Szombathelyen a Hunyadi és a Szent Flórián körút kereszteződésében lettünk figyelmesek egy hölgyre, aki kis dobozzal és kapával a kezében sétálgatott.
Támogasd a Nyugat.hu-t!
A Hunyadi túloldaláról nem tudtuk eldönteni, mégis mit csinálhat. Nézi a földet, néha lehajol, a járdát kapálja. Szürreális látvány volt.
Átmentünk, hogy közelebbről is megnézzük, mit csinál. Ekkor értettük csak meg, hogy nem a járdát, hanem a járda repedéseiben a földet kapálja, a dobozból pedig virágmagokat szór el.
Ugyan megértettük, mit csinál, a jelenség továbbra is megdöbbentő maradt. Megkérdeztük, miért csinálja, de csak annyit válaszolt, nem mondhat semmit. Rejtélyes módon még azt sem volt hajlandó elárulni, milyen virág magjait szórja el. Huncut mosollyal az arcán csak annyit mondott, jöjjünk vissza egy hónap múlva.
Csak miután továbbálltunk, értettük meg, mitől is volt olyan szürreális az élmény.
Nem szokatlan, hogy aktivisták ehhez hasonló, szellemes módszerekkel hívják fel a figyelmet megoldásra váró problémákra. A szanaszét repedezett járdákat például kiszínezik, a lekopott gyalogátkelőhelyeket „újra rajzolják” krétával, és még sorolhatnám.
Furcsa és szokatlan élmény volt azt látni, hogy nem politikai szervezet nagyjából ugyanilyen szellemes performanszot főzött ki, csak ehhez nem jár semmiféle köret. A nyilvánosság bevonása, (mi is teljesen véletlenül jártunk épp arra) politikai vagy társadalmi üzenet, aktivista szervezet közbenjárása nélkül gondolt egy egyszerűt, odament és megcsinálta.
Egy félrehullott magot egyébként elhoztam magammal, a szerkesztőségben pedig elültettem. Ha a járdából esetleg nem is nőnek majd virágok, mi tudni fogjuk, mi lett volna, ha...
