De a miénk...
Kicsi, koszos, büdös, lassú, hangos és kényelmetlen – de a miénk... Még becézgetjük is: Piroskának hívják a furcsán gnóm motorvonatot, ami a rövidebb szakaszokon, alacsonyabb rangú vasúti vonalakon szállítja a népet. Ilyen közlekedik oda-vissza, oda-vissza Szombathely és Kőszeg között hajnalban munkahelyükre igyekvőkkel úgy megtömve, hogy még a kapaszkodókon is emberek lógnak, délután mikor ugyanez a csapat hazafelé tart, szintén. Köztes időszakokban pedig bújócskázni is lehet benne.
Szeretik, nem szeretik, az mindenesetre biztos, hogy nagy segítség a kisvonat a lassacskán összenövő, a megyeszékhely
alvóvárosaiként
funkcionáló Gencsapáti, Gyöngyösfalu és Lukácsháza lakóinak. És azért nem is olyan vészes, ha jobban meggondoljuk... - vallották az emberek, miután a pályaszakasz felújítási munkálatai miatt vonatpótló buszokkal kellett közlekedniük. Na azokhoz képest maga a paradicsom!
Felújítás és emléktábla az évfordulóra
Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1883 augusztusában még egész más pályán egészen más mozdony döcögött ki Szombathely (egészen más) pályaudvaráról. Fúvószenekar húzta, zsebkendőket lengetett utána, éljenezte az ünneplő tömeg. Üdvrivalgással köszöntötték az új vonalat, pedig tohonya, zajos lehetett a mozdony és kényelmetlenek a hozzácsatolt kocsik. Örültek neki, mert összekötötte Szombathelyt a kis ékszerdobozzal, Kőszeggel, és mert várható volt, hogy ezen a vonalon hamarosan messzebbre, Sopronig, sőt talán még Felsőpulyáig (Oberpullendorf) is el lehet jutni.
A kerek évforduló tiszteletére felújították nemrég a pályaszakasz egy részét: az volt határőrlaktanya (ma börtön) és Gencsapáti-felső állomás között nyár elején teljes vágányzár borzolta a kedélyeket. Cserélték a sínpárt, tokkal-vonóval, talapzattal együtt. A legószerű, komplett idomokat az Ukk-Zalaszentiván nyomvonalról hozták (mert azt egyébként is korszerűsíteni kellett), és azt ígérték, így már sokkal csendesebbek, biztonságosabbak, kevésbé zötyögősek lesznek a szerelvények – és száguldozhatnak akár: 80 km/h-s terhelést is kibír a régi-új pálya!
Nemcsak felújítással, márványtáblával is emlékeztek mindkét végállomáson. A vasútvonalat már augusztus 15-e (a valódi évforduló) óta használják a vonatok, a táblákat csak ma leplezték le. A szöveg egyszerű, semmi hivalkodás, líraiság:
A Kőszeg-Szombathely vasútvonal átadásának 125. évfordulójára, 1883-2008 – Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata, MÁV ZRt.
Megcsodálható eztán egy-két évszázadon át azA
– vágánnyal szemközti falon.A vonatok pedig késnek...
A vasúttársaság képviselői Budapestről jöttek. Hogy visszaigényelhetik-e a helyjegyük árát, nem tudom, de az biztos, hogy tíz percnél jóval többet késett a kapitányi InterCity. (A sors egyébként szereti megtréfálni a vasutasokat: augusztus tizenötödikén, a már emlegetett, megújult pályaszakasz hivatalos és sajtónyilvános bemutatása közben a mozdony robbant le – órákig vesztegelt nyílt pályán az ünneplő társaság.)
Az egyszerű, fekete márványtábla alatt beszédet mondott dr. Ipkovich György polgármester, kiemelve, milyen fontos is volt akkor, hogy megépítették ezt a vonalat, és milyen jó, hogy még megvan, sőt apránként megújul. Beszélt a MÁV vezérigazgatósága nevében Csekk Károly is, felmagasztalva a vasút fontosságát az emberiség fejlődésének történetében. Úgy fogalmazott: az összes filozófus, nagy gondolkodó sem tett annyit az emberiségért, mint a lokomotívok.
Luxus-Piroska
Aztán az elöljárókkal együtt felszálltunk egy ünnepi díszbe öltöztetett Piroskára, hogy végigdöcögjük az utat – ami persze már nem is egészen ugyanaz az út, ami 125 éve volt. De ez a Piroska sem olyan Piroska, amilyenhez szokhattunk. Ez a Piroskák luxusváltozata volt. Tiszta, tágas belső kialakítás, két harmonika-csatlakozóval egybenyitott kocsi, királykék plüssel borított ülések... Csodálkoztak volna a vonal mentén lakók, ha felengedik őket rá.
De nem engedték. Különvonat volt, csak a két város közötti települések polgármesterei szállhattak fel útközben, illetve Albert Csabával, Lukácsháza első emberével együtt egy kisebb seregnyi óvodás-potyautas egy megálló erejéig.
Kösz a fuvart!
– kacsintott az élrevasalt, egyenruhás kalauzra az egyik kisfickó leszállás előtt. Mert minden nagyon igazi volt ám! Csengetett a vicinális, szalutált és jegyet lyukasztott a kalauz.De akármilyen kikent-kifent vonat volt, és akármilyen extra és új a pálya, bizony zörgött, nyikorgott, nyekergett, kerregett és elringatóan lassan ment. (Ez a sínpár valószínűleg sosem fog látni nyolcvannal száguldó szerelvényeket, akár kibírná őket, akár nem.) De azért csak odaértünk Kőszegre, ahol a városi fúvószenekar várta a társaságot. Az állomás belső falán itt rögtön kettő táblát is avattak, mert azonfelül, hogy Szombathellyel 125 éve vannak összekötve, Sopronnal és közvetve Felsőpulyával (Oberpullendorf) bizony kereken 100 éve – voltak...
Kőszeg és a vonatok
Bár Trianon után a határnál néhány tízkilométeren felszedték a síneket, később 1960-ban pedig az egész szárnyvonalat megszüntették - vagyis már a közvetett kapcsolat is múltidő -, egy emléktáblát igazán megérdemel. És kitűnő alkalom volt ez arra, hogy Huber László, Kőszeg polgármestere elmélázzon, milyen fontos volt az a vasútvonal a turizmus szempontjából, és mennyivel szebb, gazdagabb volt Kőszeg azokban az években, amikor még nem zárták el a világtól.
Most más szelek fújnak...
– mondta Huber László. Hát, szél az aztán fújt, hordta kavarta a színes avart az állomáson. És egyszercsak befújta a levelekkel együtt a menetrendszerinti, öreg Piroskát, ami aztán a ceremónia végéig ott kerregett-berregett. Ha már alkalom adódott, a MÁV területi képviseletének vezetője, Danka Lajos együttműködési megállapodást írt alá a nyomvonal mellett fekvő települések polgármestereivel (Gencsapátiéval nem, mert ez már korábban megtörtént) a vasútállomások és közvetlen környezetük gondozásáról. Aztán a díszes társaság továbbutazott Oberpullendorfba – busszal.Aztán hazamentünk...
Az újságírók többsége oda már nem követte őket. (Lapunk fotósa igen!) Visszaindultak Szombathelyre. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem a tötyörgő, emberszagú és rázós menetrendszerinti
vicinálissal
– hanem kényelmesebb, gyorsabb és az elidegenedés korához inkább illő személyautókkal...
