Írógépen írta, a magyar nyelvtant nem ismerő, de gyilkos indulatait nem takargató egyén. Ebben kilátásba helyezi, hogy felakasztja, annak ellenére, hogy a torkát is átvágja, gondolom a biztonság okából. A levél írója ismeretlen volt eddig.
De itt az idő, nincs kedvem tovább hazudni, különben is, jó lenne megállni azon a lejtőn, amin elindultam. Aki lop, az hazudik, aki fenyeget, az gyilkol. Vagyis én írtam azt a levelet, bevallom. Sőt, azt is, hogy van a családunkban némi cigó beütés, vagyis igaz a Magyar Hírlap sejtetése, hogy a fenyegető levél a magyar társadalomban sötét bőrű szubkultúrájából érkezett. Talán, őszinteségemmel enyhítek a helyzetemen.
Roznár főszerkesztő asszony tudja leginkább, hogy ugatom Arany János nyelvét, és már régóta Bayert tekintem a magyar társadalom egyik legveszélyesebb elemének, mindenesetre a TOP 10-ben benne van, ami nem semmi, ha belegondolunk, hogy a lista Orbán Viktorral kezdődik. Pofán vágni nem merem, mert ha nem is vagyok cingár, de ratyi és gyáva, vagyis az ő likvidálását zsidó bérgyilkosokkal képzeltem el. Van az a pénz, amire a zsidó kötelet és kést fog.
Jó, bocs, vicceltem. Nem én írtam a levelet. De akkor ki? Ez volt a Magyar Hírlap kérdése is, amikor a felvezetőjében elszólja magát, és provokációnak tekinti az ügyet. Megint tisztelet Sigmund Freudnak, hiába ölték őt meg a nácik. Az elszólás elmélete tökéletesen működik ma is. Úgy látszik az agyat nehéz kicselezni, ha szenvedélyek rabja.
Ám egy pillanatra vegyük komolyan magunkat, és azt, amit leír a sajtó. Mondjuk azt, hogy az írógép nem a Magyar Hírlap pincéjében kopogott. Mondjuk azt, hogy nem team munka volt, miben többen vettek részt, persze, a stílusbajnok Bayer döntött a cigányság levélben történő ábrázolása mellett, hanem ezt egy olyan ember írta, aki gyűlölettől vezérelve bosszút akar állni. Két eset lehetséges.
Az elsőben egy gyerek áll a levél mögött, aki az iskolai hiányzások miatt rossz nyelvtanisággal próbál hőssé válni. Elméletileg lehetséges, és fontos lenne őt megtalálni, hogy még idejében helyre álljon fejében a rend, vagyis nem minden amerikai film igaz, nem minden elnök fekete.
Felnőtt nem valószínű, mert vagy van neki okos telefonja, használja a netet, vagy ahogy a Proszektúrán helyesen megírta egy kolléga, inkább az ember pofájába üvölti a cigány a sérelmét, nem pedig sort zár az írógépen.
Tételezzük fel, hogy az illető nem cigány, hanem fehér bőrű, intelligens, és erőszakos, és direkt csinált úgy, mintha tanulatlan, baloldali, cigány lenne. A nyomozás félreterelése alapvető érdeke lehet, különösen akkor, ha bántani akarja Bayer kollégámat. Ebben az esetben csak a saját testemen keresztül teheti. Akár mekkora rémület Bayer minden egyes szava, az dobja rá az első követ, aki nem gondolt még hasonlót. Másképp: aki a politikai újságírás szélsőségeinek problémáját fizikai értelemben kívánja megoldani – ahogyan Bayer a cigánykérdést – vagyis a likvidálást tekinti a végső megoldásnak, az az egész magyarságot, annak szólásszabadságát támadja meg. Közellenség, akivel szemben nincs tolerancia, mert nem a gondolatokban hisz, hanem a késben, és a kötélben. Ő valóban terrorista, és a rendőrség ellensége.
Érdekes, hogy a Magyar Hírlap, az ügyészség, a rendőrség nem indult el forró nyomon, sőt, semmilyenen sem. Pedig, ha igaz, amit leírtak, ez megbocsáthatatlan hiba. Akkor én is, sőt összes kollégám veszélyben van.
De az is lehet, hogy Zsoci féle kismackó trükk az egész, és most szűnt meg végleg egy értékes hagyománnyal bíró napilap. Nem mosolygok hozzá szélesen, pedig a tulaj megérdemelné.
