Zsúfolásig megtelt az ELTE SEK díszterme kedden este Szombathelyen, amikor dr. Zacher Gábor, az ország legismertebb toxikológusa – vagy ahogy ő mondja, „mentős gyerek” – lépett a színpadra.
A rendezvényt a Vas Vármegyei Rendőrfőkapitányság bűnmegelőzési alosztálya szervezte, az előadás pedig a „Mindennapi függőségeinkről” szólt – tabuk nélkül, tele őszinte, emberi történetekkel.
„Zita kedves, oké a buli”
A kezdés előtti percekben már nem volt hova ülni: pótszékeket hoztak be, sőt, a szervezők azt is felajánlották, hogy aki szeretné, akár a színpadra is felülhet. A rendkívüli érdeklődés nem véletlen – ha Zacher beszél, arra minden korosztály kíváncsi.
Zsigó Zita, a Vas Vármegyei Rendőrfőkapitányság bűnmegelőzési alosztályának vezetője mesélte, hogyan kérte fel pár hónappal ezelőtt a főorvost a drogprevenciós előadásra: „Hosszan ecseteltem neki, miről van szó, kiknek szól, mi a tematika, hol lesz, kik a támogatók, mire a válasz szó szerint csak ennyi volt: „Zita kedves, oké a buli.”
Jól vannak? – ezt a kérdést már a főorvos tette fel kezdésként, majd rögtön meg is válaszolta: „még jól, de azért most jön a feketeleves”.
A több mint kétórás előadás alatt egyszer sem lankadt a figyelem. Rögtön az elején leszögezte a mentőtiszt, arról már lemondott, hogy a portugál-magyar vb-selejtezőt a tévében lássa, de ez sem szegte a kedvét, gördülékeny volt, lendületes, egyáltalán nem száraz, humorral és saját példákkal fűszerezett volt az este. 65 év ide vagy oda, teljesen emberi oldalát hozta Zacher, a már tőle megszokott lazacsávó formájában.
Az első sorokban Lenkai Nóra, az egyetem rektori biztosa is ott ült, aki, ha erre az estére félre tudta tenni politikai pártállását, vélhetően időnként még ő is együtt nevetett a közönséggel – mert bizony a komoly témát csak humorral lehet tálalni, márpedig a produkció olykor, ha nem is egy Bödőcs-féle stand upra hajazott, de Zacher - aki egyébként korábban még fideszes budaörsi önkormányzati képviselő is volt - bizony többször is megvillantotta humoros oldalát.
Erről szólt az este: őszintén, emberien beszélni arról, amiről mások csak suttognak.
Szó volt róla, hogy a függőségek többsége általában negatív: mint például az alkohol, a kábítószerek, a szerencsejáték, a dohányzás, a kávé, energiaital vagy a gyógyszerek.
Elmondta: a függőségek hátterében legtöbbször az élmény áll – valami, amit „baromi jónak” élünk meg. A kérdés mindig az, van-e bennünk kontroll?
„Ez nem velünk születik. Húszas éveinkre alakul ki. Addig csak külső kontroll van – úgy hívják: szülő, aki megpróbálja a gyereket valamiféle keretek között tartani.” – mondta a szakember.
„Bármikor abba tudom hagyni, csak nem jött el még a bármikor”
Az ember saját magára nem szereti azt mondani, hogy függő, másra annál könnyebben – vonta le a konzekvenciát Zacher, aki elárulta, neki is van káros szenvedélye: 14 éves kora óta, vagyis 51 éve dohányzik, pipázik, és bár pontosan tisztában van az egészségügyi következményekkel, mégsem tette le.
„Bármikor abba tudom hagyni, csak még nem jött el a bármikor” – mondta nevetve, de pontosan tudja, hogy ez a legtöbb függő mondatában ugyanúgy ott van.
És ha már a dohányzás: szerinte, ha valaki egy-két sör után kipróbálja, az még nem számít dohányzásnak, akkor még semmi baj nincs. De ha mindez mondjuk egy 15 évessel történik meg - aki azt hiszi, hogy ez menő -, aki még nem rendelkezik fejlett kontrollal, jó esély van arra, hogy az illető megmarad a dohányzás mellett.
De vannak jó függőségek is? Ilyen lehet például az olvasás, bár ott is át lehet esni a ló túloldalára.
Amikor Zacher majdnem maga is függő lett
Megrázó és őszinte vallomás következett: megtudtuk, hogy körülbelül 15 évvel ezelőtt volt egy lágyéksérv műtétje. Az altatás bevezetése kétféle gyógyszerrel történik, nagyjából fél perc alatt fejtik ki a hatásukat: az egyik egy tejszínű, fehér altatószer-folyadék, a másik egy morfium származék, ami amellett, hogy nagyfokú fájdalomcsillapító, elég bizarr euforizáló hatása is van.
„Én még az alkoholon kívül soha semmilyen pszichoaktív szert nem próbáltam, de amikor megkaptam ezt a fájdalomcsillapítót, azt éreztem, hogy elkezdek lebegni. Baromi jó volt. Akkora élmény volt, hogy megmondom őszintén, eszembe jutott, mi lenne, ha minden beteg adagjából csak egy picit lecsippentenénk. A beteg sem járna rosszul, mert megkapja az adagját, és nekem is jutna. Na, ez az a pillanat, amikor az embernek meg kell, hogy szólaljon a fejében a vészcsengő, fel kell, hogy villanjon a piros lámpa, a kontroll. Ami elsőre jó élmény volt, valószínűleg másodikra is jó lett volna, ötödjére már emelni kellett volna az adagot, tizedjére még tovább és valószínűleg 2-3 hét alatt függővé váltam volna. Megmondom őszintén, ismerek egy-két kollégámat, aki nem tudott ennek ellenállni.”
Genetika vagy minta?
A függőségre való hajlam örökölhető, de nem eldöntött sors – hangsúlyozta.
„Biztos hallották már azt a mondatot, hogy én azért iszom, mert a dédnagyapám, a nagyapám és az apám is alkoholista volt. Magyarul én semmiről nem tehetek, nekem ott van a génjeimben és gyakorlatilag én ezt csak viszem magammal. Van benne igazság, de más meg épp emiatt mondja: én nem akarok olyan lenni.”
A hajlam csak 50-60% – a többi szociális minta. Amit otthon látunk, az legalább ennyire meghatározó.
A genetika ki is tud babrálni az emberekkel, megtudtuk, a japánok körülbelül 30 %-a például nem lehet alkoholista, nem tud azzá válni, mert van bennük egy genetikai deficit, ami egy bizonyos enzimnek a hiányából fakad. Ez azt jelenti, hogy kis mennyiség – például egy deci bor – elfogyasztása után nagyon súlyos tüneteket okoz: hányinger, hányás, izzadás, hasmenés, rossz közérzet, magas vérnyomás. Ezért inkább ezek az emberek nem fogyasztanak alkoholt.
„Látom a szemükben a kétségbeesést, de megnyugtatok mindenkit, mi nem szenvedünk ilyen betegségben, sőt valljuk be őszintén, mindent el is követünk azért, hogy nálunk ezek az enzimek rendszeres edzésmunkát végezzenek.” – jött az újabb poén.
Energiaital-tilalom? Öngól
Külön kitért a koffeinre is, és arra, hogy mit gondol a 2025. június 1-je óta érvényes energiaital-tilalomról. Mint ismert, idén nyártól Magyarországon tilos a 18 éven aluliaknak olyan italokat árusítani, amelyek 100 milliliterenként több mint 15 milligramm koffeint tartalmaznak.
„Ez az egész számomra nagyon bosszantó – fogalmazott Zacher Gábor. – A törvényalkotók nagyon ügyeltek arra, hogy a Cola-termékek még véletlenül se kerüljenek tiltólistára, mert abból nyilván lázadás lett volna. Romániában és Norvégiában is volt hasonló szigorítás, ami először visszavetette a forgalmat, de aztán minden visszaállt a régi kerékvágásba. Hétköznapi példával élve: ha az utcán meglátunk két 16 évest energiaitallal a kezében, az azonnal botrány – mondjuk: „borzasztó”. De ha ugyanaz a két fiatal a Fő téren üldögél és cappuccinót vagy lattét iszik, azt mondjuk: „de cukik.” Holott egy adag kávéban sokszor több a koffein, mint egy doboz energiaitalban – a fekete teáról nem is beszélve. Nem érezzük magunkat ilyenkor álságosnak? Miért nem ihatnak energiaitalt a 18 éven aluliak? Mert csak. Nagyjából erről szól a világ.”
A szakember szerint a tiltás helyett a magyarázat lenne a célravezető, mert a koffeinhez hozzájutni egyáltalán nem nehéz: ott a Pocket Coffee csokoládé, vagy a Plussz multivitamin pezsgőtabletta, melynek egyetlen tablettája 100 mg koffeint tartalmaz, de egy 14 éves már nyugodtan bemehet a patikába is, és vehet 100 mg-os koffein tablettát is.
„Amikor a törvény bevezetéséről előzetes egyeztetés volt, engem is meghívtak. Összeállítottam szakirodalmat, példákat, átadtam az anyagot az államtitkár úrnak, de valójában minek? Mert aztán azt vagy kidobták vagy azóta is a fiókban van. Pedig van egy nemzetközi konszenzus: 14 év alattiaknak valóban nem javasolt a koffeinfogyasztás – nem sajnálatból, hanem mert a fejlődő szervezetnél akár szívizom-elfajulást, magas vérnyomást vagy szívelégtelenséget is okozhat. Viszont 14 és 18 év között napi 100 mg koffein fogyasztása nem jelent semmilyen egészségügyi kockázatot. Akkor mégis: minek ez a törvény?” – tette fel a költői kérdést.
Alkohol, kábítószer, gyógyszer: a test másképp reagál
Fontos különbségként említette a kémiai függőségeknél, hogy az alkoholnál elsősorban a fizikális megvonási tünetek jelentkeznek, míg a kábítószernél inkább a pszichés.
„Lehet, hogy nagyon fog szenvedni a drogos, lesznek szar pillanatai, nem is egy, de kizárólag az alkoholmegvonásba lehet belehalni, mert csak az okoz olyan élettani hatásokat a szervezetében. Ha egy heroinista kiugrik a nyolcadikról, az a newtoni törvények miatt fog meghalni, nem az elvonási tünetek miatt. Ellentétben az alkoholéval. Az alkoholfüggőséghez 3-4 évnek biztosan el kell telnie, az illető már rosszul táplálkozik, elindult a májának a kötőszövetes átalakulása, a nyelőcsövében tágulnak a visszerei, vitaminhiánya van.”
Van, akin nem tudunk segíteni, de nincs reménytelen eset
A legrosszabb, hogy egy idő után hozzá is szokunk a dolgokhoz, illetve átalakul a viselkedésformánk és a belső értékrendünk: amit mi helyesnek gondolunk, az úgy is van – hiába mondja nekünk kívülről bárki ennek az ellenkezőjét. És hiába vannak figyelmeztető jelek, nem foglalkozunk velük.
A mostani egy szorongó világ, ami tökéletes táptalaja a függőségnek.
Nincs egy könyv arról, hogy mit mondjunk egy függőnek, nem lehet sablon mondatokkal dobálózni, mert minden egyéniség más.
Zacher hangsúlyozta, van, akin nem tudunk segíteni, de nagyon fontos, hogy nincs reménytelen eset. A motiváció kell, hogy meglegyen az egyénben a változásra, különben nincs eredmény.
Az előadás után beszélgettünk is egy jót Zacher Gáborral, az interjút később olvashatják a Nyugat.hu-n.
