Szombaton délután tartották a Savaria Történelmi Karnevál egyik leglátványosabb és legizgalmasabb rendezvényét, a Nagy Gladiátorjátékokat. Mivel vonattal érkeztem Szombathelyre, természetesen lekéstem a 14:30-as kezdést, ezzel az alaphelyzet kútba esett, az élmény azonban kárpótolt.
Különben valószínű, hogy városunk ókori polgárai sem a körítést, hanem a vért keresték, amikor ellátogattak a Kálvária-dombra, (persze vélhetően nem így hívták) ahol Savaria amfiteátruma állt – amiben a szakemberek szerint 
Megtalálták Szombathely ókori amfiteátrumát 2016. August 10. 13:35 egyébként 4-5 ezer ember fért el – egy kellemes délutáni öldöklésre.
Ennek megfelelően izgalmas kardreszelésből most sem volt hiány. Tizenhat gladiátor vonult fel, majd feszült ki-ki egymásnak váltakozva jó negyven percen át a pontifex és a helytartó színe előtt. Savaria plénuma pedig szórakozott.
A polgárok miközben valószínűleg igen jól szórakoztak, meglehetősen galamblelkűnek bizonyultak, s mert a Nagy Gladiátorjátékokon az emberi életek felett bizony nagyon demokratikusan a nép diszponált, az esetek számottevő részében megkegyelmeztek a vesztes félnek.
A Collegium Gladiatorium harcosai a legvégén fegyvernemek szerint csoportosítva is megküzdöttek, csapatokban, amelyet - meglepetésemre – nem a vágófegyverrel és pajzzsal felszerelt nehézfiúk, hanem a szálfegyveresek nyertek.
Ezzel az Asculapius istenség tiszteletére – két év óta először –, "a birodalomszerte tomboló járvány" megállításáért rendezett gladiátorjátékok véget értek, én pedig egészen belemerülve a látottakba alig vettem észre, hogy már Kassai Lajost nézem, amint nevetségesen nagy távolságokból talál el célpontokat íjjal.
