Az oroszok Magyarországon ismét a spájzban vannak, de tankok helyett kamuhírekkel támadnak

Az internet már régóta nem az az ártatlan terep, mint aminek megismertük kilencvenes években. Felfedezték maguknak a mindenféle, ilyen-olyan céllal alakoskodó érdekcsoportok, ezért ha valaki nem akar belecsúszni a hülye baromságok (chemtrail, világméretű zsidóösszeesküvés) vagy a rosszindulatú, szándékosan terjesztett hazugságok (MLM, piramisjátékok, szcientológia) spiráljába, az jobban teszi, ha elsajátítja az értő olvasást. De mindenekelőtt nem vesz mindent készpénznek.

Pláne, hogy az elmúlt években egy minden eddiginél fajsúlyosabb szereplő lépett a szélessávú hipersztráda porondjára: Oroszország információs háborút folytat a nyugati országok ellen. És mi sem maradunk ki a buliból. Ugye mindenki emlékszik az Intercity-vonatok mellett sorakozó tankokra , amikből kisebb diplomáciai botrány kanyarodott, miután azt terjesztették róluk, hogy Magyarország így támogatja az ukránokat? Na, arról az esetről például okkal feltételezhető, hogy az orosz titkosszolgálat állt mögötte,

aminek csupán annyi volt a valóságalapja, hogy a magyar honvédség valóban túladott soktucat régi T-72-es harckocsit, de ez jóval az ukrán válság kirobbanása előtt történt, ahhoz tehát semmi köze nem lehetett. De nem baj, mert ez jól jött Putyin trolljainak, szépen kicsavarható, átszínezhető infó, amit ki is csavartak és át is színeztek.

Talán ez volt az az eset, ami a legjobban átütötte a magyar közvélemény ingerküszöbét, viszont nem az egyetlen, és valószínűleg nem is az utolsó. A független Political Capital elemzőintézet nem véletlenül szervezett csütörtökön minikonferenciát az orosz befolyás tematikájára, több szakembert is egy budapesti kávézó asztala mögé ültetve. Köztük volt Panyi Szabolcs indexes oknyomozó újságíró, aki már többször is foglalkozott a témával, például írt arról , hogyan szivárognak be a kormánypárti média hasábjaira a Moszkva által terjesztett narratívák (például hogy az ukrán forradalmat a CIA intézte, vagy hogy Soros György telepíti be a menekülteket).

Az ukrajnai beavatkozást megelőzték az oroszbarát cikkek

Panyi egy prágai konferencián járt nemrég, ahol egy cseh magánbiztonsági cég - ami az ottani belügynek dolgozik - mutatott érdekes adatokat arról, hogy 400 millió cikk 22 ezer forrásból bizonyos kulcsszavakat hangsúlyozva hogyan bukkant fel az elmúlt években az orosz médiában, és már jóval az ukrajnai beavatkozás előtt beindult a propaganda Ukrajna ellen. Ez a propaganda pedig magával vonta azt is, hogy a nyugati ukrajnaellenes cikkek száma is megnövekedett. Ugyanezt a jelenséget egyébként a szíriai bombázások előtt is kimutatták.

A gond ott van, hogy hidegháború után a demokrácia közepén eszünkbe sem jutott, hogy az információs teret nem csak fizikailag kell megvédeni, vagyis hogy ne lehessen elnyiszatolni az optikai kábelt a Csendes-Óceán alján.

Azok a normatív elemek, amiket érvényesnek gondoltunk húsz évig, azok már nem azok. Fel kell ébredni ebből az álomidőszakból. Az USA rájött arra, hogy vissza kell forgatni ezt, és válaszolni kell az orosz információs offenzívára, Európában még nem nagyon

- mondta Feledy Botond külpolitikai szakértő, aki szintén írt már szép analízist arról, hogyan ömlik ránk a Kreml propagandája .

Rácz András, a Finn Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa keményen szállt bele a témába, nem kímélve a jó öreg európai értékek mentén létező elgondolásainkat. Szerinte ugyanis nagy baj, hogy nem csak ellentevékenységgel nem válaszolunk az orosz dezinformációs propagandára, de még

egységes megértése sincs a problémának.

Eleve meg kéne tanulni "oroszul" gondolkodni (eljutni például odáig, hogy az oroszok a nyugati típusú újságírást fordítják a nyugat ellen, a hallgattassék meg a másik fél-elvét), miközben azt sem szabad elfelejteni, hogy

demokratikus eszközökkel is lehet keményen játszani.

Vagyis nem a Hídfő.net és a hasonló, európaszerte százszámra burjánzó oldalak betiltása a megoldás - mert erre az oroszok jogosan reagálnának azzal, hogy lám, a nyugat korlátozza a szólásszabadságot, az alternatív véleményeket. Jogállamban élünk, egyáltalán nem bűn gondolni vagy mondani valamit. A megoldás jóval inkább az, hogy a társadalomat védetté kell tenni a dezinformációkkal szemben.

Fingatták volna a finneket az oroszok, de ők másnaposan is úgy reagáltak, hogy azt tanítani kéne

Rácz viccesen izgalmas, vagy izgalmasan vicces példát is citált a kemény, de demokratikus ellencsapásra. Finnországban évente megtartják a Vappu nevű tavaszünnepet, ami igazi instant apokalipszis, az egész ország részeg, teljes blackout, ha a finneket meg akarja támadni valaki, akkor ezt a Vappu másnapján kell tennie. Tavaly ez be is következett információs fronton: másnap reggel megjelent egy ügyesen ferdítő cikk a Newsweekben arról, hogy a finnek 900 tartalékost mozgósítanak Oroszország ellen, pedig csak valamiféle adminisztratív frissítésről volt szó.

Az egész finn társadalom, fejfájás ide vagy oda, ráugrott az internetre, és ízekre szedte a cikket. Az látszódott, hogy egy erős, elkötelezett társadalom meglehetősen ellenálló tud lenni

- mondja Rácz, aki ki is mutatott a közönség soraiba: Önök az elit, önök tudnak tenni az orosz trollhadsereg nyomulása ellen.

Hogyan működik a propaganda az egyszerű ember szintjén?

Úgy, hogy a cél nem a közönség meggyőzése, hanem összezavarása. Teljesen dezorientálni a választót. Amikor a maláj gépet lelőtték, az orosz állami és nem állami csatornák féltucatnyi különböző narratívát kezdtek tolni az esetről: az ukránok szándékosan lőtték le, az ukránok nem szándékosan lőtték le, a lelövést az amerikaiak szervezték meg, a lelövést a NATO szervezte meg, az ukránok Putyint sejtették rajta és merényletet akartak elkövetni ellene, a gép már eleve hullákkal volt tele, és így tovább.

A próbálkozások pedig meghozzák gyümölcsüket: a Gallup nemrég kihozott felmérése szerint az amerikaiaknak például csupán alig 32 százaléka gondolja azt, hogy a mainstream média a valóságot közli.

Itthon ráadásul még a kormánypárti politikusok is ráerősítenek erre: Panyi Szabolcs a legutóbbi, komoly tényfeltáró indexes Rogán-cikket hozza példának, amit Orbán Viktor elintézett annyival, hogy az csak egy blöff. Ha pedig már a politikusok is ezt plántálják az emberek fejébe, hogy ne higgyenek a leírtaknak, az régen rossz. És akkor itt van még a kormánybarát sajtó is, bennük néha már olyan írásokkal, amiket visszakeresve akár a német szélsőjobbhoz is eljuthatunk.

Addig ne nagyon várjunk előrelépést, amíg fogalmatlan emberek vezetik az országot

Ahhoz, hogy az orosz propaganda ellen megfelelően fel lehessen lépni,

valamiféle lakossági felkészítés is szükséges: ha elkezdjük tudatosítani ezt a folyamatot, hogy mit csinálnak az oroszok. Van, ahol már elindult ez a felkészítés, talán egyszer majd Önök is kapnak levelet, hogy mondjuk milyen appot telepítsenek, hogy kivédjék ezeket a dezinformációkat

- mondta Feledy Botond, miután szóba került Angela Merkel aggodalma, hogy az oroszok a német választásokat is befolyásolhatják . Feledy szerint az a kérdés, hogy a defenzív kapacitásokból hogyan jutunk el az offenzív kapacitásokig, vagyis mikor intézünk infotámadást az infotámadók ellen.

Az Index újságírója nem volt ennyire optimista: szerinte amíg Orbán Viktor közismerten nem használ okostelefont és számítógépet, amíg a belügyminiszter leghatékonyabb lépése az, hogy egy tavaszi havazáskor kiküldeti az "üljön át egy másik kocsiba" SMS-t, amíg a külügyminiszter egyetlen orosz nagykövettel lezajló találkozáskor sem hozza szóba a dezinformációs oldalakat, ne nagyon várjunk semmit. (És akkor itt még nem is volt szó a KGBélás típusú esetekről, hogy az állami döntéshozásban és adminisztrációban is akadnak olyanok, akik egy másik ország érdekéért dolgoznak, csak ez épp nincs a homlokukra írva.)

De akkor mi az istent tehetünk a kavaró ruszkik ellen?!

Jó, ha mindenki képbe kerül: az új orosz katonai doktrína már a szárazföldi, légi és tengeri műveletekkel egyenrangúként kezeli az információs hadviselést. Amit tehetünk önmagunk védelmében, az az, hogy csak a megbízható híroldalakat olvassuk itthon, ha pedig mégis belebotlunk egy ismeretlenbe, akkor például kezdjük azzal, hogy legörgetünk, és megnézzük az impresszumát. Ha nincsenek ott nevek, fogjunk gyanút . Mert, ahogy Feledy Botond is rámutatott: az infóhadviselés a pénzmosás logikáját követi - sosem lehet visszakövetni a forrást.