Nem véletlenül keveredtünk ide, Bécs kertvárosába, Döblingbe, egy négy éve épült állami idősek otthonába. Az Eurocomm-PR, Bécs Város Külképviseleti Irodája meghívására érkeztünk az osztrák fővárosba, az egyik előre lebeszélt interjútémánk pedig a bécsi idősgondozás volt. Meglepődtünk aztán azon, amit itt Döblingben találtunk.
Egyébként 20 perc sétára vagyunk az egykori Görgen féle intézettől – ma bíróság – ahol Széchenyi István élete utolsó időszakát töltötte.
Bécsben 30 államilag fenntartott idősek otthona működik, közel tízezer férőhellyel, de mind közt ez a legkülönlegesebb. Nem csak azért mert a legújabb, mindössze négy éve nyílt. Az ápolásra szoruló öregek mellett, a magánrészlegnek épült legfelső emeleten átmenetileg olyan menekült családok kaptak helyet, akinek a gyermeke sérült. Mert, ahogy itt gondolják, a legrászorultabbaknak kell a legnagyobb segítség.
Így élnek az öregek Bécsben
Az ellátottak többsége Bécsben 80-90 év fölötti. Az üzemeltető Kuratorium Wiener Pensionisten-Wohnhäusernek (KWP) összesen 4200 alkalmazottja van, köztük nem egy ápoló magyar. A Haus Döbling otthonának főnővére is honfitársunk. Miközben megmutatja saját osztályát, elmeséli, több mint tizenhárom éve él már kint. Összehasonlíthatatlan, amit kint és itthon tapasztalt színvonalban.
Teltházasak, de hosszú várólista sincs, sürgős esetben akár napok alatt bekerülhet egy rászorult, viszont akkor nem válogathat a helyek között – ezt már a 30 házat üzemeltető KWP ügyvezető igazgatónője, Gabriele Graumann közli. Bécsben, ha valaki ilyen állami idősek otthonába szeretne bekerülni, de nincs megfelelő anyagi helyzetben, akkor sincs gond, a város kipótolja a hiányzó összeget.
A döblingi városrészben korábban is működött egy idősek otthona, lejjebb, egy régi házban, amit azóta lebontottak. Helyette négy éve húzták fel ezt a korszerű, akadálymentesített, kelet-európai szemmel inkább szállodára, mintsem állami intézményre hajazó házat. A többi otthonnal ellentétben itt csak olyan idősek élnek, jelenleg 180-an, akik mind egész nap ápolásra szorulnak.
Bécsben azonban vannak olyan lakások, otthonok, ahová olyan öregek is beköltözhetnek, akiknek nincs szükségük gondozásra, magányosak vagy más okok miatt szeretnének otthonban élni. A harmadik csoportba azok tartoznak, akiknek nem kell egész napos ápolói felügyelet, de már nem tudnak önállóan bevásárolni, ők ápolással egybekötött lakhatási lehetőséget kaphatnak ezekben a házakban.
Az aulában tágas, világos terek, kávézó, fent széles, virágos folyosó, meghitt terek, szép szobák
Bekukkantunk egy lakószobába, minden megvan, ami egy magánkórteremben, csak jóval otthonosabb. Kórházi ágy, saját szekrény, étkezősarok, tévé. Ha akarnak, a lakók ebédlőben étkeznek, de lehet bent is, egyedül. Nagyon ritka, hogy valaki napközben is hálóingben üldögélne, meséli a főnővér, mert itt erre is ügyelnek. Lehet kint társasozni, a beszélgető sarkokban üldögélni, foglalkozásokon részt venni, könyveket is kapnak, van konditerem, ingyenes edzések, és rendszeres közösségi programok. A családtagok bármikor jöhetnek, addig maradnak, ameddig akarnak. Kert is tartozik a házhoz, és nagy teraszok, ahol, mesélik az ápolók, tavasztól cserépben paradicsomot és uborkát is termesztenek.
Panaszra nem lehet ok, a legkorszerűbb terápiás módszereket is bevetik, van kutyaterápia, járnak hozzájuk bohócdoktorok, szerveznek kulturális programokat, színházat.
Az költözhet ide, aki osztrák vagy eu-s állampolgár, van bejelentett bécsi lakcíme, és legalább fél éves bécsi tartózkodással rendelkezik. Átlagosan egy idős lakhatása havonta 1300 euróba kerül, ezen felül jön az ápolási díj. Mielőtt valaki bekerülne, hatóságilag megvizsgálják mennyi a jövedelme, mennyi az ellátásának a költsége, ezek alapján kiszámolják, mennyit kell az államnak ehhez hozzátennie. Törvényileg a lakók nyugdíjuk 80 százalékát fizetik be, a húsz százalékot zsebpénzként megtarthatják, valamit a 13. illetve a 14. havi nyugdíj is az időseket illeti meg.
Köztük hat olyan ház működik Bécsben, amelynek a földszintjét kiadták óvodának
A döblingi ház óvodájába jelenleg 190 gyerek jár, ez a legnagyobb ilyen intézmény - dicsekednek. Közös udvart használnak az idősekkel, akik imádják a kicsiket, szeretik, hogy élet van körülöttük.
De hogyan került legfelülre a menekültszállás?
Az volt az eredeti terv, meséli a ház vezetője, hogy a legfelső emeleten magánotthonokat alakítanak ki, olyan időseknek, akik nívósabb szolgáltatásokat szeretnének igénybe venni. Ezekre a helyekre azonban nem volt érdeklődés, a szobák kihasználatlanok maradtak. 2015-ben aztán megjelentek Bécsben a menekültek. Öt hónap után felszámolták Bécsben a tömegszállásokat, feltérképezték az összes üresen álló épületet és irodaházat, átcsoportosították a városban a fejlesztési pénzeket, és ehhez hasonló, élhető, nem elszeparált menekültszállásokat alakítottak ki. Így kerültek ide is, a kihasználatlan lakrészekbe olyan menekültek, akiknek fogyatékkal élő beteg családtagjai vannak, mert az akadálymentesítés és az ápolási környezet - az idősgondozás miatt - eleve adott a házban.
2015 óta 100 menekült él itt, Irakból, Grúzából, Szíriából jöttek, mindannyian tartózkodási engedélyre várnak, addig is nyelvet tanulnak, többen dolgoznak már. A folyosókon nagy szeretettel fogadnak bennünket, szívesen mutatják lakrészeiket, van család, aki 9 gyerekkel érkezett, nekik két szobájuk van, a többieknek egy jár. A mini lakásokhoz tartozik egy kis konyharész, és külön jól felszerelt fürdő. A berendezéseket és a ruhákat mind-mind adományokból kapták, a bécsiektől, akik tényleg szívesen segítenek.
Többen önkéntesen kijárnak, az egyik teremben is épp két szír kislányt tanít egy osztrák hölgy németre.
Ameddig tartózkodási engedélyt nem kapnak a menekültek, addig laknak itt, jár a zsebpénz, az orvosi ellátás, a gyerekek járhatnak óvodába és iskolába, kötelező a nyelvtanulás. A fő cél, az első pillanattól kezdve az integráció. Aki aztán a tartózkodási engedélyt megkapja, az még 4 hónapig maradhat itt, aztán más lakhatást kell keresnie.
Egy férfi, aki szintén kísér bennünket, 3 éve menekült Damaszkuszból, időközben kiválóan megtanult németül, sokat segít a többieknek. Szívesen lejár az öregekhez, minden nap szinte mindenkit végiglátogat, leül melléjük és beszélget. Ha egy nap elmarad, hiányolják az idősek, hol is van. Egy arab nő varrni tanítja az öregeket, szívességből foglalkozásokat vezet nekik, egy fiatal arab lány táskákat készít, amit aztán a házzal közösen értékesítenek.
Találkozunk egy olyan grúz családdal, ahol tolószékes a kisfiú, de amióta itt élnek Bécsben, hihetetlen sokat fejlődött. Nemrég csodaszámba ment, ahogy járni kezdett. Annak hála, hogy egy bécsi gyógypedagógus naponta ingyen kijár hozzá és tanítja.
Öregek, migránsok és óvodások közös kertet használnak, és nemegyszer szerveznek közös programokat is számukra. Mi nem győzünk csodálkozni ezen is, ők meg nem győznek rajtunk csodálkozni, hogy nekünk ez nem természetes. Aztán elmeséljük, legutóbb Körmenden láttunk menekülteket, tartózkodási engedélyre váró fiatalokat, sátrakban, vaskályhák mellett tétlenül fagyoskodva. Ez embertelen, hüledeznek, mi magyarázkodunk: Bécs más.
