Mármint a gyerekeknek ért fülig a szája, de az is lehet, hogy a miénk is. Az iskolapadba éppen beülő gyerkőcök ugyanis inkább izgatottak voltak, mint ijedtek. Kíváncsian ismerkedtek az osztállyal, a padtárssal, a pad rekeszével és az egész iskolával, ahová ezután naponta járnak majd. A felsősök szemével még kicsik ők, de az ovisok szemszögéből viszont már a nagyok, akik továbbléphettek. Volt, akinek ismerőse is akadt az osztályban és volt, aki plüssállatot markolt bátorításként. Képeinken a friss padtársakat örökítettük meg. Lehet nosztalgiázni, ha valaki emlékszik arra, milyen volt az első napja a suliban.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
