Akárha otthon volnánk, a mama megszokott főztjét eszegetve. Olyan ez a hely. Nemcsak azért, mert az állandóságot képviseli a változó világban. Olykor új arcot is mutat.
Nagy János tulajdonos, aki anno kitalálta a helyet, nem szereti a szuperlatívuszokat. Jól van, nem kap. Ezzel persze nehézzé teszi a dolgot, mégis kísérletet teszünk, hogy bemutassuk, miért jó itt lenni, enni vagy ejtőzni csupán, voltaképp a város szívében.
Az otthonosság egyszerű titka
Úgy van ez, mintha szülőházunkba térnénk meg a mama főztjére. Ő persze előtte megkérdezné, mit szeretnél fiam? S így a torkos rendelést tudomásul véve látna neki a főzőcskézésnek, s mi tudnánk, hogy az az íz vár minket minden egyes alkalommal, amelyet gyerekkorunkban megszoktunk. Mert otthon vagyunk.
A Gekkoban négy éve érezhetjük ezt. Azért, mert a csillivillit kerülve ugyanazok szorgoskodnak a konyhában, ugyanaz a séf tesz azért, hogy amit egyszer itt megszoktunk és megszerettünk, mindig változatlan formában, az ízlelőbimbóinkat hasonképp nyűgözve kerüljön elénk.
A krumplileves az legyen krumplileves, ugye. Mint ahogyan anno kifejtette szeretett és egyszerű vezetőnk. Nagy igazság ez, a XXI. század nyelvére fordítva annyit jelent: a Gekkoban azt kapja az ember, ami az étlapon szerepel, és mindig a várt, megszokott módon. Ilyen egyszerű ez, és ez az első tétel.
Mit?
Ha mondjuk vegetáriánus volnék – mint ahogy nem vagyok, de tegyük fel -, akkor is tudnék választani. Ha magyaros kulináriára szottyanna kedvem, akkor sem kellene fanyalogva felállnom, sőt. S ha fiatalos hévvel csak egy pizzára fájna a fogam, akkor azt tennék elém. Sőt, ha délidőn rohanva kéne ennem, akkor menüt is választhatnék, olcsón, finomat. Mint ahogyan a környékbéli munkahelyek éhes hada szállja meg a helyet rendszeresen, magam is beugorhatnék egy jó adag főzelékre vagy bármire, ami aznapra menünek rendeltetett.
De lusta is lehetnék, heverészve az ágyban csak a telefont kéne felemelnem. (340-320), és hamarosan otthon kanalazhatnám a kiszállított levest.
Hol?
Mondom, szinte a város szívében, Szombathely, Szelestey utca 2. szám. De ha ez semmit sem mond, akkor induljunk el az állomás felől, haladjunk a Március 15. térig, s ha lámpa piros, miközben a Petőfi utca felé mennék tovább, csak hátra kell nézni a sarkon. Ott a kilincs, ott a név. A kilincset lenyomni egyszerű, nyáron még ennyi sem kell. Belebotlunk a kerthelyiségbe. Ha kint meleg van, belül légkondi vár.
Hogyan?
Mondtam már, otthonosan. Itt nem fordul elő az emberrel, hogy este tízkor a személyzet diszkréten, de mégis nagy feltűnéssel rakosgat az asztalra – lásd a krumplileves etalonná válásának korszaka és kórtana -, nem.
Ha jól érzed magad, akkor a személyzet is, és szívesen szolgál ki, pedig már záróra múlt. Édes kettesben vagy társasággal, mindegy. Maradhatsz, még a szomszéd sem dörömböl át a falon, és ez minden pénzt megér.
Változás az állandóságban
Távoli vidékek gasztronómiáját is élvezhetem, és még csak utazni sem kell. Most éppen a Bakony környékének specialitásait kínálják pluszként. Mire ezt olvassák, a Bükk-hegység tájainak különlegességei szerepelnek a kínálatban.
A sor pedig folytatódik, azaz be lehet térni a már jól megszokott ízek, de ismeretlen terepek felkutatása okán is. S ha nem dohányzik az ember, garantáltan füstmentes különteremben kapja meg ugyanazt, amit a többiek füstbe burkolózva.
Mondom, tisztára, mint otthon. Vagy ha van sárkányunk, akkor még jobb. Ide sárkánnyal is érdemes bejönni, tényleg