Az elmúlt hetekben sok találgatás látott napvilágot arról, hogy pontosan mi is lesz Magyarország egyik legrégebbi tankönyvkiadójának sorsa. Esztergályos Jenő adott ugyan egy interjú az ügyben, de az azóta eltűnt. (Az interjúról és a kiadó történetéről lásd keretes írásunkat.) Az Apáczai kiadó alapítója azóta nem nyilatkozott, ám a Nyugat.hu-val most kivételt tett, válaszolt kérdéseinkre.
Hogyan történt pontosan az adásvétel?
Hadd szögezzem le, hogy ez még most is zajlik. A szerződés aláírása már megtörtént, de a szerződésben foglalt feltételeket még teljesíteni kell.
Ön mit gondol, miért váltott ki ekkora visszhangot a Rozmán Lászlónak adott interjú?
Én ott mindent tiszta szívvel mondtam – még talán egy kicsit nyíltabban is, mint kellett volna. De hiába, elégedetlenkedők mindig lesznek, akiknek mindegy mit teszek, az soha nem fog tetszeni.
Miért akart az állam tankönyvkiadót venni? Nem lett volna egyszerűbb, ha kiadási jogokat vesznek?
A legelső szcenárió valóban az volt, hogy a kiadási jogokat veszik meg, de erre kevés volt az idő. A jó megoldás az –, hogy szeptember elsejére biztonsággal tankönyvek legyenek a tanulók kezében –, hogy kiadót vásárol az állam.
De egyáltalán mi szüksége van az államnak egy tankönyvkiadóra?
Mert az állam szeretné irányítani és megfelelő színvonalon tartani a tankönyvek kiadását – ez már sok más országban évek óta így működik, de persze nyilvánvalóan vannak olyanok, akiknek ez nem tetszik.
Az Apáczai kiadónál pontosan milyen változásokat jelent majd az, hogy ezentúl más lesz a tulajdonos?
Jó szívvel mondhatom, hogy ugyanúgy működünk majd, mint eddig, ugyanolyan eszmeiséggel és magas színvonallal fogjuk készíteni a tankönyveket. Az egyetlen nagyobb változás, hogy az ötmillió forint fölötti kiadásokat engedélyeztetni kell. De nem kell itt valamiféle drákói szigorra gondolni.
Hadd mondjak egy példát: három évvel ezelőtt tettünk egy ötnapos utat Erdélyben. Meglátogattunk több iskolát, bejártuk névadónk, Apáczai Csere János útját. Tavaly Kárpátalján hét iskolát tekintettünk meg, és idén a Délvidékre készülünk. Mikor ezt megemlítettem a miniszteri biztos úrnak, ő megkérdezte: és ez mennyibe kerül majd? Én azt válaszoltam, úgy fél és egymillió forint között. Erre ő azt válaszolta, hogy természetesen nyugodtan mehetünk.
Lesz valamiféle személyi változás, szűnnek meg munkahelyek?
Nem, továbbra is ugyanúgy 72 fő lesz a munkatársak létszáma. Természetesen előfordulhat, hogy valaki nem érzi biztosnak a munkahelyét, és váltani szeretne, de ez már máskor is megesett. Az összes korábbi dolgozónkkal remek kapcsolatot ápolunk.
Változik-e a tankönyvek tartalma?
Nem, hiszen a NAT és a kerettanterv által előírt normákat eddig is teljesíteni kellett. Ezt az Apáczai Kiadó mindig magas színvonalon tette, tehát úgy hiszem, nem véletlen, hogy minket választottak. Már az iskolában tanítanak az 1. és 5. osztályos tankönyveinkből. Az új NAT és kerettanterves 2. és 6. évfolyamos tankönyveinket már korszerű tartalommal és esztétikus kivitelben bemutattuk az iskolákban. A harmadik és hetedik osztályoknak szánt könyvek fejlesztése pedig folyamatban van.
Az egyetlen változás talán az, hogy még jobban oda kell figyelni mindenre, hiszen az ember nagyon óvatos, ha a saját pénzét költi, de még inkább az, ha másokét. Azt még el kell mondanom, hogy mindenki nagyon pozitív, és progresszív hozzáállású volt mind az OFI-nál (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet), mind a KELLO-nál (Könyvtárellátó Nonprofit Kft.)
Az Apáczai-sztori és az eladás tényei
A kiadót Esztergályos Jenő 1990-ben alapította Celldömölkön, és mint azt honlapjuk büszkén hirdeti,
regénybe illő sikertörténetként
az ország második legnagyobb magántulajdonú tankönyvkiadójává vált 2008-ra. Ekkor a teljes tankönyvpiaci bevételek 16 százalékát tudhatta magáénak. A kiadó portfóliójában jelenleg több mint félezer tankönyv, folyóirat, kézikönyv, interaktív tananyag szerepel.Arról, hogy az Apáczait megvásárolta az állam, április elején érkeztek az első hírek. Az adásvétel pontos hátterét és azt az árat, amit a kiadóért fizettek, még mindig nem lehet tudni. (A Népszabadság szerint áron alul kelt el.) Hogy az eddig magántulajdonban lévő Apáczai pedig miért is került állami tulajdonba, arról a kiadó vezetője saját honlapján nyilatkozott. A sok vallásos utalást tartalmazó interjú nagy port vert fel, s foglakozott vele szinte az egész országos sajtó . (Az interjút azóta eltávolították, de az internetnek köszönhetően természetesen még elolvasható, mondjuk itt).
Ha az ár maga kérdéses is, az biztosan nem, hogy ezzel a lépéssel mindkét fél jól járt. Az Apáczai könyvei így helyet kaptak a kötelező tankönyvek között, biztosítva ezzel a kiadó túlélését, az állam pedig szert tett egy házi tankönyvkiadóra. (Rosszabbul járt például a minőségi tankönyvkiadásról ismert Mozaik könyvkiadó, amelyet nem adtak el az államnak, és a tankönyvei ezek után alig szerepelnek a tantervben. Jelenleg épp perlik az államot.) Az Apáczai adásvételét Hoffman Rózsa, Balogh Jenő és Hegedüs István bonyolította az állam részéről. A megállapodás szerint 2015. október közepéig továbbra is Esztergályos Jenő marad az Apáczai vezetője jelképes, 1 eurós tiszteletdíjért.
Nézzünk egy példát: a 2014/2015. tanévre javasolt (azaz rendelhető) tankönyvek listájában már tisztán látszik az új felállás: az első osztályosok könyvei szinte csak és kizárólag az Apáczaitól illetve a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadótól (ami szintén az államé) rendelhetőek. Az egyetlen kivételt a Műszaki Tankönyvkiadó matematika könyvei jelentik, bár a második évfolyamnak szánt kötetek már nincsenek rajta a listán, úgyhogy ha a pedagógusok következetesen szeretnének végigvinni egyfajta tankönyvet, akkor ezt nem valószínű, hogy sokan fogják választani.
