„Mit fotóz?” – dörren rám egy középkorú férfi. Meglepve nézek rá: miért is ne örökíthetném meg Zalaegerszeg kultikus épületegyüttesét, a „Csipkeházat” akár magamnak is, így kopottasan, teletagelt passzázzsal az aljában. Izgalmas téma, csak egyet sajnálok, nincs merszem a lelakatolt vaskorláton átlépni, és felmenni a volt Ifjúsági Áruház tetejére, pedig fentről is igazán jó fotókat lehetne készíteni!
A hétköznap délelőttben Zalaegerszeg szívében nincs nagy mozgás, rég jártam erre, magam is meglepődöm, a kínai üzletek és boltok mellett nem kevés hangulatos teraszos kávézó és büfé bújik meg, alig látni lerobbant, használaton kívüli üzlethelyiséget. Nagy élet persze nincs, bent az árkádok alatt, ahol az ősidőkben egy állatkereskedés működött, most munkások dolgoznak, helyesebben épp pihennek, műanyag asztalok mellett reggeliznek a szabadban.
Miért is hívják „csipkeháznak”?
A zalai megyeszékhely szívében, a Dísz tér környéki háztömböt járom - a régi "Csipkeházat", amely anno, a nyolcvanas években Zalaegerszeg fő büszkesége volt. Elnevezését az erkélykorlátok csipkemintát utánzó összhatásáról kapta. Kossuth utcai szakaszának építése 1976-ban kezdődött (az addig itt álló földszintes házakat szanálták), Vadász György építész Ybl-díjas tervei alapján. Az építész állítólag a csonkakontyos vonalvezetésű tetőrész kialakításával a göcseji boronaházak homlokzataira emlékeztető hatást kívánt elérni.
Akkoriban – mesélik a helyiek – irigyelt dolog volt itt önkormányzati lakáshoz jutni. A belváros ténye önmagában vonzó lehetett, ráadásul csodájára jártak az új „fura erkélyű” tömbnek, amibe bónuszként liftet is szereltek. Nosztalgiázunk mi is: hol van már a hátsó parkolónál a legendás Simon István Könyvesház, ahol az első lemezeket szereztük be… vagy az Ifjúsági Áruház és farmerosztálya (ma egy bank), aminek a feliratát, nem kis meglepetésünkre megtaláljuk. Mindenesetre ez a csipkés erkélyű háztömb butikjaival, sport- és ruhaüzleteivel a nyolcvanas- kilencvenes évek „Zala plázája” volt. Minden beszerezhető volt - egy helyen, már amit az akkori viszonyok között kapni lehetett. Aztán a rendszerváltás után fénye megkopott. Igaz időközben a 176 lakás jó része is magántulajdonba került.
Novemberig lefedik a bűzös átjárót
A Csipkeház mai külleméről inkább hallgassunk, elég a rozsdásodó erkélyekre pillantani, a belső közlekedőket tekintve pedig különösen leamortizálódott. Sikátorai hajléktalanok tanyája lettek, az igénytelenebb férfiak WC-ként használták.
Ezért sem tűnt rossz ötletnek, hogy végre kezdjenek vele valamit, és ha másként nem, hát magánberuházásból (tokkal-vonóval együtt 300 millióból) átalakítsák.
A tervek szerint tizenöt üzletből álló (a legkisebb 25-30 négyzetméter, a legnagyobb 70 négyzetméter lesz), fedett, pláza-szerű kereskedelmi udvar létesül majd, ez lesz a „Csipke passzázs”. "Zöld", környezetbarát módszerekkel kívánják mindezt megvalósítani, ezért is partnerük a Green City, Zöldebb Városokért Mozgalom. Ahogy a beruházó, Varga Attila kérdésünkre elmondta, egy fedett sétálóutcát képzeljünk el, dekoratív üzletekkel, sok-sok növénnyel.
A beruházás tavasszal indult, és várhatóan novemberig tart, addig a Dísz tértől egészen a Tüttősy utcáig megújul a Csipkeház mögötti üzletsor és környezete. (A munkálatokat nem kevés egyeztetés előzhette meg, a beruházóknak az önkormányzaton és a társasház lakóin túl az épületet tervező Vadász György engedélyét is meg kellett szerezniük.)
De mi lesz magával a Csipkeházzal?
Ahogy Varga Attila elmesélte, neki is van saját tulajdona a Csipkeházban, ezért is szorgalmazza, hogy a város egykori büszkeségét rangjához méltó módon helyreállítsák. Az utóbbi években a társasház közössége is sokat tett ezért, hiszen a panelprogram részeként a lakásokban fűtéskorszerűsítést hajtottak végre, és a nyílászárókat is mind kicserélték. A lapos tetők szigetelése is tervben van, Varga Attila saját ingatlanában ezt zöldtetővé alakította. Szerinte ez egy igényes és jó járható út, amit 16 másik lakásban szintén meg lehetne valósítani.
A társasház - a panelprogram segítségével - a külső homlokzatot is megújítaná, és körbeszigetelnék az egész tömböt. A korlátok kérdése nehezebb ügy - a tulajdonosok önszorgalomból lefesthetnék, de az egységes szinezéshez szintén plusz anyagi forrás kellene.
