Öt-hat éve lehet, amikor hasonló megmozduláson utoljára táncra perdültünk. Talán a nyolcvanas évekből rögzült a kép, hogy mire az oladi hangárba (mai nevén a SIC-be) péntek este kiérünk, hosszú hajú fiatalok foglalják el a teret, korsó sör, cigi a kézben, gyülekezés a nagyszínpad előtt.
Kilenc táján az aulába lépve azonban egy kisebb baráti társaságon kívül a büfében senkit nem láttunk, alig voltak a kisteremben, a színpad előtt is, ahol már a húrok közé csapott az első csapat: a Semmi kétség. A 2007-ben alakult 5 tagú formáció saját számokat is játszott, ezt díjaztuk, de muszáj volt körbenéznünk, így hát belőlük sok nem rögzült.
Ez az este – ezt tíz táján már éreztük - nem a nagy tömegben elkövetett bulizástól lesz emlékezetes. Másról szólt a műsor, egy zúzós, amúgy családbarát, nosztalgikus blues-metal-rock buliba csöppentünk. A zenekarok és köreik nagy összetartásban követték és hallgatták egymást. Játszottak, többnyire egymásnak, és nekünk, az ismerősöknek. Azokat a dalokat, amik a hatvanas-hetvenes években felforgatták a világot, később pedig új hangzást hoztak a színpadokra.
Ahogy Varga Péter Csergáék - 25 éve zenélnek - Pink Floydot játszottak, nagy bátorság. De jó az alapanyag, beleborsózott a hát. Üröm az örömben, hogy a hangulat így is meglehetően álmatag lett. Pedig lett volna mire bulizni, szólt a Doors, a ZZ Top, a Fletwood Mac, Rory Gallagher, a Cream, a Pink Floyd, és a megunhatatlan Muddy Waters.
All right now - Save as
A csúszások ellenére a rockkocsmák, motorosklubok egyik vasi kedvence, a szentgotthárdi Save as és kicsiny közönsége kitartott éjfélig, közel egy órás szerelés után végül bemutatkoztak, és jó hangulatban elbúcsúztak. Zénó, az énekes X faktorba illő figura, van humora, jó a teste - állapítottuk meg a csajokkal -, és igazán van énekhangja. Műsorukban a blues-tól a tradicionális rockon keresztül a legutóbbi időszak zenéjéig mindent játszottak, a repertoárjuk gerincét a ZZ Top, a Rolling Stones, Jimi Hendrix, a Red Hot Chili Peppers, Lenny Kravitz, Billy Idol, a magyarok közül a Hobo Blues Band, a Tankcsapda számai adták.
Profi, rutinos, órákon át hallgatható bulizenekarról beszélünk, de tulajdonképpen szerencséjük is van, hiszen az örök igazság ismét igazolásra talált: a bluest egy életen át lehet játszani és hallgatni. Sajnáljuk is, hogy mindezt csak fotógalériában tudjuk megmutatni, de ez is csak egy újabb indok, hogy legközelebb élőben is mindenki kifáradjon a város egyik legzajosabb végébe.
