban 3-4 technikát használnak. Az egyik legrégibb az úgynevezett ízületi tokon kívüli, szakszóval az úgynevezett extrakapszuláris szalagpótlás, amikor egy nagyon erős, nem felszívódó műanyagfonállal rögzítik a térdet, és így szüntetik meg az instabilitást. Előtte viszont el kell távolítani a térdízületből a sérült meniszkuszt és ki kell takarítani a szakadt szalagot is.
A mára legelterjedtebbé vált módszert egy amerikai sebész és egy szerb mérnök fejlesztette ki, amit úgy hívnak, hogy TPLO (Tibial Plateau Leveling Osteotomy). Ez egy egészen más gondolkodásmódon alapul, mint az előbbi technika. Amikor a térdízületről készítenek speciális beállítással röntgenfelvételt, akkor a sípcsont hossztengelyére szerkesztenek egy vízszintes tengelyt és ahhoz képest mérik a sípcsont ízületi felszín szögét. Egy egészséges, normál kutyánál ez 20-22 fok, viszont sok kutyánál ez lehet 25-32 fok is, a meredekség miatt pedig hajlamosabbak az elülső keresztszalag szakadásra, mivel állandó terhelés alatt áll a lábuk.
Ők azt gondolták, hogy ne pótoljunk szalagot, hanem csökkentsük a szöget. Ezt tulajdonképpen úgy lehet megoldani, hogy egy köríves fűrésszel a sípcsont fejét átfűrészelik és azt a csontszegmenst forgatják előre. Ezáltal a meredekség csökken és be kell állítani 5-10 fokra, ugyanis képbe kerülnek a vektorok. Amikor ez sikerül, akkor a combcsonti terhelés szinte derékszögben érkezik a sípcsont ízületi felszínére és akkor az előre-hátra ható vektoreredők összege nulla lesz. Ezt utána speciális csontcsavarokkal és lemezekkel rögzíteni kell, utána csont gyógyul és általában 3-4 hónap után kivesszük az implantátumokat
– magyarázza dr. Peresztegi Attila.A feltalálója szabadalmaztatta az eljárást és nagyon sokáig csak az általa szervezett kurzusokon lehetett a licencet megvásárolni és elvégezni a tanfolyamot, ami után az állatorvosok elvégezhették ezt a műtétet. Emellett pedig csak rajta keresztül lehetett hozzájutni minden eszközhöz, amik a beavatkozáshoz szükségesek. Ez tulajdonképpen egy bevett üzleti vállalkozás, modell, ami 15 évig tartott. Körülbelül 8 évvel ezelőtt elévült a nemzetközi szabadalmi jog és innentől az ortopédiával, traumatológiával foglalkozó szakemberek előtt megnyílt az út ezen technika alkalmazására a világban, így Magyarországon is.
Én az elején nagyon ódzkodtam ettől a műtéttől, nekem egy túl durva, túl agresszív technikának tűnt. Egy szalagszakadásból csinálni egy csonttörést, aztán még azt telepakolni vasdarabokkal. De tény és való, hogy akkor, amikor azzal a hagyományos módszerrel dolgoztam, ott 80%-os sikerességi rátát lehetett elérni, ami mondjuk egy műtéttechnikánál szerintem nem rossz. Nem értettem, hogy miért csak ennyi, ugyanúgy, ugyanazt csinálom, ugyanazokkal az anyagokkal, nyilván a betegek nem egyformák, visszaüt a biológiai sokszínűség. Aztán beszélgettem egy Amerikában dolgozó magyar sebészkollégával és ő kérdezte meg, hogy le szoktam-e mérni ezt a TPA-nak nevezett szöget. Én pedig mondtam, hogy nem, mert feleslegesnek gondoltam
– árulta el.A kolléga pedig azt tanácsolta, hogy nézze végig a régebbi röntgenfelvételeket azoknál az eseteknél, ahol nem sikerült tökéletesen a műtét és mérje le, hogy mekkora a szög. Peresztegi doktor megfogadta ezt és látta, hogy azoknál, akiknél sikerült a műtét és olyan 25-27 fok alattiak voltak, ott általában nem nagyon szokott probléma lenni. Akiknél viszont problémák adódhattak, azok efölött voltak. Ez volt az a fordulópont, amikor úgy döntött, hogy Nyíregyházára megy és megtanulta a TPLO technikát. Ennek már több mint 6 éve. Azóta pedig a Szombathelyi Állatkórházban is ezt a módszert alkalmazzák főként. De persze ennél is adódnak kisebb változások, finomítások, új implantátumokat is gyártanak olykor.
Az aznapi páciens Ausztriából érkezett, egy német juhász keverék kutya, akinél szintén ezt az újabb, eredményesebb módszert alkalmazták, ugyanis 30 kiló feletti kutyáknál ezt a technikát érdemes használni. De persze felajánlják a gazdáknak a választási lehetőséget is,ismertetve a benne rejlő kockázatokat, mivel ez a módszer azért drágább, mint az extrakapszuláris szalagpótlás.
