A hétvégén rendezték a Story Gálát, ahol ismételten az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy melyik celeb milyen ruhában mutatja meg magát az év legrangosabb ismertember eseményén. A bál fontosságát Medveczky Ilona is jól tudja, ezért olyan ruhában szerette volna megmutatni magát, amitől mindenki szava eláll. Itt jött a képbe Pomozi Péter, a 21 éves szombathelyi divattervező, akinek Ilona elismertsége jelentett megtiszteltetést.
Az egész úgy kezdődött, hogy írtam egy nagyon szépen megfogalmazott üzenetet Ilonának, amiben bemutattam magam és megkérdeztem tőle, hogy lenne-e kedve az általam elkészített ruhában elmenni a Story Gálára – kezdi mesélni a történteket Pomozi Péter.
Mennyire izzadt a tenyered az enter lenyomásánál?
Oh, nagyon. Igazából úgy voltam vele, hogy ha választ kapok, akkor már elégedett leszek. Mert egy nemleges válasz esetén is tudom, hogy legalább foglalkoztak velem. Viszont ha még csak választ sem kaptam volna, akkor nagyon csalódott lettem volna. De hál’ Istennek Ilona nagyon gyorsan válaszolt és neki tudtunk állni a munkának. Bár, hogy az igazat megvalljam én már akkor tudtam, hogy milyen ruhát fogok ráadni, még mielőtt ő beleegyezett volna.
Az ő stílusát azért be lehetett lőni előre.
Persze, egyértelmű volt, hogy mi az ő stílusa. Azt már előre tudtam, hogy mi az, amit nála erősíteni kell, mi az, amit kevésbé kell erősíteni.
Mióta foglalkozol ruhatervezéssel?
Három éve kezdtem el tanulni Pesten.
Volt más is, akinek terveztél már ruhát?
Egyelőre nagyon szűk az a közönség, akit én elérek. Ilona előtt egy komolyabb megrendelőm volt, Dr. Sági Ágnes, aki a német gazdasági bálra készíttetett velem egy ruhát. És itt jön be az élet kiszámíthatatlansága. Ágnes ugyanis találkozott a bálon egy úrral, akinek mesélte, hogy én terveztem neki a ruháját. Ez az úr pedig ismerte Ilonát, aki mesélte, hogy milyen szép ruhát látott az Ágnesen, amit én terveztem. Szóval amikor ráírtam Ilonára, akkor neki már ismerős volt az én nevem.
Mekkora állomás ez most a karrieredben?
Kétségkívül egy mérföldkő. Azzal együtt, hogy nem a legjobb pillanatban jött, mert nekem most a vizsgamunkámat kellene készítenem. De természetesen megérte.
Mennyi idő alatt készült el a ruha?
Először is egyeztetnünk kellett minden részletet Ilonával. A ruha egyébként teljesen megfelelt neki, változtatásokat szinte nem is kellett eszközölni. Annyi volt az extra kérése, hogy tegyünk egy fűzőt még a ruhába, mert a karcsúságát szeretné hangsúlyozni. Innentől kezdődött két különböző szálon a sztori. Az egyik, hogy én intézzem a ruhára a dekorációkat. A bőrök kiválogatását és lézervágását, a gyöngyözést, az összeállítást. Ehhez persze kellett az alapruha is. Amit meg kellett varratni, összenézni az anyagokat. A végén pedig a két szálat egyesíteni. Ez olyan négy hónapot vett igénybe.
A kivitelezést is te végezted, magyarán te varrtad meg a tervedet?
Menne ez nekem is, hiszen a szakmámhoz tartozik, de megtisztelem a tervemet azzal, hogy olyan kézbe adom, ami már gyakorlott. Tisztában vagyok azzal, hogy egy húszévnyi tapasztalattal bíró ember szebb munkát varr, mint én.
Mi lesz a ruha sorsa a gála után?
Ez a ruha egy konkrét méretre készült. Olyan modellt találni, akinek minden mérete megegyezik Ilonáéval, eléggé nehéz lenne. A ruha szűkítése, bővítése pedig nagyon macerás. Viszont az, hogy kiállításra kerüljön, azt el tudom képzelni. Ugye ezek az alkalmi ruhák valóban csak egy estére szólnak. Azt azonban el tudom képzelni, hogy bemutató, referencia-darab legyen belőle.
Ez a ruha trendkövető, vagy éppen, hogy szembe megy vele?
Ugye a divattervezésnek két ága van. Az egyik a prét-a-porter, vagyis az olyasfajta ruhacikk, amiket az ember meg tud venni bármelyik butikban. A másik pedig a haute couture, ami személyre szabott, egyedi megtervezés után elkészített ruhadarab. Ilona ruhájára talán kicsit túlzás ezt mondani, de inkább ehhez az ághoz köthető. Az mindenképpen jellemző, hogy ezek a ruhák nem trendkövetőek, az ember itt szabadon bármit megtehet. Az a lényeg, hogy modern legyen.
Mennyi terv van most a fejedben, hasonló ruhákra?
Már az Ilona ruhája is egyfajta szakmai csúcsot jelent számomra. Elsőként elkészítettem egy ruhát tüllből, amivel megnyertem egy szakmai pályázatot. Erre épült fel egy kollekció. Ezt fejlesztettem tovább Ágnes ruhájában. Aztán ennek a fejlődési útnak egy újabb állomása lett Ilona ruhája, amiben kicsúcsosodott az addigi munkásságom. Nem hiszem, hogy ebben a stílusban Ilona ruhájánál jobbat tudnék most alkotni.
Mennyire nyíltak meg előtted most ezzel a honi divatszakma ajtajai?
Én bízom benne, hogy kitárultak. Ugyanakkor Magyarország egy kis ország, kevés olyan eseménnyel, ahová hasonló ruhákat tervezhetnék. Éppen ezért szeretnék inkább Nyugat-Európában dolgozni. Természetesen Párizs még mindig a divat fővárosa, neki is álltam már a francia nyelvet tanulni. De van más lehetőségem is, például ott maradni az iskolámban tanítani. Az biztos, ha végzek a sulival, és úgy néz ki, ez lassan meg is lesz, akkor nem szeretnék a szakmámból kiesni.
