Bár a kórházban fekvő betegeknek elvileg tilos gyógyszert bevinni, ha a rokonok nem vinnék a törött combcsont miatt műtött nagymamának a szívgyógyszereit, lehet, hogy abba halna bele. Hiába azonban a spórolás, a kórházak adóssága megállíthatatlanul növekszik.
Korábban beszámoltunk róla, hogy több milliós bírságot kapott a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház, amiért csak úgy engedték be a szülő nő kísérőjét a szülőszobába, ha előtte “alapítványi hozzájárulás” címén 2-3 ezer forintért megvásárolta az úgynevezett zsilipruhát. A bíróság szerint ezzel jogsértést követett el az intézmény. A “kispapa szettként” is emlegetett öltözet egyszer használatos sapkából, maszkból, felsőruházatból, nadrágból és egy lábzsákból áll.
Nem példanélküli, hogy a kispapa szettet a családoknak kell bevinniük a kórházba, a legtöbb szülészeten ez a gyakorlat, önmagában ez nem jogsértő. Sok helyen a folyosókon elhelyezett automatákból lehet megvenni a higiéniás szettet, jellemzően 1500-2000 forintért. Patikákban viszont még olcsóbban, 7-800 forintért lehet hozzájutni az öltözethez. Ha a család elfelejti megvenni a szettet vagy nincs rá pénze, akkor megoldják valahogy, mondták a megkérdezett szülésznők. Nagyon prózai oka van annak, miért nem tudják a kórházak maguk biztosítani ezt a néhány száz forintos tételt: nincs rá pénz.
Amikor néha kesztyű sincs az osztályon, akkor nem tudom értelmezni a kérdést–
fogalmazott egy szülésznő.Nem szabadna bevinni a gyógyszert
A kispapa szett mintájára összegyűjtöttük, milyen más olyan filléres tételeket találni a magyar egészségügyben, amiket a betegnek maguknak kell megvenniük ellátásuk során, miközben elvárható lenne, hogy azokat a kórház biztosítsa. És azt is elmagyarázzuk, miért van ez így.
Előkelő helyen szerepel listánkon a pelenka, ami a szülészeteken is hiánycikknek számít, de különösen az idős betegek ápolásánál lenne fontos a felfekvések megelőzése miatt. Meg van határozva, hogy naponta hány darabot ad a kórház, ez rendszerint négyet jelent, ennyi azonban általában nem elég. Ekkor jön az, hogy a rokonoknak kell megvenniük a gyógyszertárban, ahol 4-6 ezer forintba kerül egy 20-30 darabos csomag. Ha szakorvos vagy háziorvos írná fel, jóval olcsóbb lenne, de erre akkor nincs lehetőség, ha a beteg kórházban fekszik, mert az kettős finanszírozásnak minősülne.
Ugyanez a helyzet a gyógyszerekkel. A betegeknek elméletileg nem szabadna bevinniük magukkal gyógszert. Érthető, hogy miért: az orvosok nem tudják nyomon követni, milyen hatással lesznek a kezelésre, illetve hogy rendesen szedik-e az előírt adagot. Ehhez képest bevett szokás, hogy a betegekkel vitetik be a szükséges gyógyszereket: inzulint, antibiotikumokat, különböző szívgyógyszereket, vérnyomáscsökkentőt, pszichiátriai gyógyszereket. Mint a pelenkánál, ennek is az az oka, hogy a kórházak saját költségükön eleve nem tudnak elég gyógyszert biztosítani, de a kettős finanszírozás elkerülése miatt a betegek kényteleknek saját pénzükön, drágábban megvenni a gyógyszereket.
Trükköznek a kórházak, hogy legyen pénz az ellátásra
A gyógyszerkiadások érzékeny pontját jelentik a kórházi osztályok költségvetésének. Beszéltünk olyan pszichiátriával, ahol letiltottak egyes gyógyszereket, amelyek ugyan szerepelnek a szakmai protokollban, de drágák. Például az újabb antipszichotikumok injekciós formájára kell gondolni. Ezek több százezer forintban kerülnek, kéthetente-havonta kell őket beadni. Ha receptre váltják ki, akkor csak a 300 forintos dobozdíjat kell kifizetnie a betegnek, az állam teljes egészében fizeti a gyógyszer árát.
Akkor van bajban a kórházi osztály, amikor úgy veszik fel a beteget, hogy pont esedékes az injekció beadása, mert így az intézménynek kell állnia a költségeket, és nem ritkán egy-egy ilyen injekció a teljes kezelésre szánt finanszírozásT kimeríti. Főleg azoknál a betegeknél gond ez, akik hosszú ideig szorulnak ápolásra. Nemcsak a pszichiátriákon probléma ez, más szakterületekről is hallottunk erről. Ezt úgy oldják meg, hogy egy napra elbocsátják a beteget, felírják neki a gyógyszert, amit így nem a kórház fizet, majd újra felveszik az osztályra. Ugyancsak jellemző, hogy a különböző osztályok egymás között csere-berélnek a gyógyszerekkel.
Az alulfinanszírozottság miatt olyan készítményekre sem jut pénz, amelyek ugyan nem életmentőek, de javítják a betegek komfortérzetét. Az intenzív osztály kritikus állapotú betegeinek ellátása költséges. Például a súlyos, bakteriális tüdőgyulladással kezelt betegek naponta több tízezer forint értékben kapnak antibiotikumot. Nem ritka, hogy ezek a betegek erős dohányosok, így a kezelés következtében a nikotin megvonás miatt súlyos delírium alakulhat ki náluk. Az elvonási tüneteket nikotintapasszal lehet orvosolni, ami napra lebontva néhány száz forintos tételt jelent. Ez a pszichiátriai zárt osztályakon is probléma, mert az ott megforduló betegek többsége dohányos. De mivel nem előírás a tapasz biztosítása, ezért a hozzátartozókat kérik meg, hogy vigyék be a betegnek.
Hogy mire jut pénz, attól is függ, hogy melyik szakterületről beszélünk. Az onkológia, az invazív kardiológia vagy az intenzív terápia finanszírozása kifejezetten jónak számít, a kevésbé jól finanszírozott területeknél viszont ott spórolnak a kórházak, ahol csak tudnak, ezért alakulhatnak ki olyan helyzetek, hogy nincs elég pelenka, kötszer, gyógyszer.
Döntési kényszerben van a kórház, ciki kérni a betegektől, de borzasztóan kell a pénz másra. Aki ebben dolgozik, ugyanúgy elszenvedője ennek
– foglalta össze tapasztalatait egy sebész. Elmondta, hogy az eszközhiány közvetve a várólistákat is duzzasztja, mert egyes kevésbé jól finanszírozott beavatkozásokból kevesebbet végeznek a kórházak, csakhogy plusz forráshoz jussanak.
Nagyot nőtt a kórházak adóssága
Hasonló anomáliákkal találkozhatunk a járóbetegellátásban is. Jó példa az alulfinanszírozottságra a 24 órás EKG-vizsgálat, amikor egész nap a beteg testére van rögzítve egy készülék, ami rögzíti a beérkező jeleket. Magáért a vizsgálatért nem kell fizetni a betegeknek, mindenkinek ingyenes. Viszont nem ritka, hogy a vizsgálathoz használt készülékbe az elemeket már a betegekkel vetetik meg, mert arra már nem futja. Ezen a betegek már ki sem akadnak – mondta a jelenségről beszámoló belgyógyász.
Szintén filléres tétel lenne az az adathordozó (jellemzően CD), amire a CT vizsgálatok képanyagát írják ki, mégis a betegek fizetik ki annak árát. Az erről mesélő orvos szerint ez azért visszás, mert a pontos diganózishoz szükség van a CD-re kiírt képanyagra, a szakmai protokoll része. Ugyanez a helyzet a végbél-tükrözésnél: a vizsgálat előkészítéséhez hashajtóra van szükség, amit a betegeknek kell megvenniük.
Hasonló jelenségekről számolt be nemrég a Magyar Hang is. A lap információi szerint a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház és Rendelőintézet lepedőn, pelekán, injekciós tűn és egyéb fogyóeszközön kénytelen spórolni, mivel a kórház adósságállománya megközelíti az egymilliárd forintot. Emiatt a kórház különböző osztályai egymás között csereberélnek, így próbálják megoldani a felmerülő eszközhiányokat.
A magyar kórházak adósságállománya október végére 50 milliárd fölé nőtt, ez 2017 végéhez képest 35 milliárdos növekedést jelent. Erre reagált a kormány november végén egy újabb 55 milliárd forintos adósságkonszolidáció bejelentésével. Tavaly megközelítőleg ugyanennyit áldozott a kormányzat a kórházak adósságainak lefaragására. A friss adóslistát a Péterfy Sándor utcai kórház vezeti, 3,2 milliárd forinttal, utána következik a Honvédkórház 2,7 millárd forintos tartozással.
