Burjánzanak az ilyen-olyan zenés minifesztiválok szerte az országban, és ott van köztük az az elektronikus orientációjú is, ami idén hetedik alkalommal vonult ki egy zöldterületre, hogy félszáznál is több fellépővel rántson újabb barázdákat az emlékezetbe. Ahogy a minimalista zenék is csak a legszükségesebb eszközökre hagyatkoznak, úgy a rendezvény neve is egyszerűen csak Alkotótábor, és jellemzően azokat az emberkéket gyűjti egy kupacba, akiknek ízlésvilágától fényévekre jár a Balaton Sound egyenveretése, és - hogy elcsenjük kicsit az egyik fellépő szavajárását - nem is az "orkok és tündék" jelentik a keménymagját. A kupac idén Balatonkenese egyik erdőségében vert főhadiszállást.
Családias mosolyközösség
Talán az egyik főszervező, Kántor István - Isu - sem véletlenül nevezte többször is konferenciának az eseményt, mintsem fesztiválnak, még ha esetlenül hangzik is: itt tudatosan tartják fent azt az elképzelést, hogy a zene a főszereplő, az összekötő kapocs, minden más csak utána következik.
Az ország összes szegletéből összetrombitáljuk a helyi hősöket, itt találkozhatunk azokkal, akik energiát nem kímélve dolgoznak környezetükben a kicsit furcsább, érdekesebb zenék fennmaradásáért
- mondta el az AKT Records vezetőjeként is ismert szervező egy éve e sorok írójának kérdésére.Különleges húzásokban pedig, ahogy az elvárható volt, nem szenvedhetett hiányt a magát megmutató közönség: ahogy a pécsi Cop az itthon is egyre ismertebbé váló irányvonal, a dubstep kifinomultabb gyöngyszemeit húzta elő lemeztáskájából, úgy a pesti éjszakában jól ismert Lick The Click név mögött rejtőző lemezlovasok lecsupaszított diszkóval fogták vissza a tempót. Érdekesnek találtatott az egyébként drum & bass körökben körbeujjongott, de pár éve house-zal is házaló DJ Bal műsora, amit - ahogy az ábra, azaz a helyszínen készített videónk is mutatja - egy áramszünet vágott ketté, de ez a malőr is csak feljebb csavarta a hangulatot.
Az Alkotótábornak ez a második éve, amikor fizetni kell a bejutásért: a döntés hátterében az állt, hogy pár éve feltünedeztek olyanok, akik nem holmi közösségi hippiélményért, vagy neadjisten a zenéért érkeztek. Közülük néhányan most is megjelentek, de szerencsére nem is töltöttek el sok időt a Romantic Campingben megrendezett kétnapos feszten - valószínűleg nehezen dolgozták fel az olyan életidegennek tűnő helyzeteket, hogy itt csak 350 a sör, a fellépők nem pénzért zenélnek, az arcizmok agresszív alakzatba rendeződése pedig éppen ellentétes hatást vált ki, mint ahogy azt megszokták.
Ami inkább aggasztotta a táborozókat, az az előrejelzések ellenére lezúduló, november rain típusú csapadék: az egybefüggő szürke felhőtakaró csak vasárnap estére volt hajlandó oszlani, amikor már átáztak a zoknik és elúsztak a cipőtalpak, de hála a dj-knek és live projektekkel színpadra állóknak, gyorsan elterelődött a figyelem arról, hogy nem egészen jó időben szólt a nóta. De legalább szólt, lüktetett, savazott és lebegett, egy év múlva pedig remélhetőleg ismét megtartja ezt a jó szokását.
