Szél Józsefné velemi önkormányzati képviselő hamarosan ügydöntő népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtésbe fog a faluban. Az aláírásgyűjtő íveket éppen ezen a héten hitelesítette a jegyző, úgyhogy a képviselő asszony a napokban neki is lát a munkának.
Két egyszerű kérdés
A velemiek két kérdésre válaszolhatnak, ha akarnak. Elsőként azt kell eldönteniük, támogatják-e, hogy a képviselő-testület kérelmezze az államtól az egykori Avar szálló, a volt gyermeküdülő, és a valahai Stirling villa (a jelenlegi Alkotóház) ingyenes önkormányzati tulajdonba, vagy használatba adását.
A másik kérdés ugyanilyen egyszerű. Azt firtatja csak, egyetértenek-e a polgárok azzal, hogy a gesztenyeünnepet a jövőben önállóan, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (MMIK) bevonása nélkül rendezze meg a falu a saját közterületén.
Szél Józsefné - akivel háza verandáján beszélgetünk - már azt is kiszámolta, hogy 66 támogató aláírást kell összegyűjtenie ahhoz, hogy az önkormányzat - ha tetszik neki, ha nem - kitűzze a népszavazást. Azt is fontos tudni, hogy a majdani voksolás akkor lesz érvényes, ha a jogosultak ötven százaléka részt vesz rajta, eredményesnek pedig akkor nyilvánítják, ha a szavazatoknak több mint a fele
igen
. Ebben az esetben a képviselő-testületnek meg kell hajolnia a polgárok akarata előtt, ha törik, ha szakad, végre kell hajtania a döntésüket.Visszavonulót fújó képviselők
Szél Józsefné természetesen nem csak úgy ukmukfukk, hirtelen ötlettől vezérelve kezd neki az aláírásgyűjtésnek. Azért kénytelen így eljárni, mondja, mert kifogyott minden más eszközből, semmilyen módon nem tudta rábírni az önkormányzatot arra, hogy állja a szavát.
A képviselő-testület ugyanis másfél éve egyöntetűen, ellenszavazat nélkül úgy döntött, hogy kérelmezi az államtól a három említett ingatlan ingyenes önkormányzati tulajdonba vagy használatba adását. Azóta azonban nem történt semmi az ügyben, hacsak az nem, hogy az öttagú testületből négyen visszakoztak, már nem értenek egyet másfél évvel ezelőtti önmagukkal, nem szeretnék, hogy a falu legyen a gazdája vagy a használója az ingatlanoknak. Szél Józsefné egyedül maradt, ő viszont képviselőtársai pálfordulásával nem ért egyet.
A képviselő asszony - akit 2010-ben választották be a testületbe - azzal a filozófiával vágott neki közéleti munkájának, hogy a falut valamiképpen önfenntartóvá kell tenni, megrekedt fejlődését újra elő kell mozdítani, s a lanyhuló közösségi életet is fel kell éleszteni, különben egyre csak romlana, ahogy ő mondja, a helyiek életminősége.
S az is nagyon fontos, talán a legfontosabb, hogy nemcsak ő maga, de sokan mások is hasonlóan gondolkodtak a település jövőjéről. Ráadásul nem egy, és nem két velemi polgár osztotta azt a véleményét, hogy az előbbi célok elérését nagyban segítheti az ingatlanok megszerzése.
Kultúrház, strand, sportpálya
Ez magától értetődik, szakítja meg egy kicsit a visszaemlékezését Szél Józsefné, hiszen az épületek birtokában, vagy használatba vételükkel megszüntethetnék a település számos hiányosságát. Lehetne például kultúrházuk, mert most nincsen, mert a régi iskola nagyszobányi helyisége nem az. Kultúrház volt viszont az egykori Stirling villa - a mostani Alkotóház -, s az lehetne ismét. Lehetne aztán faluházuk, sportpályájuk, de talán még strandjuk is, ha megkapnák, ha kérnék a szóban forgó ingatlanokat.
Szél Józsefné határozottan leszögezi: tisztában volt és van azzal, hogy az ingatlanok visszavétele szigorú kötelezettségekkel jár, hogy állagmegóvást, karbantartást, miegyebet ír elő ilyen esetekben a törvény, s hogy mindez pénzbe kerül. De arról is mélységesen meg van győződve, hogy még mindig sokkal jobban járna így a falu, mint akkor, ha más módon hozná létre a jogos elvárásoknak megfelelő létesítményeket.
Egy szó mint száz: Szél Józsefné 2011 nyarán - az előbbi érveket felsorakoztatva és ugyancsak aláírásokkal megtámogatva - azzal a javaslattal fordult Velem képviselő-testületéhez, hogy kérelmezze az államtól az egykori Avar szálló, a volt gyermeküdülő, és a valahai Stirling villa (a jelenlegi Alkotóház) önkormányzati tulajdonba vagy használatba adását.
A testület három tagja pedig levelet írt a polgármesternek azt is kezdeményezve, hogy a falu - már attól az évtől kezdve - önállóan, s ne az MMIK-val közösen rendezze meg a gesztenyeünnepet. Szerintük ugyanis a nevezetes esemény bevételével pazarlóan bánnak a rendezők, ráadásul a belépőjegyek is túl drágák. Ők maguk úgy látják, írták, hogy olcsóbb belépőkkel, s önálló rendezéssel is megfelelő bevételhez jutna a falu.
Elhamarkodott döntés
A gesztenyeünnep önálló megrendezéséből nem lett semmi, mondja Szél Józsefné, de az ingatlanok megszerzésére rábólintott a testület, s ezt a 2011. november 28-án meghozott - ellenszavazat nélküli - döntésével meg is erősítette. Szél Józsefné megnyugodott, úgy gondolta, hogy most már rendben lesz az ingatlanok ügye, nincs ok aggodalomra. Igen ám, de hosszú hónapokig, egy teljes év elteltével sem történt semmi, ezért a képviselő asszony idén januárban - írásban - arról kérdezte a polgármestert, hogy miképpen áll az ügy, hogy mit intézett a testület a 2011-es határozat óta.
A választ február 11-én kapta meg Szél Józsefné. A polgármester tudatta vele, hogy 2012. áprilisában elküldték a határozatot a Vas Megyei Kormányhivatalnak. Azt is hozzáfűzte azonban, hogy a következő önkormányzati ülésen kezdeményezi a határozat visszavonását. A négy képviselő ugyanis úgy látja, hogy elhamarkodottan döntöttek, mert időközben be kellett látniuk, hogy az ingatlanok visszavétele sokszorosan meghaladná a falu teherbíró képességét.
Szél Józsefné nem fogadta el ezt a választ, s megírta a polgármesternek, hogy szerinte a határozat visszavonásáról feltétlenül meg kell kérdezni a falu véleményét is. A polgármester erre fel április 9-ére rendkívüli testületi ülést hívott össze.
A megbeszélésen a képviselők arra kérték Szél Józsefnét, hogy gondolja át még egyszer a döntését, hogy aludjon rá egyet. A képviselő asszony azonban hajthatatlan maradt, aludt már eleget a döntésére, mondta képviselőtársainak, egyúttal azt is a tudtukra adta, hogy ő maga nem tehet mást, népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtésbe fog. Hát, eddig ennyi a történet, mondja Szél Józsefné, hozzátéve, hogy a folytatást meg - mert így tisztességes - eldönti a falu.
Megfelelő tudás híján
Horváth Miklós velemi polgármesterrel hivatali szobájában beszélgetünk az ügyről. A polgármester, aki a rendszerváltozás óta megszakítás nélkül vezeti a falut, elöljáróban leszögezi, hogy munkája során - magától értetődően - mindig a velemiek érdekeit tartotta szem előtt, s ez most sem lesz másként.
Arra a kérdésre, hogy akkor miért kezdeményezi ő maga és három képviselőtársa a 2011. november 28-i önkormányzati határozat visszavonását, a polgármester azt válaszolja: azért, mert akkor rossz döntést hoztak, nem voltak a megfelelő tudás birtokában.
Akkor döbbentek rá, hogy milyen nagy fába vágták a fejszéjüket, hogy milyen szigorú feltételekkel és nem elhanyagolható anyagi ráfordítással jár egy ingatlan visszavétele, amikor birtokba vették a már korábban megigényelt Manci villát.
Meghökkentően kemény kikötésekkel és számokkal találták magukat szemközt, s rögtön látták, hogy a három ingatlan fenntartása, karbantartása, működtetése vállalhatatlanul súlyos terhet jelentene a falunak. Most már biztosak voltak abban, hogy csakis az szolgálja a község javát, ha elállnak a kérelemtől.
Egyedül nem menne
Horváth Miklós nem rejti véka alá, hogy nem híve a gesztenyeünnep önálló megrendezésének sem. Az MMIK húsz évvel ezelőtt indította útjára a rendezvényt, mondja a polgármester, közösen csak négy-öt éve szervezik az eseményt.
S azt is nagyon fontos tudni, hogy az ünnep mára már igencsak kinőtte magát, olyan sok a látogató, hogy megrendezése felettébb bonyolult logisztikai és kulturális szervezőmunkát kíván meg. S ehhez bizony szükség van az MMIK szakembereire, a falu egyedül képtelen lenne megfelelni a feladatnak.
Nem volna tehát szerencsés egy jól bejáratott rendszert felrúgni, így a polgármester, nem beszélve arról, hogy az ünnep bevétele - amelyen igazságosan megosztoznak az MMIK-val - jelentős tétel a falu költségvetésében.
Igazi demokrataként természetesen aláveti magát a község akaratának, szögezi le Horváth Miklós. Ha lesz népszavazás, akkor - magától értetődően - úgy jár el, ahogy azt a lakók kívánják. A voksolás előtt azért ő maga is elmondja a véleményét egy falugyűlésen az ügyről, s bízik benne, hogy a velemiek felelősségteljes döntést hoznak majd.
