Boldogult úrfikorunkban (18.) - Keringőakvárium

Volt egy-két este az új Keringőben aztán, ahogyan az Cseh Tamás után szabadon divatban volt filozófusokkal és világmegváltással, szeszekkel és lelkesedéssel.

Hogy egy sajátos szóösszetételt állítottam elő címként, annak az idő az oka, ahogyan megállíthatatlanul hömbölög előre (olykor vissza is vagy netán egy helyben topog), a dolgok pedig egymásba folynak benne. Az egyik úgy oltja ki a másikat, hogy magába olvasztja vagy teljesen megsemmisíti, néha derengőn átüt a hajdani szubsztancia, máskor eltűnik végképp. Hozzá tehettem volna még hasra ütve, önkényesen egy redkingpubot is, végképp összezavarva mindenkit, holott ugyanarról beszélnénk. Egy épületről, egy egységről az idő más-más szeletében, viszont ahol ma már semmi sincs. Illetve a bezártan ásítozó, emlékektől roskadozó fala, azok vannak.

25 éves a Nyugat.hu. Ne feledd, ide kattintva támogathatod következő 25 évünket!
Támogatom

Volt tehát a Március 15. tér sarkán valaha egy Keringő névre keresztelt cukrászda, ahogyan a hatvanas évekből származó képünk is mutatja, decens szocialista-polgári miliővel, Szombathely ábrándozó lelkei közül többen még a gesztenyepüré illatát is érezni vélték a Facebookon, ahol a kép föltűnt, mert a szinesztézia hatalmas egy dolog. Elég csak Proust madeleinjére gondolni a teával együtt, ami előhozta az emlékeket, ezúttal szombathelyi kivitelben. A különös székek, a zenegép-rádió az ablak alatt alkalmas arra, hogy azok bár eltűntek, a gesztenyepüré illata még itt van, illetve itt lehet. A Keringő is változott persze, holott akkor a nevét még megőrizte.

Keringő
Facebook

Valamikor a hetvenes években kapott új, akkor modernnek tűnő ruhát, s vált a családok sütit majszoló egységéből vadabb fiatalok gyűlhelyévé, s ha emlékeim nem csalnak, cukrászdából presszóvá. Már maga ez is a változás esszenciája, ami magával hozta a közönség átalakulását, s ha már szinesztézia, akkor pedig bennem a gépi narancsüdítő íze az, amely ezt az új Keringőt megidézi. Ha ma innám, nem ízlene, akkor viszont annál finomabbat elképzelni sem tudtam, ahogyan a kamaszkor büszke felnőtt önérzetével ült az ember a pultnál a bárszéken, ihletetten hörbölte a sárga italt, és úgy érezte, ez maga a nyugat, szemben az előtte lévő avítt székes kiadáshoz képest.

Ez az érzete azért is lehetett erős, mert, mint emlékszem és önök is emlékezhetnek, a szomszédságban, az árkádok alatt volt egy mini lemezbolt, ahol olyan bakeliteket lehetett beszerezni, amit előtte csak a ma már szintén emlék Jugoszláviából. Nem biztos, hogy a bárpultnál-ülés és a lemezbolt léte egészen pontosan egybeesett, csak az, hogy ami ízt érzek a valahai jaffák alóli felszabadulás után, az télen volt, vasárnap délelőtt, és óriási volt a hó. És itt akkor ábrándozhatnék is talán, hogy igen, régen még telek is voltak, de ma már az sincs, de akkor hónaljig húzott melegítős öregember volnék, de arra reményeim szerint várni kell még pár évet. Meg különben is, most a Keringő és utódmányai a téma, és nem az időjárás.

Az egykori Keringő presszó
Forrás: googlemaps.com

Volt egy-két este az új Keringőben aztán, ahogyan az Cseh Tamás után szabadon divatban volt filozófusokkal és világmegváltással, szeszekkel és lelkesedéssel. De, amint jelen állapotunkból is kitetszik, ezek a tervek és elképzelések nem vezettek sikerre, ha ma körül nézünk a kajla világban. Talán majd azoknak sikerül, akik későbben emlékeznek boldogult úrfikorukra, viszont nekik nincsen Keringőjük, s hogy őszinte legyek, nem tudom, mijük is van igazán. A Keringőnek is vége lett persze a rendszer változásával, mint oly sok jó dolognak, és az új időknek új szeleivel vált belőle Akvárium, amely célzottan és drasztikusan fordult a fiatalok felé.

Csupa kékség volt minden már ekkor itt a falakon műanyag halakkal és óriási hangszórókkal, amelyekből elképesztően jó zenék bírtak szólni olykor. S talán ez, hogy túlságosan egy réteget célzott, tán a bolygók különleges állása okozta az elkerülhetetlen csődöt, amit az utána e helyütt következő Red King Pub is elszenvedett, amely már nem is tudom, kinek szolgált volna menedékül a világ elől. Mindenkinek s így senkinek sem, és azóta, amióta bezárt, mint mondtam, csak ásítoznak a falak. Viszont azt senki sem siratja, míg azonban a Keringőt meg igen. Ha nem is bőven hulló könnyekkel, de az elveszett ifjúság utáni örök vágyakozással, ami mindent visz.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Csak Szombathely