A kereskedő - aki neve elhallgatását kérte - a múlt hét elején határozta el a szállítás felfüggesztését, azt, hogy addig egy szál zöldséget sem visz az otthonba, amíg meg nem kapja tőlük jogos, 100 ezer forintos járandóságát.
Vége a türelemnek
A tartozás megfizetését régóta húzza-halasztja az otthon, mondta el érdeklődésünkre a múlt hét közepén a kereskedő, de most már vége a türelemnek, mert arra még ő sem képes, hogy ingyen lásson el egy egész szociális otthont.
Éppen ezért múlt hétfőn már fel sem vette a rendelést az intézmény hozzá elküldött alkalmazottjától, s természetesen azt is megüzente az igazgató asszonynak, hogy miért cselekedett így.
Az otthon vezetői másnap ismét megkísérelték leadni a rendelést, ígéretet tettek a tartozás mielőbbi megfizetésére, de a kereskedő hajthatatlannak bizonyult. Az otthon illetékesei ezután - más választásuk nem lévén - készpénzért vásároltak tőle egy kevés zöldséget.
Késő utalások
A zöldségszállítmányok árának kifizetése egyébként régóta nagy nehézséget okoz az otthonnak, fűzte hozzá a kereskedő, az utalások rendszerint késnek, ráadásul sokszor nem is keveset. Hogy mi lehet ennek az oka?
A kereskedő szerint erre a kérdésre csakis az otthon vezetői hivatottak válaszolni, ő maga legfeljebb furcsállhatja kicsit a szomorú helyzetet. S legfőképpen azért, mert az otthon lakói - legalábbis az ő tudomása szerint - nem kis pénzt fizetnek az ellátásukért.
Természetesen azt is megkérdeztük tőle, hogy miből állnak a szállítmányai, melyek azok a drága, különleges áruk, amelyekért lassacskán képtelen lesz fizetni az otthon. Nem kell semmi különösre gondolni, mondta a kereskedő, mert nem visz ő egyebet az otthonba, mint burgonyát, sárgarépát, fehérrépát, és néha némi almát.
Örömhír
A kereskedő szavaiból normális, úgynevezett köznapi ember magától értetődően nem következtethet másra, mint arra, hogy a szociális otthon nem kap elegendő pénzt a fenntartási költségekre, más oka nem lehet a számlák késedelmes, akadozó kifizetésének.
S ez elég nagy baj, mert ha így folytatódik minden, akkor akár az idős gondozottak megfelelő napi élelmiszer-ellátása is veszélybe kerülhet. Melyek tehát a lassan-lassan nyomorúságossá váló helyzet legfőbb okai?
Erre a fontos kérdésre feleletet keresve kopogtattunk be múlt csütörtökön a táplánszentkereszti szociális otthonba. Illés Lívia igazgató éppen házon kívül volt, úgyhogy az intézmény irodai dolgozói - három hölgy és egy férfiú - fogadtak bennünket, s rögtön örömhírrel szolgáltak.
Az otthon kifizette a kereskedő régóta esedékes járandóságát, mondták el a dolgozók, tehát nem akadályozhatja most már semmi a folyamatos zöldségszállítást. Az újra és újra előálló fizetési nehézségek okait, illetve az otthonnak juttatott fenntartási költségek elégséges, esetleg elégtelen voltát firtató kérdéseinkre az irodai dolgozók nem felelhettek.
Tragikomikus helyzet
A válaszadás kizárólagos joga ugyanis az ő feljebbvalóiké, egészen pontosan a Vas Megyei Intézményfenntartó Központ illetékeseié, közölték sajnálkozva a munkatársak, forduljunk tehát hozzájuk.
Zavartan, kínosan mosolyogva hallgattunk ezután mindnyájan egy darabig, hiszen valamennyien pontosan éreztük a szituáció tragikomikus voltát. Annak lehetetlenségét, hogy azok beszélhetnek csak az otthont érintő legfontosabb kérdésekről, akik távol, egy megyeszékhelyi irodában dolgoznak, akik viszont a helyszínen munkálkodnak nap mint nap, s mindenkinél jobban ismerik az itteni körülményeket, nem szólhatnak egy szót sem.
Mindegy, a regula az regula, s mivel egyelőre tehetetlenek vagyunk ellene, búcsút vettünk a dolgozóktól, természetesen kölcsönös megértésünkről biztosítva egymást.
Részleges törlesztés
Később Illés Lívia igazgató asszonnyal is sikerült telefonon beszélnünk, aki megerősítette a tartozás megfizetéséről szóló hírt, egyszersmind azt is a tudtunkra adta, hogy hiába igazgató, még ő maga sem válaszolhat az otthon működési nehézségeire vonatkozó kérdéseinkre, azokkal forduljunk Huszár Lillához, a Vas Megyei Intézményfenntartó Központ vezetőjéhez.
Megfogadtuk a tanácsot, de mielőtt e-mailben elküldtük volna kérdéseinket a vezetőnőnek, még egyszer megkerestük a zöldségkereskedőt. Azt tudakoltuk tőle, megérkezett-e a számlájára az otthon 100 ezer forintos utalása, s ha igen, mikor kezdi el ismét a szállítást. Elkezdi-e egyáltalán?
Az üzletember válasza meglehetősen döbbentőnek bizonyult. Arról tájékoztatott ugyanis bennünket, hogy az otthon csak 70 ezer forintot törlesztett a 100 ezres tartozásból, többet egyszerűen nem volt képes fizetni.
Ennek ellenére ismét elkezdi a szállítást, nem viszi rá a lélek, hogy ne így tegyen. Türelmet tanúsít megint, de - biztos, ami biztos - a fizetési határidőt ké hétről leszállította egy hétre. Aztán majd meglátja, hogyan alakulnak a dolgok a jövőben.
Kérdések és válaszok
Még aznap - csütörtök este - elküldtük kérdéseinket Huszár Lilla vezetőnőnek is. Eredendően az iránt érdeklődtünk tőle, hogy elegendő pénz jut-e a táplánszentkereszti szociális otthon fenntartására. Ha igen, akkor mi az oka például annak, hogy a zöldségszállítót folyamatosan csak késve, tartozást maguk előtt görgetve képesek kifizetni? Rendben lévő-e az ilyesfajta működés, ügyintézés? S hosszú távon nincs-e veszélyben az idős lakók megfelelő élelmiszer-ellátása?
A vezetőnő válasza eddig nem érkezett meg. Amint eljuttatják hozzánk, közöljük.
