Habár már másfél évszázada dolgozik rajta az aktuális hatalom, március 15-ét mégsem sikerült teljesen lenullázni.
Talán az egyetlen politikai ünnep, amely kisiklik a tisztátlan kezek közül, a benne megbúvó tiszta szabadságeszmény megregulázhatatlan búvópatakként bukkan fel újra és újra, fittyet hányva, hogy éppen mit gondol róla és mire akarja felhasználni a napi politika.
Március 15. az egyetlen politikai ünnep Szombathelyen, amely képes tömegeket mozgatni, amelyekre családok, barátok, érdeklődők elmennek, nem azért, mert kötelező, hanem mert fontosnak érzik.
Így történt ez ma délelőtt is.
A reggeli napsütés után ugyan sötétebb felhők érkeztek, de mire háromnegyed tizenegy lesz, ismét a tavasz győzött, igaz, a szél még csípősen fújdogál a szombathelyi városi ünnep főhelyszínén, a Múzeumparkban, amely lépcsőjével, neoklasszicista homlokzatával egy kissé hajaz az egykori budapesti események fő színhelyére.
Egy kissé zavaró ugyan az üresen hagyott füves terület, de hát szombathelyiek amúgy is szeretik betartani a távolságot a színpad előtt.
Elég tekintélyes mennyiségű VIP álldogál a fák alatt, főként kormánypárti politikusok, közigazgatási vezetők, intézményvezetők, de látok ellenzéki képviselőket és aktivistákat is elvegyülni a tömegben, amelyben minden korosztály képviselteti magát.
Mellettem például egy kínai család áll, és láthatóan élvezettel figyeli a fejleményeket.
Az esemény vezérszónoka Hende Csaba országgyűlési képviselő (Fidesz), aki mondanivalójának egy részét arra a tavalyi felmérésre építi, mely szerint Szombathely a legboldogabb megyeszékhely.
Ave Savaria Felix – hangzik el többször is a szlogen (Felix = boldog), amelyet valószínűleg többször is hallunk majd az októberi önkormányzati választásokig, hacsak mást nem mond az idei felmérése.
A szombathelyi boldogság – tudjuk meg – szoros összefüggésben van a 2010 óta megszűnt munkanélküliségnek, a növekvő reálbéreknek, a bűncselekmények csökkenésének és duplájára nőtt gazdasági teljesítménynek.
Azt nem tudjuk meg, hogy ennek mi köze van Petőfihez és Jókaihoz, azt viszont igen, ha meg akarjuk őrizni a boldogságot, akkor a béke, a szeretet és együttműködés szelemében kell élnünk, felülemelkedni a kicsinyes pártvitákon
„Magyarország a nagyság kapujában áll” – biztosítja a hallgatóságot Hende, ahogyan valószínűleg annyi más ünnepi szónok is teszi ma ezt országszerte.
Közhely közhelyt követ, olyanok például, hogy a gyávaság, a széthúzás, a gyűlölködés és tagadás nem jó. Ezt már 1848 is tudták elődeink.
2010 óta Magyarország megerősítette függetlenségét és az ország gazdaságát, és Európa végre tisztel bennünket – mondja a szónok, hozzátéve, hogy nem kellenek a valutaalap és a spekulánsuk kölcsönei, ha építeni akarunk valamit, a saját lábunkon állunk.
Az EU-pénzekről nem esik szó, no de miden nem férhet bele egy ünnepi beszédbe (az teljes egészében itt nézhető meg), az viszont igen, hogy az ellenzék ne a Fideszt gyűlölje, hanem a hazáját szeresse.
Egy fél mondatban szó esik a másodosztályú európaiságról is mint kerülendő lehetőségről. Ebben nem tudunk vitatkozni.
Az ünnepi műsorok szereplői voltak:
