Február 24-én, az ukrajnai háború egy éves évfordulója alkalmából Szombathelyen élő menekültek és expatok tartottak megemlékezést, a Püspöki Palotával szemben. Az eseményen nagyjából harminc ukrán, főként nők és gyerekek vettek részt, de a Momentum helyi tagjai is jelen voltak.
A rendőrség is ott volt, civil ruhás tisztek sétáltak a kis tömegben, minden jelenlévőről fényképeket készítettek. Az első beszélő, Koroljuk Olga, aki Ukrajnából menekült el, amikor kitört a háború. Most Szombathelyen él a lányával, és ő alapította a helyi civil szervezetet (Litera Egyesület), amely az itt élő ukránokat képviseli.
Olga arról beszélt, hogy már egy teljes év eltelt azóta, hogy elkezdődött ez a szörnyű háború.
“Egy hosszú év volt, tele bátorsággal, közönyösséggel, fájdalommal, reménnyel, kitartással, egységgel és elszántsággal. Minden nap arra törekszünk, hogy győztesek legyünk. Ez a győzelem a szabadság és az emberség győzelme lesz az elnyomás és a kegyetlenség felett. Egy év alatt láthattuk, mennyi szörnyűséget képesek elkövetni az emberek. Láttuk a legrosszabbat, de szerencsére ennek az ellentéte is megmutatkozott. Láttuk a legjobb emberi tulajdonságokat: a jóindulatot, az együttérzést, az őszinteséget és a támogatást. Köszönjük Magyarországnak és a magyaroknak, hogy befogadtak minket. Köszönjük minden országnak, ahol az ukránok biztonságot találtak. Eltelt egy év, mialatt millió életet tettek tönkre, csonkítottak meg, kényszerítettek alkalmazkodásra, újrakezdésre. De élünk és mindent ki fogunk bírni. Ez az év az elszántság éve volt, az elszántságunk eredménye pedig az, hogy Ukrajna kitartott és nem szenvedtünk vereséget Mindent meg fogunk tenni, hogy idén a háború Ukrán győzelemmel érhessen véget. Adjunk erőt és támogatást mindenkinek, akinek most nehéz, akinek a legnehezebb! Emlékezzünk meg azokra, akiket a háború elvett tőlünk, az ártatlan gyerekeket, nőket, férfiakat és katonákat. Azokat a katonákat, akik a fény és a jó oldalán harcoltak. Ez egy szörnyű és végtelen fájdalom. Legyen emlékük! Gyújtsunk gyertyát! És tisztelegjünk egy csendes perccel azoknak, akiket a háború elragadott tőlünk! Dicsőség Ukrajnának!”
A második felszólaló egy fiatal fiú volt. Ruslan, aki a Chernigov-ból menekült diák, verset írt a háborúról, amit megosztott a jelenlévőkkel.
Ruslan versének magyar fordítása:
Minden rendben lesz - minden nap ezt mondjuk,
Csak egy kicsit várni kell,
Nem adni fel, nem megtörni,
Hanem hinni, remélni, és nem megállni...
Így élünk már majdnem egy éve,
Örülünk könnyeink között, nevetünk a fájdalom ellenére,
Bár tudjuk, hogy a legnehezebb még előttünk áll...
Valaki elvesztette az élete legdrágább kincseit,
Sokan elveszették magukat,
Fájdalmas és nehéz lesz, de meg kell csinálnunk...
Újjáépíteni, békét teremteni az országban,
Az emberek között, magunkban,
És könnyekkel az örömtől és kétségbeeséstől az arcunkon
"Mi szabadok vagyunk!" - kiáltani a béke tiszta égébe!
Az esemény zárása után a résztvevők gyertyagyújtással és az ukrán himnusz eléneklésével tisztelegtek a háború áldozatainak emléke előtt.
