A hétköznapok korán indulnak a családban: Csöpi és vér szerinti fia, Szasza reggel hatkor kelnek, ilyenkor még csendes a ház, mindenki alszik, nyugodtan át tudják beszélni, ki, mit csinál aznap. Aztán lassan szállingózni kezdenek a gyerekek, a
kit kell, azt én öltöztetem fel, megkapják a gyógyszerüket, babatej, kakaó, ki mit szeretne inni, aztán be az autóba, és indul a reggeli körút az iskolába és egy szekszárdi óvodába
– meséli az anya.
A gyerekek olyan iskolába járnak, ahol egy csomó hasznos dolgot tanulnak: például növénytermesztést, állattenyésztést vagy éppen a szövést.
Azt szeretném, ha olyan készségeket sajátítanának el, amit otthon vagy akár a későbbiekben is tudnak használni. Nem akarom, hogy csak azért, mert Down-szindrómás, üljön egész nap egy hintaágyban és lógassa a fejét. Igenis érezze, hogy fontos, amit végez
– mondja az anya.
Csöpi korábban egy kórházban dolgozott, ott találkozott Down-szindrómás csecsemőkkel, és már akkor eldöntötte, hogy szeretne magához venni majd egyet.
Amikor még egy szem gyerekem sem volt, én már akkor is szerettem volna Down-os babát
– mondja. Bernike, vagy ahogy a családban hívják, Királylány, most 13 éves, és anyukája szerint már most egy igazi kis nő.
A család évekkel ezelőtt költözött Budapestről a Tolna megyei Tengelicre. Vettek földeket, vannak állataik, jelenleg is bővül a házuk.
Emu, fürj, malacok, csirkék, kacsák, kecskék, libák, nyulak, meg egy szem pulyka. De van üvegházunk is, most száradnak ott a gyógynövények és a gyógyteák
– meséli Csöpi, aki nagyon fontosnak tartja, hogy a sérültséggel élő gyerekek is azt érezhessék, fontos részei a család mindennapjainak, a ház körül végzett munkájuknak pedig értéke van.
Csöpinek van öt vérszerinti gyereke és két unokája. Miután a sajátok kirepültek, és édesanyjuk – ahogy ő fogalmaz – már az agyukra ment,
megfojtotta őket a legyeskedésével
, és átestek több sikertelen lombik beavatkozáson, jött az elhatározás, hogy fogadjanak magukhoz olyanokat, akiknek nincs saját családjuk.Megbeszéltük itthon a gyerekkkel, ők támogatták az ötletet, úgyhogy nem is sokat teketóriáztunk, felkerestük a helyi Tegyeszt, és elindítottuk az örökbefogadási eljárást
– emlékszik vissza az anya.
Döme felmos a háztartás és életvezetés nevezetű órán.
A család legújabb kedvence Negró.
Mostanában az ovi és az iskola után ez az állandó program: a gyerekek rohannak a pónihoz, megetetik, lecsutakolják, szeretgetik
– meséli Csöpi.
A család minden évben Balatonföldváron nyaral, a gyerekek a vendégház kertjében találkoztak a fából készült, hajó alakú mászókával, és attól kezdve alig lehetett leszedni róla őket. Miután hazatértek a nyaralásból, Csöpi fia, Szasza fogta magát és megépítette a mászóka mását a család tengelici kertjében.
Nagy tervük, hogy bővüljön a kert gyümölcsfákkal és gyümölcs bokrokkal.
Jövőre napkollektorokat szeretnénk, és ha még az időm engedi, egy utógondozó otthont is nagy örömmel létrehoznék. Hatvan éves leszek, úgyhogy bele kell húznom, hogy a következő 25 évbe minden beleférjen
– nevet Csöpi.
A távirányítón aztán nincs veszekedés: egyetlen csatornát nézhetnek a gyerekek, a folyamatosan meséket sugárzó Kiwi Tv-t.
A tengeliciek örömmel fogadták a családot, amikor a településre költöztek. Egy dolgot azonban a mai napig nem értenek: miért épített Csöpi a háza köré egy 2,5 méter magas kerítést.
Ennek két oka van, egyrészt a kerítés oldalát használjuk az ólak egyik falának. A másik pedig, hogy nem szeretnénk a faluban látványossággá válni. Sokan ezt úgy értelmezik, hogy mi elzárjuk a gyerekeket, de ez nem igaz. Csak nem bazári majmok, ez pedig nem egy cirkusz, amit kintről az utcáról nézni kéne
– mondja.
Csöpi annak idején a férjével közösen döntött úgy, hogy magukhoz veszik a gyerekeket, házassága azonban időközben tönkrement. Így most egyedül nevel hat kiskorút.
Fodrászhoz néha eljutok, de szolizni a kertbe, szaunázni meg az üvegházba járok
– nevet. Van egy egyesületük, nagycsaládos édesanyák járnak össze, a velük való találkozókat nagyon szereti, de sajnos nem tud minden hónapban erre időt szakítani.
Csöpi vér szerinti fia Szasza és Samu között különleges a kapcsolat. A felnőtt férfi külön házban lakik, de szinte egész napját a családdal tölti, és segít édesanyjának a gyerekek nevelésében, és a család minigazdaságát is ő irányítja. Testvérei Németországban és Budapesten élnek, de karácsonykor mindenki összegyűlik a tengelici házban.
A múltkor megkérdezte tőlem valaki, hogy én sosem fáradok el. Nem nyomasztanak a gondok? Erre meg én azt mondom, hogy gond az nincs, feladat van.
Közreműködött Prókai Eszter.
