Boldogult úrfikorunkban (10.) - Szabad élet, szabad határ

Az idő körbefordult. A maiaknak egészen furcsa lehet, ami a régieknek rögvaló volt, hogy nem úgy van az, zsebre vágom a személyimet, és toronyiránt nekimegyek a határnak.

Az idő körbefordult. A maiaknak egészen furcsa lehet, ami a régieknek rögvaló volt, hogy nem úgy van az, zsebre vágom a személyimet, és toronyiránt nekimegyek a határnak. Mert emberfia meg nem kérdezi, merre és mi ügyben, miért meg meddig, hogy egyáltalán ember sincs sehol, és az ember gyereke madárnak képzeli magát hatalmas jódolgában. Azt hiszi, mindig így volt, holott nem igazán. Az, aki ma indulna, de nem lehet, ezen egyáltalán nem lepődik meg, csak felidézi a fiatalságát, amikor nyugat felé esetleg három évente, s keletre is csak alapos átnézés után lehetett útra kelni, mert nem volt Schengen. Illetve az ő egyezménye, ami most már a miénk is.

Ma a járványnak tudható be, hogy nem mászkálhat az ember ide-oda kénye kedve szerint. Ha kimehet, nem biztos, hogy vissza is jön, máskor el sem indulhat. Régebben a politika volt ez a járvány, bár a korlátozások most is a politika fennhatósága, ha a vírusra mutogatva is. Hajdanán még ez sem kellet azonban, elég volt annyi, hogy csak. A mai gyerekek tehát megtapasztalják, miben nőttek fel apáik, így talán megtanulják értékelni azt, ami volt, amíg nem volt járvány, s remélhetőleg lesz majd annak szűntével, de ebben momentán nem lehetünk egészen biztosak. Kies hazánk 2007-óta tagja a Schengeni Egyezménynek, amely az Európai Unión belül az állampolgárok szabad mozgását teszi lehetővé.

Bucsui határátkelő
retrox.blog.hu

Mármint azokon belül, amelyek tagjai ennek. De a paletta széles, aki sokat utazott az elmúlt időben, úgyis tudja, aki meg nem, annak mindegy, illetve mostanában mindenkinek teljesen irreleváns, mert a járvány miatt korlátozták a mozgást. Így jöhetett létre az a sajátos állapot, hogy e téren legalábbis visszamentünk az időben, úgyhogy a fiatalkáknak elmesélem, előtte hogyan is volt. Nékem az első mellbecsapós élmény akkor adatott meg, amikor mások már tagjai voltak Schengennek, mi viszont nem, így a magyar-osztrák határon még útlevéllel mehetett át az ember, aztán utána az osztrák-németen, majd a német-francián annyit sem mondtak, fapapucs.

Ez, egy, az ostblockból érkező organizmusnak, aki addig ahhoz volt szokva, hogy minden egyes határátkelés és ellenőrzés maga volt a gyomorfekély, egészen felszabadító érzés bírt lenni. Hogy Bucsun túljutva az Atlanti óceán partjáig senkit nem érdekelt, ki vagy és hová igyekszel. Olyan tágas volt ez a szabadság, hogy az ember máig érzi a leheletét, főleg, hogy előtte még sűrűn benne volt és élt a piros és kék útlevelek világában, amelyek közül egyik szolgált erre (kék) nyugat felé de csak három évenként, ha nem rosszalkodott az ember. Míg a másik, a piros keletre nyitott utat, de arrafelé is nagyon morcosak bírtak lenni a határőrök, mintha ma volna az ember migráns, aki magyar hazánkba lopakszik. Legalább annyira.

Ellenőrzés a határon
múlt.kor.hu

És még a nyugati valutákról nem is beszéltünk, a ropogós márkákról és dollárokról, amiket az ember a fenekébe dugva csempészett, de még úgy is megtalálták. Mert egy utazónak három évente csak az előírt mennyiség lehetett a birtokában, az afölötti komplett bűncselekménynek számított, és más, efféle nagyon cuki dolgok. Nem véletlenül jellemeztem a határátkelést a gyomorfekély melegágyaként, de közben meg elfeledtem azt, hogy a kék útlevelet földi halandó a lehető legritkább esetben kapta meg. Így visszatekintve nekem is csak azért vannak gyomorszorító élményeim róla, mert kosárlabdázóként járni-kelni lehetett, ami viszont maga volt a kiváltság.

A rendszer leginkább nem engedte a hanyatló nyugatra alattvalóit, nehogy nagyon leessen az álluk a megtapasztalt nyomortól. Vagy vissza se jöjjenek, de ez már a szocreál migráció témája, amit akkoriban disszidálásnak neveztek, amiről viszont külön dolgozatot kellene és lehetne írni. Ma viszont csak azon elmélkedünk, miért annyira fura, ha az ember nem járkálhat szabadon, holott régen az volt a természetes, csak közbeszólt a rendszerváltás. A járvány okozta helyzet tehát, a miatta bevezetett korlátozások történelmi lecke fiúknak, azzal a különbséggel, míg ők azzal a tudattal élik meg, hogy hamarosan megszűnik, míg mi, tehát azok, akiknek abban kellett élni, ezt úgy kellett megtenni, hogy azt hittük, soha nem lesz vége.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Csak Szombathely