Hányatott gyerekkor
Lakhegy és Egervár egymástól két kilométerre található, mindkettő a zalai-vasi megyehatár mellett fekszik.
Az utóbbi településen működik az Egervári László Általános Iskola. Ide járt cikkünk két főszereplője, Dominika és Ricsi. A lány 15 éves, hetedikes (immár harmadszor), a fiú egy évvel fiatalabb és a nyolcadik osztályba jár. Decemberben ismerkedtek meg, a lány akkor került Lakhegyre, nevelőszülőhöz. A fiúnak talán imponált a vadóc lány, akinek Ricsi lett az egyetlen ismerőse a településen.
Dominika három éves volt, amikor meghalt az édesanyja. A Lenti melletti Tormaföldén lakott nővérével és apjával, aki nem vetette meg az italt. Pontosabban alkoholista, a mai napig. A férfi a kocsmában tanította lányait az életre. A nagyobbik lány csendes, szófogadó volt, apai nagyszülei is szerették, Dominika viszont nehezebb eset volt, nem is jutott neki annyi a szeretetből. Rendszeresen csavargott, kerülte az iskolát, inkább cigizett és ivott a haverokkal, vagy magával. A gyámügy lépett az ügyében, megkeresték a lány anyjának testvérét, nem fogadná-e be a két gyereket? Ha nemet mond, Dominika intézetbe kerül. Völlerné Zsoldos Katalin igent mondott, 3 éves lánya mellé decemberben odaköltöztek testvére lányai is.
Egyszerű szabályok
A nagyobbik lánnyal semmi gond nem volt, Dominika múltja miatt azonban Katalin bevezetett néhány egyszerű szabályt. Nincs alkohol és cigaretta, délelőtt iskolába kell menni, délután pedig tanulni kell másnapra. A lány látszólag elfogadta ezt. Tanulmányi eredményei jelentősen javultak, az ellenőrzőjében négyesek és ötösök is megjelentek. Ez nagy szó ahhoz képest, hogy az első félévben alig néhány hetet járt iskolába. Az igazolatlan mulasztásai miatt az idén mindenképpen különbözeti vizsgát kell tennie. A lány mindent megkapott, amire szüksége volt. Nagy, tágas szobában lakott nővérével, volt laptopjuk, telefonjuk. De mint kiderült, Dominika nyűgnek érezte az előbb felsorolt szabályokat. Ricsinek azt mondta, szerez pénzt és megszökik innen is, mert őt bezárva tartja a pótanyja. Két hete elkérezkedett Zalaegerszegre a barátaival és nem jött haza. Katalin ment és megkereste. Dominika ivott, nem bírt ellenállni a kísértésnek. Nevelőanyja hazavitte és elbeszélgetett a fejével. Dominika az utolsó után kapott egy legutolsó esélyt.
Kész tényekkel szembesültek
Az egervári iskola igazgatója Zalaegerszegről jött vissza, hogy elmondja nekünk, mi történt szerdán az intézményben. Az elején azon aggályának is hangot adott, hogy bár soha nem söpörnek semmit a szőnyeg alá, ami az iskolával kapcsolatos, azért tart attól, hogy az emberek csak a negatívumot jegyzik meg ebből az esetből, pedig az iskola már kész tényekkel szembesült. A két gyerek különböző osztályba jár, tanáraiknak feltűnt, hogy valami nem stimmel velük.
- Dezorientáltak voltak, kollégáim azonnal elkülönítették őket a többiektől és behozták a diákokat az igazgatói irodába. Nem tagadták, hogy ittak és berúgtak. Elmondásuk szerint reggel vettek egy fél literes és egy két deciliteres Vilmoskörte pálinkát, amit az iskolába jövet megittak. Értesítettem a körzeti orvost és az iskolarendőrt is, aki képzett DADA oktató, mivel a gyerekek elmondásuk alapján beiskolázási körzeten belüli italboltban vették a tömény szeszt. Emellett szóltam a gyerekek törvényes képviselőjének, a gyermekjóléti szolgálatnak, a gyámügynek és a gesztor intézmény polgármesterének is. Az utóbbinak a pletykák elkerülése végett, mivel miután az iskolába megérkezett a körzeti orvos által kihívott mentő a faluban máris megindult a szóbeszéd, mi történt az iskola falain belül – magyarázta Kenessey Tibor, az iskola igazgatója, aki hozzátette, a mostani esethez hasonló még nem történt az intézményben. – Dominika ivott több pálinkát és rosszul is lett, mire megérkezett a mentő. Nem tudott megállni a lábán. A fiú ellen védelembevételi eljárás indult, ami azt jelenti, hogy nem veszik el a családjától, de a gyerek és a szülők részére is magatartásbeli előírásokat léptetnek életbe és fokozott figyelemmel kísérik őket a szakemberek. Megszabhatják például, hogy a fiú hova nem mehet.
Betelt a pohár
Az igazgató Dominikával kapcsolatban elmondta, hogy tudomása szerint a törvényes képviselője határozottan lemondott a lány visszafogadásáról. A jelenlegi helyzet szerint Dominika intézetbe kerül. Az eljárás egy hónap alatt zajlik le, addig a lány hivatalosan még az egervári iskola tanulója. Bár jelezte, hogy szívesen járna továbbra is Egervárra, az igazgató szerint igen nagy annak az esélye, hogy Dominika ismét megszökik a zalaegerszegi gyermekotthon és az Egervár közötti úton. Ha már a bentlakásos iskolában sikerült több hetet igazolatlanul hiányoznia, akkor ez nem kihívás neki.
A társadalom is hibás
Az igazgató az egyik legnagyobb problémának tartja, hogy a diákok gyakorlatilag bárhol hozzájutnak az alkoholhoz, cigarettához. A társadalom pedig elnéző ezekben az esetekben. Kenessey Tibor és a tanári kar a diákokkal és a szülőkkel is felvállalta a konfrontációt. Kérdésünkre, hogy a szülőkkel ugyan miért kell konfrontálódni, az igazgató keserűen ecsetelte, hogy vannak olyan szülők, akik mereven elutasítják az iskola lépéseit és felháborodnak azokon. Volt olyan apuka, aki számon kérte az igazgatón, hogy milyen jogon vették el a gyerekétől a cigarettát, alkoholt az iskolában?
- Mindig egyeztetünk a rendőrökkel és ifjúság-védelmisekkel, akikkel nagyon jó a kapcsolatunk. De sajnos védenünk kell magunkat, mivel könnyen megüthetjük a bokánkat. Talán túl nagy a szabadság. A gyerekkel szemben semminek nincs következménye. Akinek otthon minden megengedett, az konfliktushelyzettel találja magát szemben az iskolában. Vitatkozni kell például arról, használhat-e a gyerek mobiltelefont az iskolában és az órán, elmehet-e a boltba a szünetben, ha ő úgy akarja, amikor az intézményt napközben elvileg nem lehet elhagyni? Ráadásul onnan, hogy a tanár például csak megfogja a gyerek fülét, már védhetetlen az ügy, az érintett pedagógust meghurcolják. Közben a diákokkal szemben szinte semmilyen követelmény nincs. Én úgy látom, a helyzet egyre rosszabb lesz – vázolta borúlátó jóslatát az igazgató. – Sok energiát fektettünk a megelőzésbe. Tavaly az egész felső tagozat egy hetes erdei iskolai oktatáson vett részt, aminek a fő témája a bűnmegelőzés volt, rendőr előadókkal. Ehhez 900 ezer forint pályázati pénzt nyertünk.
Nem a lakhegyi kocsmában vették a pálinkát?
Lakhegyen betértünk az italboltba, megtudakolni, vajon hogyan szolgálhattak ki egy 14 éves fiút, aki ráadásul 20 ezer forintossal fizetett? A vezető, Méhes Edit az ég felé emelte tekintetét, amikor meghallotta jövetelünk célját.
- Már nagyon elegem van a pletykákból és abból, hogy a faluban megpróbálnak lejáratni minket. 18 éven aluliakat nem szolgálunk ki szeszesitallal. Amúgy is alig van vendég, miért kockáztatnánk egy súlyos büntetést? Vilmoskörtét tavaly óta nem tartunk, akkor áttértünk egy olcsóbb pálinkára. A gyerekeket nem is láttam mostanában.
„Nem mondom, hogy soha nem hozlak ki…”
Völlerné Zsoldos Katalinhoz is váratlanul toppantunk be. A takaros házban ragyogó tisztaság, a szobák világosak. Hároméves kislányát az ölébe veszi, úgy válaszol a kérdéseinkre.
- Dominika előtt két lehetőség állt négy hónapja. Vagy ideköltözik, vagy elmegy Esztergomba, zárt intézménybe. Normális környezetet biztosítottunk számára és itthon semmi probléma nem volt vele. Megpróbáltuk kiemelni abból a környezetből, ami őt így lehúzta korábban. Az apja mind elitta az árvaellátást és a családi pótlékot, a gyerekekre szinte semmi nem jutott belőle. Bíztam benne, hogy sikerül megértetni vele, hogy nincs más lehetősége a normális életre, mint hogy tanul és megragadja a neki dobott mentőövet. Megbíztam benne. Az első nagy csalódás az volt, amikor elengedtem Zalaegerszegre és nem jött haza. Most pedig reggel elvett 40 ezer forintot a félretett pénzből. Amikor az iskolából hívtak és elmondták mi történt, már tudtam, hogy végleg eljátszotta a bizalmamat. A kislányommal mentünk, a gyerek látta, amint Dominika nem bír megállni a lábán részegségében. A mentőknek elmondta, hogy bőven van még pénze a melltartójában. Ezt vissza akartam venni tőle, de közölte, hogy nem adja, mert az övé és dulakodni kezdett – mutatta belilult karját Katalin, aki elárulta, hogy a lány arra célzott, hogy a pénz az árvaellátásából van.
– Szerencsére nem kellett elkölteni minden pénzt, így tudtam spórolni. Ezt tettem félre a gyerekeknek, de nem kocsmára, vagy cigarettára, hanem értelmes dolgokra. Dominika ezt nem értette meg. Amikor bementem a kórházba egy darabig vártam, hogy bocsánatot kér, vagy céloz rá, hogy megbánta, amit tett, de semmi ilyen nem történt. Amikor megkérdeztem, tudja-e miért mentem be csak annyit mondott: hogy hazavigyél. Amikor megmondtam neki, hogy már nem jöhet haza hozzánk, akkor semmit sem szólt. Közöltem vele, hogy elmegy most egy intézetbe, de nem mondom, hogy soha nem hozom ki onnan. Látszólag nem érdekelte. Később üzent, hogy küldjem be a landorhegyi gyermekotthonba a telefonját és a pénzét. Szerintem már a szökését szervezi.
Jelentkezett az apa
Katalin most a két lánnyal törődik. Dominika nővére pont ellentétje testvérének, semmi gond nincs vele. Dominika apja is értesült arról, hogy intézetbe került a lánya. Fel is hívta Katalint és felelősségre vonta, hogy tehetett ilyet, hogy hagyta elvinni a lányt. Az apa nem várt helyről kapott választ. Nagyobbik lánya vette át a telefont Katalintól és megkérte a férfit, fejezze be a beszélgetést, mert úgysem érti, nem fogja fel, mi történt valójában.
