A magyar válogatott által kivívott tiszteletet mi sem bizonyítja jobban, hogy 3000 néző várta a világbajnokságról már biztosan lemaradó Vojvodáékat Szombathelyen. A horvátok elleni mérkőzés azonban így sem volt tét nélküli. Nekünk fontos volt, mert nem mindegy, hogy milyen “kalapból” várhatjuk a következő sorozatok sorsolását, míg a csoportmérkőzések során kvalifikációt szintén nem szerző, horvátoknak újságíróik szerint egy érdekes FIBA-szabály miatt kellett mindent megtenni a győzelemért.
Horvát kosárral kezdődött a találkozó, Katic volt eredményes. A vendégek öröme azonban nem tartott sokáig. Jarrod Jones triplával válaszolt. Jól elkaptuk a fonalat, Jones, Váradi és Keller kosarával 8-4-re vezettünk. A vendégeknek szemmel láthatóan nem tetszett a szigorú védekezés, de Bilan egyéni megoldásaival tartották a lépést. A negyed második felében nagyon beindult Vojvoda Dávid. Egymás után szottyant a tripla és a dupla. A magyar válogatott kiválóságának újabb triplája után a horvátok időt is kértek, 21-13-ra vezettet Magyarország. A magyar válogatott ennek ellenére megőrizte nyolc pontos előnyét a negyed végéig. 24-16.
A második negyed Eilingsfeld triplájával kezdődött, és Kellerék harcos játékával folytatódott. A Franciaországban légióskodó center zsákolásával a 14. perc végén már 33-22-re vezettünk, Benke Szilárd triplája után pedig már 36-22 volt az eredményjelzőn. Sztojan Ivkovics 38-26-nál kért először időt. Sikerrel. Benke Szilárd újabb triplája után már 15 pont volt az előny, majd miután Eilingsfeld is betalált a vonalon túlról, 46-29-re vezettünk. A dudaszó előtt egy kicsit kozmetikázott az eredményen a horvát válogatott, de biztató eredménnyel vonulhattunk szünetre. 48-33.
A második félidőt sok hibával kezdte mindkét csapat, de Perl Zoltánék őrizgették 15 pont körüli előnyüket. A vendégek érezték, hogy ez az utolsó esélyük “megfogni” a mérkőzést, de többször is csak faulttal tudták megállítani a magyar támadásokat. A nemzeti csapatunkon pedig látszott, hogy mindenképpen feledtetni akarja az olaszországi kisiklást. A negyed felénél 56-37-et mutatott az Aréna Savaria eredményjelzője. A folytatásban sem változott a játék képe, a magyar válogatott irányította a mérkőzést, a horvátoknak a felzárkózásra sem volt esélyük. Ferencz Csaba triplájával már 21 ponttal is vezettünk. Vukovic utolsó másodperces távolija rontott egy kicsit az összképen, de így is magabiztosan robogtunk a sorozat méltó zárása felé. 66-48.
Az utolsó negyedben a magyar válogatott nem elégedett meg a győzelemmel, végig koncentrált játékkal vigyáztunk a megszerzett húsz pontos vezetésre. Nem volt elveszett labda, nem volt feladott támadás. Vojvoda igazi vezért volt, két perccel a vége előtt már felállva tapsolt a teljes Aréna Savaria, Ferencz Csaba újabb tripláját pedig valóságos “vasi-hangrobbanás” követte. A csapat nagyon akarta ezt a sikert, és mindent el is követett érte. 84-65.
Igazán megható pillanat volt, amikor a lefújást követően a játékosok összekapaszkodva a kezdőkörben elénekelték a magyar himnuszt. Nagy pillanat. Egy nagy csapattól.
A magyar válogatott ma ismét megmutatta, hogy nem véletlenek az elmúlt évek sikerei. Egymásért küzdő, remekül összerakott társaság, amely nem véletlenül volt versenyben az utolsó pillanatig a világbajnoki részvételért.
Van, mire büszkének lenni, és ha a megkezdett alázatos munka folytatódik, akkor merészebb álmokat is szövögethetünk a minden bizonnyal hazai rendezésű következő Európa-bajnokságon.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
