„Uram, ha ön a férjem volna, mérget kevernék a teájába. Hölgyem, ha maga lenne a feleségem, meg is innám” - párbeszéd a „városi legenda” szerint Lady Astor és az 1951. Október 26-án másodszor is miniszterelnökké választott, csipkelődésre mindig kész Winston Churchill között hangzott el.
Winston Leonard Spencer Churchill katona, szónok, író és nem utolsó sorban kiemelkedő képességű államférfi, hazája egyik legnagyobb formátumú politikusa életével munkásságával könyvtárnyi irodalom foglalkozik. A Sandhursti Akadémián végzett, katonaként be járta Brit birodalmat, Dél-Afrikából a Daily Telegraph-nak tudósításokat küldött. 1900-ban lett parlamenti képviselő. Történészek sora elemezte képviselőházi „átüléseinek” történetét, amelynek okát „az erős küldetéstudat, a türelmetlenség és a becsvágy” motivációjaként írtak le.
1911-ben lett az Admiralitás Első Lordja, 1921-ben Gyarmatügyi-, 1924-ben Pénzügyminiszter, és 1940-ben miniszterelnök. Történelmi cselekedete volt, hogy hogy híres „Blood, sweat and tears” „Vér, veríték és könnyek” beszédében az elkerülhetetlennek látszó vereség küszöbén elutasította a Hitler előtti kapitulációt és Nagy-Britanniát Európa felszabadításának bázisává tette.
Második kormányfői ciklusa végén, 81 évesen „vonult nyugdíjba” és idejét írással, festészettel, Chartwelli házának kertjében, fekete hattyúinak etetésével töltötte. Első világháborús emlékirataiért 1953-ban Irodalmi Nobel-díjat kapott. Élete 91. évében hunyt el. Bladon-ban a család ősi fészkében a Szent Márton templom temetőjében hivatalos állami ceremónia keretében helyezték örök nyugalomra.
