A 45 éves Marc és Eddy Verbessem egy Brüsszeltől negyven kilométerre fekvő apró, rendezett kis faluban született - mindketten süketen. Itt is nőttek aztán fel, egymás mellett, egymásra utalva, ugyanabban a lakásban, ugyanúgy cipészként keresve a betevőt. Tavaly azonban villámcsapásként érte őket a hír, hogy hamarosan mindketten meg fognak vakulni. És ekkor meghozták életük legfajsúlyosabb döntését: nem akarnak tovább élni. Indoklásuk szerint nem bírták elviselni a gondolatot, hogy többé soha nem láthatják egymást. Ezt ugyan nem egyszerű, de azért fel lehet fogni józan ésszel: ha se nem halljuk, se nem látjuk a nekünk legfontosabb embert, és ő is ugyanígy érez (vagyis nem érez), akkor az egy áthidalhatatlan szakadékot vés a kapcsolat kellős közepébe - legyen a vonzerő bármilyen erős. Ez pedig észvesztően gyötrelmes lehet.
Igen ám, de a jog nem ért az érzelmek nyelvén: a belga törvények 2002 óta engedélyezik ugyan az eutanáziát, de csak abban az esetben, ha a páciens elviselhetetlenül, fizikai értelemben szenved betegségétől. Ez pedig az ikrek esetében nem állt fenn. A helyi kórház nem is ment bele, hogy halálos injekcióval véget vessenek életüknek, mert szerintük indoklásuk nem állt szilárd talajon. Az orvosok azt mondták: ha bármelyik süketet vagy vakot eutanázia alá vetnénk, akkor nagyon messze lőnének attól, amit eredetileg szerettek volna elérni ezzel a törvénnyel.
Nem fizikai volt a kín, de így is elfogadták az indoklást
A testvérek végül a Brüsszeli Egyetemi Kórházban találtak orvost, aki hajlandó volt megtenni, amit kértek (mert a jogszabály egyébként meglehetősen plasztikusan értelmezhető, mármint azon része, mit tekintünk elviselhetetlen kínoknak). Tavaly december 14-én kapták meg az örök álmot hozó injekciót, ami az imént elmondottak miatt egyedülálló, hiszen mégiscsak olyanoknak adták be, akik kívülről nem tűnnek súlyosan szenvedő alanyoknak, csak saját maguk állították ezt, klinikailag nem igazolható módon.
Dirk Verbessem, idősebb bátyjuk a Daily Telegraphnak megvédte az ikrek döntését.
Sokakat érdekel, miért folyamodtak a testvéreim eutanáziáért, amikor számtalan vak és süket él "normál" életet. Csakhogy ők egyik kórból estek a másikba. Ezt nem viselték már.
Hozzátette még, hogy mindkettejük látása zöldhályog miatt kezdett el romlani, egyiküknek pedig súlyosan deformált a gerince, és nemrég még szívműtéten is átesett. Ennyi csapás után összeomlottak volna, ha egymás közelségéről, érzékeléséről is le kellett volna mondaniuk. Wim Distelmans, az eutanáziát elvállaló orvos szerint is megfeleltek az ikrek a paragrafusban foglalt feltételeknek.A katolikus professzornak maradtak kérdései
Persze ahogy egy olyan országban, ahol a klérus erős befolyással bír, várható volt, hogy az eset nem mindenkit nyugtat meg. Chris Gastmans, a Leuveni Katolikus Egyetem orvosietika-professzora azt mondta, nem fog belemenni a jogi elmélkedésbe,
de maradtak kérdéseim. Ez volt az egyetlen emberi reakció, amit adhatunk egy ilyen szituációban? Ma úgy gondoljuk, egyedül az eutanázia helyes, ha egy élet elvételéről van szó. És úgy gondolom, ez nem jó. Egy olyan jómódú társadalomban, amilyen a miénk, muszáj megtalálnunk a törődésnek egy másfajta módját, ha az emberi test törékenységéről beszélünk.
Az eutanáziát felügyelő orvosok beszámolói Marc és Eddy utolsó napjáról azonban felülírni látszanak minden erőltetett moralitást: az ikrek azt mondták nekik, hogy végre boldogok, és megkönnyebbülés ez nekik.
Megittak egy kávét a hallban, és beszélgettek egy jót. Végül búcsújuk családjuktól és bátyjuktól derűs volt és csodálatos. A legvégén egy enyhe intést lehetett észrevenni a kezükön, aztán már nem voltak itt
- emlékezett vissza egyikük.
