Szerdán délben tette közzé Facebook-oldalán Csány Péter atya, a szombathelyi Szent Kvirin Szalézi Plébánia plébánosa, a helyi rendház igazgatója, hogy 14 év után véget ér szombathelyi megbízatása.
A Facebook-bejegyzés alatt rögtön elkezdtek záporozni a köszönetnyilvánítások, a búcsúüzenetek, jókívánságok:
„Kísérjen áldás Péter Atya! Hálás szívvel köszönjük, amit a közösségért és értünk tettél!”
„Sajnálom, hogy elérkezett a távozás ideje, de egyben gratulálok a kinevezésedhez. Azért remélem teljesen nem szakadsz el tőlünk!”
„Szeretettel várunk vissza, a focipálya változatlanul vár!”
És hosszan lehetne folytatni a sort.
Csány Pétert az óbudai Szent Alajos Rendház igazgatójává nevezték ki, újra, hiszen korábban már betöltötte ezt a tisztséget. Péter atya hálás a hosszú, tartalmas és gyönyörű életszakaszért, amit itt élhetett át, lapunk telefonon érte utol:
„Szombathelyen lépten-nyomon éreztem az emberek szeretetét, nem csak a templomba járókét. Rengeteg emberrel találkoztam, nagyon szerettem velük beszélgetni, a sorsokat nézni, vizsgálni, a templom falain kívül is. Nagyon sok olyan emberrel ismerkedtem meg, aki a templomba nem jött be, de örült annak, hogy beszélt egy pappal. Sok, látszólag nem hívő barátom van. Olyanok, akikhez közöm nem lett volna, ha csak a templomban ülök, és várom kik jönnek be. Szombathely csodája számomra, hogy kinyitott engem. Amikor idekerültem alig temettem, alig eskettem. Mára több száz temetésen, esküvőn, keresztelőn vagyok túl, sok mély beszélgetésen. Ez bölcsességet is hozott a számomra” – emlékezett vissza meghatottan Csány Péter.
Az atya egyébként 1991-ben itt lépett be a rendbe. Ausztriai és bajoroszági tanulmányok után szolgált Óbudán, Újpesten, 2009-ben került Szombathelyre. Most harmadszorra megy Óbudára.
„Abszolút pozitívan dolgozom fel az elhelyezést, persze zajlik a gyászfolyamat. Biztosan ambiciózusabb voltam, amikor idekerültem, mint most. Ez nem azt jelenti, hogy lustább lettem. Az ember kitágul, ameddig tud. Megérett a gyümölcs, az ember facsarja, facsarja, ameddig lehet, amikor már nem tud többet adni, akkor itt az idő a váltásra. Hálás vagyok, hogy ilyen sokáig egyhelyben hagytak, így folyamatos volt a fejlődésem” – tette hozzá a szerzetes.
Ha valaki nem is tartozott szorosan a plébánia közösségéhez, hallhatott a legendás szalézi táborokról, ahol nyaranta több száz gyermek megfordult, olyanok is, akik nem hívő családból jöttek. Idén már 31. alkalommal volt hangos a templom és környéke a gyerekzsivajtól:
„A nyári tábort kaptuk, nem az én nevemhez kötődik. Annak örülök, hogy az igazgatóságom alatt, a rendtársaim hathatós segítségével valamiféle szín, szabadság költözött bele. Esetleg ez kötődik az én, és rendtársaim nevéhez. Most egyébként négyen vagyunk itt. Ha valamiben gyengébb voltam, remélem az utódom, utódaim majd jobbak lesznek. Amiben pedig jó voltam, azt viszem tovább Óbudára.”
És ha már utód: ketten is váltják Csány Pétert. Az igazgatói pozíciót egy indiai atya kapja meg, Puthukulathil Sabu Joseph, aki egy évig szolgált már Szombathelyen. A plébános pedig Hartai Gábor lesz.
Hogyan lett szerzetes Csány Péter?
„Nyolcadik, legkisebb gyermek vagyok a családban. Olyan családban, ahol a hit megkérdőjelezhetetlen volt. Budapesten nőttem fel. Nem voltam jó tanuló, a fizika és a matek nagyon nehezen ment. Az évismétlés is belefért, egy pap buktatott meg egyébként, egyszerre hármunkat. Mindhárman papi pályára mentünk.
21 éves koromig nem akartam pap lenni, hiába jártam a ferencesekhez Szentendrére. Érettségi után asztalosnak mentem. 21 évesen kezdett el mélyen érdekelni a hit. Vallási témájú könyveket kezdtem olvasni. Egyszer kezembe került egy könyv, Bosco Szent Jánosról. Nem tudtam letenni. Nagyon vidám, nagyon boldog, hatalmas szeretettel a fiatalokat mágnesként vonzó ember életét láttam. Az jutott eszembe, hogy így is lehet pap valaki, de akkor még nem akartam követni őt.
Aztán egy pap barátom kérdezte tőlem, hogy nem akarok-e pap lenni. Azt válaszoltam, hogy nem, aztán onnantól gondoltam rá, hogy de. Egyértelmű volt, hogy a szaléziakhoz megyek. Onnantól sínen vagyok.”
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
