Téglákból házat építeni elég drága mulatság, mert mindenből sok kell: téglából is, emberből is, időből is. Pedig ennek az építőanyagnak az ideje lejárt, mert a jövő már itt van és megkezdte - talán nem is olyan - csendes hódító útját a világban.
Ez a jövő pedig nem más, mint a SIP-paneles építkezés, amit gyakran Kanadához kötnek, igaz, az alapjait még az 1930-as években rakták le az Egyesült Államokban, és azóta is töretlenül fejlődik. A különböző anyagok felhasználása a paneleknél ugyanis folyamatosan jobb és energiahatékonyabb házakat eredményez. De, lássuk, hogyan indult el ez az egész!
Bár sokan kanadaiként hivatkoznak rá, az észak-amerikai ország csak közvetítője volt a technológiának. Az első SIP (Structural Insulated Panel) panel prototípusát még az 1930-as évek elején készítette el a US Forest Product Laboratory a Wisconsin állambeli Madisonban.
Aztán 1935-ben Frank Lloyd Wright amerikai építész megtervezte, majd megépítette az egyemeletes Usonian házat, a megvalósításhoz pedig cellás töltetű szendvicspaneleket használt. A megfizethető lakhatás volt a célja, ezért a házat 57 milliméter vastag panelekből "rakták össze". Ezekben 3 furnérlemezt ragasztottak össze 2 réteg kátránypapírral.
Alig két évvel később, 1937-ben megépült az első szendvicspanelekből álló adminisztrációs épület, amit a Wisconsin-Madison Egyetem kapott meg és óvodát hoztak létre benne. Az új technológiára pedig mindenki felfigyelt, még az akkori first lady, Eleanor Roosevelt is.
1947-től pedig beindult a tömeges tesztelés, és ekkor készültek furnérból, de még hullámkartonból is a szendvicspanelek. A valódi forradalomra azonban 1951-ig várni kellett. Ebben az évben mutatta be ugyanis a német vegyipari vállalat, a BASF a Styropor nevű új hőszigetelő anyagot, ami nem volt más, mint expandált polisztirol. Ez hatalmas változást hozott a SIP-panelek gyártásában.
De ekkor a történet már egy másik szálon is futott, hiszen 1950-ben Frank Lloyd Wright tanítványa, Alden B. Dow szintén amerikai építész tovább kísérletezett a szerkezeti és szigetelőanyagokkal, s végül ő alkotta meg az ergonómikus, háromrétegű szendvicspaneleket, poliésztertöltettel és furnérburkolattal.
Az így kapott továbbfejlesztett panelek vastagsága ugyanúgy 57 milliméter volt, de itt már a két furnérlemez közé ragasztott polisztirolszigetelés vastagsága viszont elérte a 40 millimétert. Dow ebből az új építőelemből húzta fel a saját michigani házát, ami egyúttal a SIP-panelek bemutatóterme lett.
A vállalkozás beindításához átalakították a Hudson Motor Car gyárépületét Detroitban és Dylite márkanév alatt elkezdték forgalmazni a SIP-szendevicspaneljeiket. Ezek polisztirolmaggal és furnérburkolattal készültek. Ám, ekkor a Koppers Company nem várt ellenállásba ütközött: az északi államok ácsszakszervezetei tiltakozásba kezdtek, mert attól féltek, a gyors SIP-paneles építkezések miatt majd elveszítik az állásaikat a munkások.
A következő nagyobb mérföldkövet az 1960-as években érte el a SIP-technológia, amikor az Alside nevű vállalat jelentősen le tudta csökkenteni a szendvicspanelek gyártásának időtartamát. Így egy darab SIP-panel legyártásához elég volt nekik 20 perc, míg korábban ez a folyamat néhány órát igénybe vett.
Innen pedig már nem volt megállás. Kanada után Európában is kezdett elterjedni ez az építkezési forma. Főleg Svédországban, Finnországban, Norvégiában és az Egyesült Királyságban tarolt a technológia, mert ezekben az országokban az időjárási körülmények nem optimálisak a hagyományos építkezési formák számára. Így, a SIP-panelek előnyei sokkal jobban megmutatkoztak, mert ezekkel gyorsan lehet tartós, energiahatékony házakat építeni.
1965-ben aztán a déli államokon volt a sor. A Kalifornia államban található Santa Paula városában egy építészeti cég, nevesül a Woods Constructors kezdte el használni a SIP-paneleket a projektjeikhez. John T. Woods, Paul Woods, John D. Woods és Frederick Woods 20 éven át népszerűsítették a SIP-technológiát Dél-Kaliforniában.
A poliizocianurát (PIC) és poliuretán (PU) habos töltetű szendvicspanelek 1970-es évekbeli megjelenése az EPIC (Engineered Panels in Construction) nevű vállalathoz köthető. Az 1980-as évek közepén ezeket a paneleket még közvetlenül az építkezésen szerelték össze, az első végtermékként gyártott poliuretánhabos szendvicspanelekre egészen az 1990-es évekig kellett várni. Ekkora ezek már a szendvicspanelek piacának 40 százalékát tették ki.
1982-ben jött egy újabb ugrás, amikor az OSB-lapok betörtek a SIP-gyártásba. Az első OSB, vagyis irányított szálelrendezésű lapokat az Edison OSB üzemében gyártották le, s mivel ez az új anyag nagyon jó fizikai és mechanikai tulajdonságokkal rendelkezett, végül teljesen leváltotta a ragasztott furnért.
A már említett Woods-család 1989-ben szabadalmaztatta az energiatakarékos moduláris házak koncepcióját. Egy évvel később pedig az USA SIP-gyártói megalapították a Structural Insulated Panel Association (SIPA) nevű szervezetet, hogy szabványokat tudjanak kidolgozni és információt cserélhessenek a gyártók, az építészek és az építők egymás között. Ez nagyban segítette a technológia népszerűsítését és további térhódítását.
Így váltak a SIP-panelek a kiváló fizikai és mechanikai tulajdonságaiknak köszönhetően egyedülálló építőanyaggá világszerte. Ukrajnában például az építkezések több mint 40 százalékánál használják ezt a technológiát. Az utóbbi négy évben Svédországban 72 százalék, Norvégiában 64 százalék, Finnországban 58 százalék, Ausztriában 45 százalék, Németországban 36 százalék, Magyarországon pedig közel 30 százalék a könnyűszerkezetes vagy készházak aránya az összes családi ház építéséhez képest.
Európában több országban is támogatják a SIP-paneles építkezést, mert sokkal költséghatékonyabb megépíteni és fenntartani is ezeket a házakat. Ennek köszönhető az is,hogy ma már a legtöbb bölcsöde, óvoda és iskola könnyűszerkezetes technológiával épül, és ebben Norvégia jár az élen.
A SIP-technológia minden előnyét és emellett egy nyugodt környezetet kínál a most épülő Daniella Lakópark is, amely egyfajta falu lesz a faluban, Szombathely és Gencsapáti határában. Innen nem messze található a lakóparkot építő ZBAU Ingatlan Kft. telephelye, ami kellő garanciát biztosít a minőségre. A házak pedig már a 2024. október elsején életbe lépett új, a magyar építészetről szóló törvény előírásainak is megfelelnek.
Mindössze 16 családi ház épül majd ide, a leendő tulajdonosok pedig 5 különböző típusházból választhatnak. Azoknak sem kell elkeseredniük, akik a típusházak között nem találnak megfelelőt, mert ebben a nyugodt, zöld környezetben a ZBAU segítségével megálmodhatják saját otthonukat, egyedi tervek alapján. Akár az OSB, akár a magnézium-oxid lemezes SIP-panelek mellett teszik le a voksukat, a tervektől függően 4-8 hónap alatt kulcsrakészen vehetik át a házaikat.
A közelben húzódó 89-es és 87-es főutak Kőszeg, Bucsu és Ausztria irányába is gyors közlekedést biztosítanak, de a 86-os főutat is könnyen el lehet majd érni a Daniella Lakóparkból. A lakóparkba pedig aszfaltozott út vezet majd be, melynek előkészítése már megtörtént, így tényleg startra készen áll a beruházás.
Ezek az épületek a legmodernebb BB / AA / AA++ energetikai osztályba sorolással és ÉMI-engedéllyel, kulcsrakészen kerülnek majd átadásra, várhatóan 438 és 478 négyzetméter közötti telekméretekkel, így bőven lesz hely egy kerti pihenőrésznek és a grillsütőnek is, a kocsibeállóról már nem is beszélve. További részletek és telekfoglalás a ZBAU Ingatlan Kft. honlapján.