Jelen Mediawave-beszámolónk egy fokkal fókuszáltabb lesz annál, mint amilyen lehetne. Szólhatna több fellépőről is, hiszen zenélt pénteken a Voler Mouche, a kelléktárát elektrodiszkóra cserélő Anima Sound System, a gyémánttorkú ausztrál Lady 6, mi most mégis a nap legjelentősebb fellépőjére helyeznénk a hangsúlyt. Országos hírportáltól a Tilos Rádión át a budapesti berkekben jól csengő nevű lemezlovasokig sokan autóztak ide a nyugati végekre csak őmiatta, és ha a negyvenes anyukák nem is értették a színpad előtt, hogy ki ez a kedves bácsika, az első taktusok alatt visszavonhatatlanul a szívükbe zárták.
Legelőször azonban forgassuk vissza a fogaskerekeket délután fél négyre, amikor Gil Scott-Heron a Csónakázó tó melletti szállodában fogadta a sajtómunkásokat. Lehet, hogy a ma is Harlemben élő spoken word prédikátor, költő és énekes már jópár éve átlépte azt a lécet, hogy grátisz tálalja gondolatait a fekete testvérek színe előtt, legújabb lemeze pedig annál az XL Recordingsnál jön ki, ami a Radioheadtól a Basement Jaxxig a legnagyobbakat istápolja, egyvalami mégis elmondható róla: modora még mindig makulátlan - belépője egy kézfogás volt a rá váró újságírók mindegyikével.
Gil Scott-Heron (akiről végre az is kiderült, hogy gilnek kell ejteni keresztnevét) védjegye az emblematikus The Revolution Will Not Be Televised című tanszöveg a hetvenes évek elejéről, természetesen már a legelső újságírói kérdés erről szólt. " A forradalom az elmében megy végbe. Amint valaki megváltoztatja az álláspontját, abban benne van, hogy tenni is fog érte, így használ az ügynek" - mondta Gil a maga ízes beszédével a társadalmi tudatosságról. És hogy sikerült-e változásokat elérni? A művész szerint jól jelzi ezt, hogy ő most itt lehet, régen el sem tudta volna képzelni, hogy feketeként ekkora távolságokat tegyen meg - köszönhetően a zene világméretűvé duzzadásának. "Az én gondolataim hatással lehetnek rád, ahogy a tied is hatással lehet az enyémre. Ez maga a változás, hogy itt, egymással szemközt beszélgethetünk a változásról."
Megkérdeztük, hogy ő, aki a média manipulatív hírszelekcióját és elhallgatásait nem egyszer megénekelte, mit gondol az internet koráról - a válasz poénnal kezdődött, de komolyan ért véget. "Nekem ez azt jelenti, hogy nem kell lemennem a vulkánba, hogy tudjam, mi van a vulkánban. Fontos, hogy tudj dolgokról, hiszen ez segít az eligazodásban. A média pedig segíthet a dolgok megismerésében. Amit én kritizáltam, az az volt, hogy éveken át tudták az emberek, mi folyik Dél-Afrikában, de egy szót sem szóltak róla. Ha van egy probléma egy társadalomban, de nem a közbeszéd tárgya, az aggaszt. Mert minél többen tudnak róla, annál több megoldás érkezhet rá. Minél hamarabb nézünk szembe a problémákkal, annál hamarabb tudunk megszabadulni tőlük."
Kíváncsiak voltunk, hogy az este folyamán a tanítót, vagy inkább a szórakoztató énekes-dalszerzőt fogjuk hallani, Gil pedig sietett megnyugtatni minket: nem prédikálni érkezett. Tartotta a szavát: este fél tíz után öregurasan, de nyílegyenes háttal odaballagott a Rhodes elektromos zongorájához, nyájasan üdvözölte az egybegyűlteket, és hozzálátott őket komótos soulokkal kenegetni. Ebből a mederből nem is tért ki előadása végéig, ami miatt a figyelmet nehezen is tartotta fenn egy óra elteltével, de aki ki tudott kapcsolni minden más ingert, az lélektani értelemben elég hamar egy húron pendülhetett a golfsapkás poétával.
