Áhítattal teli volt a péntek délután Szombathelyen. Don Bosco ereklyéje az Óperint utcába, a Pápa pedig a Rohonci útra érkezett. Amíg azonban utóbbin a labdarúgás volt a főszereplő, előbbin az a szent, aki a szaléziak rendjét alapította. Jövőre ünnepli az egyházi világ Bosco Szent János születésének 200. évfordulóját, így hát a rendalapító ereklyéjét Magyarország 15 helyszínén viszik körbe. Elsőként máris Szombathelyen.
Bárki is szervezte a délutáni ereklyeköszöntőt, nem biztos, hogy a legpraktikusabb helyszínt választotta. A szent Quirinus vértanúságának emléket állító kis tér ugyan nagyon szép, de nagyon pici is és az ott állókat valami hihetetlenül ügyesen zárja el a nyilvánosságtól. Bár alig kétszázan voltak az ereklye fogadásánál, de még így is ment a nyaknyújtogatás, hogy a fontosabb vagy csak annak vélt eseményekről le ne maradjanak a hívek.
A légiósok nagyon figyeltek
Mint egy össznépi florklór találkozó, első blikkre ez jutott eszembe. A sportéremátadókról és fontos kulturális eseményekről elmaradhatatlan Puskás polgármester és a szaléziakat a tenyerén hordozó Ágh Péter, valamint Gaál Róbert jegyző a város részéről, P. Csány Péter a szaléziak képviseletében és megannyi kisiskolás, kisnyugdíjas, kis zenész, népi fúvós és a Savaria Legio. Akiknek jelenléte a Szent Quirinus emlékhelyen nagyjából olyan mint a cukrásztalálkozó a diabéteszes gyermekotthonnál.
Nem én voltam az egyetlen, aki furcsállta, hogy a keresztény vallást tűzzel-vassal irtó Római Birodalom katonáinak hagyományőrzőit ott látja. Talán Péter atya is észrevette a faramuci helyzetet, hiszen gyorsan korrigált is,
a légiósok, akik közül végül sokan megtértek
, tért ki rájuk beszéde közben.
De ha már groteszk megjelenések. A Don Bosco ereklyéit szállító teherautó nem sokkal a gyülekező hivatalos, három órás kezdése után gurult be. Ami a mémgyanús festéseket leszámítva, teljesen úgy nézett ki, mint egy mozgópékárus a falu útjain. Ebből gurult ki Knight Rider-szerűen a szent viaszbábúja, benne jobb kezének maradványaival. Az egész annyira szürreális, hogy az egyházi áhítat legapróbb mozzanatát sem lehetett felfedezni benne. Bár talán nem is ez volt a fő csapásirány, hiszen a műsor további elemei is sokkal inkább emlékeztettek kisiskolások anyák napi műsorára mint egyházi liturgiára.
Szuvenírbiznisz
A menet a Óperint utcától a Gagarin utcán át a Táncsics Mihály utcán keresztül érkezett meg a Szalézi térre. Időközönként megállva, énekelve, majd olyan B-közepesen éltetve Don-Bos-Cót egy néni szegődött mellém.
Én úgy tudom, nem is az eredeti ám, ami itt van. Azt nem engedték idehozni. De hát, így is érezni azért, hogy valami teljesen másféle lelkiállapotba kerül az ember
– mondja. Majd mire visszafordulnék hozzá, már tovább is állt, hogy ismerőst üdvözöljön.Kicsi ének, kicsi tánc, na meg kicsi nejlon az üvegkoporsóra amikor az eső csepegni kezd, és meg is érkezett a közel 200 lelkes tömeg a Szalézi térre. Közben a Táncsics utca lakói az ablakokból csatlakoztak a felvonuláshoz. Mire észbe kaptunk, már hat-nyolc erősember a Don bábuját és annak fekhelyét felcipelte a szalézi templom lépcsőin.
A pocsolyás-bőrdzsekis fesztiválokról ellesett szuvenírbiznisz pedig már a templomba is betette a lábát. Don Boscót akár vászontáskán is hazavihette az, aki könnyen csábult a földi javakra.
Az ereklye a péntek estét és a szombat hajnalt töltötte Szombathelyen, szombat reggel 6 órakor vettek búcsút tőle.
