Sokszor halljuk a különféle autómárkák egyes típusaira azt a jelzőt, hogy családi élményautó. Már nem is kapja fel a fejét az ember az ilyenek hallatán, hiszen tudjuk, hogy nem mindig állja meg a helyét ez a kijelentés. Ellentétben a prémiummárkákkal, ahol már megszoktuk, hogy a sportmódba kapcsolás után tényleg elkezdenek dolgozni a fűtők a gépházban, és érezhetően reagál az autó a kérésünkre.
Pláne egy BMW esetében. A BMW nem véletlenül piacvezetője évek óta a prémiumszegmensnek. Nem hiába, apunak kell az elegáns autó, például egy hármas BMW. Hely van, a kölykök elférnek, comfort módban siklunk az úton normális fogyasztással hét közben, munka után pedig hazafelé tartva apuka lazít a nyakkendőjén és átpöccinti a technikát sportmódba, hogy kicsit nagyobb falatokat haraphasson a kanyarokból. Amúgy hedonista módon. És mivel lehet még jobban érvelni, hogy egy BMW-re van szükség? Hát az új 3-as GT-vel.
A Magyarországon frissiben debütált típusból még mutatóban sem nagyon látni az utakon, de a tesztautók már megérkeztek a kereskedésekbe. Mint Szombathelyre, az Autófokusz Kft.-hez. Így nem kellett tovább várnunk, hogy kicsit közelebbről is megszaglászhassuk. A kereskedésbe tartva azért eszünkbe jutott az 5-ös Gran Turismo, ami kicsit megosztotta küllemével a közönséget, viszont minden efféle gondolatot elhessegettünk, amikor megláttuk ezt a hármast, mert a 3-as limuzinoknál hosszabb, ferde hátú sportos küllemével úgy feszített a szalon előtt, hogy a szedánok még kicsit hátrébb is húzódtak.
Dinamikus külső, tágas belső, fejlett tudás
Jellegzetes BMW arányok, vérbeli kupékat idéző keret nélküli ajtókkal és dinamikusan ívelő tetővonallal. A csomagtartóajtó viszont óriási, s bár tudjuk, hogy a vevőkör nem ezzel az autóval szállítja majd haza a mosógépet, de még az is beférne hátul. Az autó hátulján 110 km/h után automatikusan kiemelkedik egy légterelő szárny, ami a leszorító erőt növeli, illetve az aerodinamikán is javít, akárcsak a kocsi elején és a kerékjárat mögötti légbeömlő, amin keresztül a kerekek körül is hatékonyabban siklik tovább a levegő.
Az autó majd húsz centivel hosszabb és 11 centiméterrel szélesebb tengelytávú, mint egyéb hármas sorozatú testvérei, szélessége ugyanaz, míg magassága nyolc centimétert nőtt. Hogy érezni-e ebből valamit? Még a magasabb emberek is könnyedén elférnek, és nincs olyan, hogy a fejünk súrolja a tetőt vagy szűkös lenne a hely. Megnőtt a belső tér, és hátul is olyan kényelmes, hogy akár ott is utaznék hatszáz kilométert, szünet nélkül.
Nagyjából kilenc és félmilliós alapárról indul, a biztonságon nem spórolnak: biztonsági berendezések széles köre található ennyiért az autóban. Viszont a tesztelt példány - amellett, hogy extrákkal szerelt - még Sport Line csomaggal is el volt látva, így az árcéduláján szereplő összeg már túllépte a tizenötmilliót.
A kedvenceinket persze ki is emelnénk: a csomagtartó nyitásához nem kell semmihez sem érnünk, elég a lábat a lökhárító alá lendíteni és magától emelkedik a csomagtér ajtó (ha zsebünkben van a kulcs), és gombnyomásra is záródik. Az első lökhárítóba szerelt kamerák segítségével tényleg kikukucskálhatunk a beláthatatlan kereszteződésbe (jó másfél méterrel a sofőr előtt vannak a kamerák) a konzoli kijelzőn mindent látni, kipróbáltuk, tényleg hasznos. A többi kamerával az autót optikailag felülnézetből láthatjuk a kijelzőn, s tényleg nem kell félni, parkoláskor a körülöttünk lévő tárgyaktól. Aki ezek mellett tolat le valamit a parkolóban, az üljön légbuborékos-fóliába csomagolt Smartba.
Tudja mit akarunk, és nem fél megmutatni
A középkonzoli kijelző egyébként fényes és jól látható, a navigáció is könnyedén kezelhető, de nem is gondoltuk, hogy bonyolult lesz, mert a BMW nem szereti a bonyolultságot. Ebben az autóban is érvényesül a mondás, miszerint minden kézre áll, ez a BMW stratégia egyébként működik is, akármire gondolunk, becsukott szemmel nyúlva szinte mindig pont oda tapintunk. A fedélzeti számítógép menüjében mindent megtalálunk, de a fontosabb funkciókhoz van külső gomb is, így nem veszünk el vezetés közben a kutakodásban.
Nem arról híresek az útjaink, hogy zökkenőmentesek lennének, mégis úgy érezzük, hogy az autó simán suhan, tudható ez be a futóműnek és a defektmentes gumiknak. Kellemesen rugózunk, viszont a kanyarokban megfeszíti „izmait” a bajor modell, mintha csak egy sportautóban ülnénk. A kormányzás is ehhez igazodik, közvetlenül és precízen irányítható, mintha tudná az autó, hogy mi most azért fordítottunk egy millimétert, hogy egy centit vagy egy métert menjünk beljebb az íven.
Az üléspozíció kicsit magasabb, mint a szedán hármasban, de nem érezzük így sem bakon magunkat. A váltóról talán nem is kell ódákat zengeni, a nyolcsebességes automata – ami ez esetben a kormány mögötti fülekről is kapcsolható - olyan intelligensen gondolkodik, és olyan finoman működik, hogy szinte csak a fordulatszámmérő mutatójának mozgásából érezzük a váltásokat. Mi inkább a manuálist szeretjük, de ezek után, amikor az automata úgy teszi a dolgát, ahogy kell, egyszerűen nincs ellenvetésünk létjogosultságát illetően.
A motor már alacsony fordulaton is szépen húz, minden üzemmódban, persze a sportnál érezzük azt a másságot a karakterisztikáján, ami miatt nem mondhatjuk, hogy nincs a funkció mögött semmi különösebb változás. Nem érződik, hogy küszködne, és magasabb fordulaton sem erőtlen üvöltés a jutalmunk, minden úgy dolgozik, ahogy dolgoznia kell. Persze sokan még mindig tartják, hogy egy BMW az legyen benzines és minimum hat henger, de a turbóval szerelt négyhengeres dízel is jó választás, amivel könnyedén kiereszthetik a gőzt, s hajszolhatják az élvezetet, mert ez egy igazán hedonista családbarát autó. Ha nem hiszik, próbálják ki!
A BMW 3 Gran Turismo-t az Autófókusz Kft bocsátotta rendelkezésünkre (Szombathely, Kőszegi út - tel.: (+36 94) 514-885).
