Balassa Péter 2004-ben, a Szombathelyi Haladás újjáalakulásakor az NB I-et és a csapatkapitányi karszalagot hagyta ott Kaposváron, és lett a másodosztályú csapat vezéregyénisége. A magyarországi sportolói pályafutását NB I-es bronzéremmel fejezte be, most pedig a Parlamentbe szeretne bejutni Jobbik: Tönkreteheti-e a hülyeség az országot? 2009. November 07. 15:42 . Nős, egy kislány édesapja.
Nemrég vonultál vissza. Elégedett vagy sportolói pályáddal?
Egyértelműen nem, alakulhatott volna másképpen. Főképpen 2000 nyarán, amikor a Dunaferr vagy a Fradi helyett Debrecenbe kerültem, és ott félresiklott a pályafutásom. Bűnbak lettem, ami azonban a tanulópénzt is jelentette számomra pályafutásom és a magánéletem szempontjából is. Rájöhettem, miként kezelik az „idegeneket” még Magyarországon belül is. Hiába kötöttem két éves szerződést, hiába adtak sok pénzt értem, ezt éreztették velem Debrecenben (nagyon lokálpatrióta a város), emiatt is lettem én a bűnbak.
Aztán 2004-ben megnyertük a Kaposvár színeiben az NB I/B-t. Tárgyaltam a vezetőséggel: hosszú távon számítottak rám, a feleségemnek állást ígértek. Komoly NB I-es célokat szövögettek velem. A szerződés aláírása előtt hívott Dobány Lajos és Mihalecz István, valamint sok-sok szurkoló, és az átigazolási határidő lejárta előtt úgy döntöttem: hazajövök Szombathelyre.
Azóta eltelt öt esztendő: a magam erejéből, szakmai-emberi tudomásommal a maximumot próbáltam nyújtani. Ennyivel tartoztam: sokat kaptam, ezért sokat is adtam a klubnak. Mindig is szerettem itt játszani, szeretem az itt élő embereket. Sosem voltak teljesíthetetlen igényeim, biztos egzisztenciát kértem, és hogy segítsenek letelepedni.
Mikor és miért döntöttél úgy, hogy a foci után a politika jön?
A politika mindig is érdekelt. Nyitott szemmel jártam, figyeltem a város és a megye életét. Érdekeltek a helyi történések és ezekről mindig is megvolt a markáns véleményem. Ahogy egyre több információval rendelkeztem, egyre inkább megbotránkoztatott a politika megbízhatatlansága.
Ám ha felkért volna a két nagy párt bármelyike, egyértelműen nemet mondtam volna. Nem értek egyet a hatalmi harcukkal, ez Magyarországot csak hátrafelé viszi. Szombathelynek sem tesz jót ez a marakodás: az elmúlt bő egy év tragikomikum volt városunkban, ennek pedig a szombathelyi emberek itták meg a levét. Ebből lett elegem, ezért bólintottam rá a Jobbik felkérésére.
No de miért éppen a Jobbik? Nem nem látsz kockázatot abban, hogy mindazt a szépet, amit eddig elértél, elveszted a most egyébként sem népszerű politikai pályafutással?
Eddig sportolóként próbáltam a városért tenni, most képviselőjelöltként kívánok tenni Szombathelyért. A jobbikosok többségéhez hasonlóan kényszerpolitikus vagyok – az ország tragikus helyzete miatt vállaltam el a jelöltséget. Gyökeres, radikális változásra van szükség mind országos, mind szombathelyi szinten.
Ezért a változásért kívánok munkálkodni dr. Árvai Roland képviselőjelölt társammal együtt. Látni kell: a jelenlegi magyar politika átláthatatlan, megbízhatatlan, kiszámíthatatlan és legfőképpen nem őszinte.
A Jobbikot szélsőséges pártnak definiálják. Miként lehet legyőzni a "szélsőséges" jelzőt, vagy szerinted le kell győzni egyáltalán?
Ha ma Magyarországon valaki kimondja az igazságot, arra ráragasztják a címkét: radikális. Pedig a Jobbik nem tesz mást, mint nyíltan és őszintén beszél a problémákról.
És mi a véleményed például a Magyar Gárdáról? Bár eddig nem hallottunk különösebben a Vas megyei tevékenységükről, s valószínűleg most már nem is fogunk, mert betiltották.
Országos szinten elmondhatjuk: ahol kellett, segítettek, például több karitatív akciót is szerveztek. Igaz, erről a fő média nem vagy csak a saját szájíze szerint számolt be.
Nem azért demonstráltak, mert nem akadt jobb dolguk, hanem azért, mert kétségbeesett emberek kérték őket erre. Nem hiszem, hogy az lenne a legfontosabb probléma ma Magyarországon, hogy ki milyen ruhát visel. A törvény erejével inkább a korrupció, a fehérgalléros bűnözés, valamint a politikusbűnözés ellen kellene fellépni.
A szurkolók között mozogva a "Balu"-ról vagy a "Kapitány"-ról mindenki szeretettel és tisztelettel beszélt. Nem félsz attól, hogy most mindez megváltozik?
A szurkolói csoportokkal a Jobbik is tartja a kapcsolatot, hiszen köztük is nagyon sok olyan ember van, aki végre valódi változást szeretne Magyarországon. Mindössze egy-két kellemetlen élményem volt: akad olyan, aki nem köszön vagy elfordítja a fejét.
Nem foglalkozom ezzel, ráadásul ez valóban ritka eset, a többség pozitívan áll a vállalásomhoz és a támogatásáról biztosít.
Milyen a kapcsolata a városvezetéssel, hiszen a város a Haladás fő segítője, támogatója.
Az én személyem ebből a szempontból speciális. Nem tagadom meg régi kapcsolataimat, mivel ezeket képes vagyok különválasztani a politikaitól. Én, mint embert elismerhetek valakit, még ha rengeteg kérdésben más is a véleményünk.
Kiszolgáltam a Haliban fideszes és szocialista sportvezetőt is: mindenkivel jó kapcsolatot ápoltam. Úgy gondolom, hogy a nézetkülönbségeket felnőtt, kulturált módon meg lehet vitatni. Amennyiben a választópolgárok bizalmat szavaznak nekem és dr. Árvai Rolandnak, a parlamentben a város, a megye és az ország érdekeit szeretném képviselni.
Véleményem szerint Szombathely túl van politizálva. A politika benne van a sportban, a kultúrában, a munkahelyeken, az emberek hétköznapjaiban. Ez nem jó, az önkormányzatban és a parlamentben lenne a helye, ezeken a fórumokon kellene végre jó döntéseket hozni!
Vas megye nem a legjobb hely a Jobbiknak. Hiszen míg a dél-, vagy kelet-magyarországi megyékben komoly eredményeket mutatott fel a Jobbik az EU-választásokon, Vasban korántsem volt ilyen népszerű.
A Jobbik valóban az országos átlagnál gyengébben szerepelt Vas megyében, de biztosak vagyunk benne, hogy a tavaszi országgyűlési választásokon jelentős támogatottságot fogunk szerezni. Megyei szinten alapvető célunk az, hogy második erővé váljunk, magunk mögé utasítva az MSZP-t.
Képviselőjelöltként azon leszek, hogy minél szélesebb tömegekkel megismertessem a programunkat. Január elején irodát nyitunk, nagyon komoly kampányba kezdünk. Szombathelyen és környékén egyre több szimpatizánsunk van. Szinte naponta jelentkeznek olyanok, akik tagokká szeretnének válni. Az élet minden területéről jönnek, van köztük egyetemi tanár, közgazdász, sportoló, vállalkozó, kőműves és lakatos egyaránt.
Egyre több a bátorító szó: megállítanak az utcán, „hozzatok újat a magyar politikába” – kérik. Ez erőt és hitet ad.
Nem vagyok az a típus, aki könnyen feladja, sosem voltam az. Anno – ügyvédemmel, dr. Horváth Péterrel – egyedül én harcoltam végig a Haladást egykor nehéz helyzetben hozó Bíró Péter ellen. 4 és fél évig tartott a per, de megérte.
A mostani küzdelem is embert próbáló feladat lesz, de kötelességemnek érzem, hogy a magyar emberek boldogulása és Szombathely érdekében mindent megtegyek.
Végezetül szeretnék sorfordító új esztendőt kívánni mindenkinek!
