A szombathelyi Szabó Miklós utca - Boldogult úrfikorunkban (15.)

Az Akacs Mihály sarkáról a város belseje felé tekintve olyan végtelenül hosszúnak tűnt, hogy párhuzamosként össze is futott a vége.

Most először mesélek nem egy kultikus épületről, helyről, egységről vagy jelenségről, hanem egy egész utcáról. Mégpedig olyanról, amely voltaképp a város más szegletében élőnek semmit sem jelent, sőt, lehet, nem is hallott róla. Pedig nem is olyan nagy ez a város, gyerekszemmel azonban hatalmas. Magam is, amikor abban az időben, amelyben most a Szabó Miklós utcáról mesélek emlékezve, Szombathely más pereme mintha egy másik világ lett volna, és maga az én utcám is – az Akacs Mihály sarkáról a város belseje felé tekintve - olyan végtelenül hosszúnak tűnt, hogy párhuzamosként össze is futott a vége.

25 éves a Nyugat.hu. Ne feledd, ide kattintva támogathatod következő 25 évünket!
Támogatom

A belváros felé haladva nagyon sokat kellett haladni gyereklábbal, hogy feltűnjék a végén a Petőfi Sándor Utcai Általános Iskola, lezárva mintegy azt, véget vetve a Szabó Miklós utca végtelenségének, amely iskolában a betűvetést tanultam, és lettem a 498-as Számú Úttörőcsapat tagja. De az úttörőség abban az időben még csak álom sem volt, amiről most beszélek, hiszen az utcám másik végén még nem is épült a Derkovits lakótelep sem. A város vége volt itt tehát a saroképület körül ahol épp nem, de ahová megszülettem valamikor a holocénban. Tehát ide s tova nagyon régen, ha belegondolunk abba, hogy ma már a Derkovits is egy öregecske telepecske.

Derkovits lakótelep 1965
Fortepan

De mondom, akkor még sehol sem volt. Amikor az ember aprónép, látóköre addig terjed, ameddig a háromkerekű biciklije hatósugara, ami így szűken az Akacs Mihály utca és Szabó Miklós kereszteződése, ami hely a világ közepe, s voltaképp a világ maga. Ha belegondolunk, délre tekintve a párhuzamosok összefutottak, eltakarva a város belsejét, északnak pedig, ahol ma tíz emeletes épületek zárják le a horizontot, füves pusztasággal ért véget akkor a város, mert még nem falta fel a civilizáció a kultúrát, az emberiség a természetet. Ilyképp és a körülményekből fakadóan az ember bátran tekerhette a háromkerekűjét, mert autó nem járt arra, sőt, ember is alig.

Fénykép sincs abból az időből az utcámról, így az emlékek természetének megfelelően csak bennem élnek a méteres havak, a pokoli hőség, és a fenyegető árvíz, amely abban az időben támadott, amikor észak felé elkezdett nőni a lakótelep, ezzel tolva a város belseje felé az utcámat, ha térben nem is de eszmélkedésben mindenképp. Ahogy nőtt az ember, úgy ment össze az utca, és fedezte fel a város felé haladva sorban a keresztutcákat, KISZ, Bartók Béla, Engels és Deák, hogy a végén ott álljon keresztben a már-már autópálya nagyságú Petőfi utca a sokirányú végtelenségével megint, s rajta az iskola, amibe egy idő után bele kellett menni, sőt, naponta járni bele.

Árvíz Szombathely, 1965
nyuduvizig

Így növekedett az ember hazája a térben és időben is, így lett törzsvendége a szülőházától csillagtávolságra lévő, a Petőfi és a Szabó Miklós sarkán álló trafiknak napi kakasnyalókára ötven fillérért. És a táv, amely a szülőházamtól az iskoláig nem is oly rég még oly nagynak tűnt, hogy nem is látszott a vége, akkor ment össze végérvényesen, amikor egy nap azzal érkeztem haza izzadtan, lihegve de boldogan, és újságoltam minden élő embernek, hogy én azt a távot egy szuszra és pihenő nélkül futottam le. Ez pár év múlva nevetségesnek tűnő teljesítmény volt, ma már újra kiegyeznék vele. Vagy a felével is.

Később pedig, már alaposabban tanulmányozva az utcát, az is feltűnt, meddig tart a polgári része, a háború előtt épült ódon házakkal előkert nélkül, amit a Derkovist felé haladva aztán egyszer csak fölváltanak a kádári kockaházak. Ilyen a történelem lenyomata egy utcán belül, és ilyen egy emberen belül is, mert ott van. Ám soha el nem mesélem azokat a magányokat, rosszalkodásokat, bánatokat és örömöket, amelyeket ebben az utcában kellett megélnem, mert ezek már csak falak, s egy Joskar Ola lakótelepi lakosnak semmit nem jelentenek. Térképet csupán, mint ezen a képen is, amit ideteszek emlékül, hogy egyszer régen ezen a környéken éltem én.

Szabó Miklós utca
mapio.net
Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Csak Szombathely