Ahogy reggel mi is megírtuk, ma reggel elkezdődött a bőnyi rendőrgyilkossággal vádolt Győrkös István büntetőperének tárgyalása a Szombathelyi Törvényszéken. Kollégánk a helyszínről jelenti, miként zajlik a volt hungarista vezér tárgyalása:
Frissítés 12:55
A védő továbbra is a lövésekről faggatta a kettes számú tanút, aki elmondta, hogy még soha nem lőtt emberre és a lövések között többször is ránézett a félig fekvő vádlottra.
Kérdésre elmondta, hogy lehet, hogy pszichésen elfáradt a lövésekben, ezért szólt a kollégájának, hogy lője le a vádlottat. A miértre elmondta, hogy a vádlott gépfegyverrel fejbe lőtte a kollégájukat és továbbra sem tette le a fegyvert.
-Miért hagyták abba a lövést, amikor az Ön nyolc lövése után kollégája is lőtt egyet? Megnyugtató volt?
- Mondtam, hogy megnyugtató volt?
- Mennyire lőtt el Ön mellett a kollégája?
- 40-50 centire.
- Nem tartotta ezt veszélyesnek?
- Kellett volna? Bíztam benne.
Ezután tisztázták, hogy a három rendőrnek milyen fegyvere volt.
A bíró egy órás szünetet rendelt el.
Frissítés 12:25
Tíz perc szünet után a második tanú meghallgatásával folytatódott a tárgyalás. A Nemzeti Nyomozóiroda rendőre a megérkezést hasonlóan írta le, mint az első tanú. Kiderült, hogy amikor a kapun kívül voltak a vádlott felesége mondta a rendőröknek, hogy vigyázzanak, mert baj lesz. A második tanú ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy ekkor nem gondoltak rosszra, azt hitte, hogy az asszony a vádlott vezető politikusi rokonára céloz.
A gépkarabélysorozat után a vádlott szerint néma csend lett. Kollégája bekiabált a házba: Peti, jól vagy? Nem érkezett válasz. (A bíró később rákérdezett, hogy biztosan ekkor hangzott-e el a kérdés?) Ezután a tanú több lövést, összesen nyolcat adott le a vádlott irányába. Az első lövései után szólt kolléganőjének, hogy hívjon segítséget. Ezután rákérdezett férfi kollégájára:
- Z., látod?
- Igen!
- Akkor lődd le!
A kollégája a házon kívülről belátott a házba és lőtt is. A tanú látta a vádlottat félig ülő, félig fekvő helyzetben, kezében a gépkarabéllyal. Gépfegyverrel nehéz felvenni a versenyt - tette hozzá a tanú, aki ezután lábbal behajtotta az ajtót, várva, hogy a vádlott belelő-e. Nem lőtt. Ezután a férfi kiment a házból és részt vett az utca biztosításában. Kollégája a ház sarkánál állt, hogy ha a vádlott kijön fegyverrel, akkor lelője.
A mentők kiérkezését 15-20 percre tette, a mentők nem voltak hajlandók bemenni rendőri kíséret nélkül. A kettes számú tanúnál két tár volt, olyan megérzése volt, hogy mindkettőre szükség lesz. A mentők kiérkezése után óvatosan visszament a bejárathoz és látta is a meglőtt munkatársát, aki fejlövéssel a hátán feküdt, széttárt karokkal és nem lélegzett. A vádlott mondta neki, hogy vigye ki a kollégáját, de nem tette meg, mert tartott tőle, hogy csapda. Készített néhány fotót a hátán fekvő kollégájáról, hogy az majd segíthesse a TEK-et a helyszín felmérésében. Ügyvédi felvetésre kijelentette, nem figyelt arra, hol vannak lövedéknyomok, ő csak a kollégájára és a vádlottra figyelt.
Miután halott kollégáját kihozták látta, hogy a fegyvertok nem volt kicsatolva, azaz kollégája nem nyúlt a fegyveréhez.
Az ügyvéd rákérdezett, hogy miért csak a harmadik vallomásában emlékezett arra, hogy felkapcsolták a villanyt?
- Amikor az ember kollégáját meglövik, akkor az adott helyzetben még nem alakul ki rossz érzés, akkor még úgy csináltuk, hogy mindenki hazamehessen épségben. Amikor elhagytuk a helyszínt, akkor elkezdett lecsapódni a szituáció és egyre rosszabb állapotba kerültem. Ezért lehet, hogy a legelső vallomásomban nem tudtam mindenre pontosan visszaemlékezni, azok csak később jönnek elő.
A védő ezután hosszan faggatta a tanút a lövések leadásának és a láthatóságnak a körülményeiről. Arra volt kíváncsi, látta-e a vádlottat a lövésekkor? Erre a tanú úgy válaszolt, hogy először csak a lövés irányába lőtt. Másnap számára is biztossá vált, hogy nem "baráti tűz" miatt vesztette életét a kollégája.
A korábbi vallomások felolvasása után tanúmeghallgatás kezdődött. Elsőként a Nemzeti Nyomozóiroda munkatársnője lépett a tanúk padjára.
A tanú felidézte, hogy 2016. október 26-án négy rendőr és három tűzszerész érkezett a hajnali órákban a vádlott házához, házkutatásra. A háztól kicsit távolabb várakoztak az engedélyre, hogy megkezdhessék a házkutatást, mivel azonos időpontban a vádlott fiánál is megjelentek a rendőrök. Kb. 20 perc múlva mentek a házhoz, ahol csengőt nem találtak.
Ekkor az egyik autóval a kapuhoz álltak és dudáltak. Néhány perc múlva a vádlott kiment, ekkor közölték vele, hogy a Nemzeti Nyomozóirodától érkeztek és házkutatást fognak tartani. A később elhunyt rendőr volt a rangidős, ő kommunikált a vádlottal. Utasította a vádlottat, hogy zárja el a nagy kutyáját és a vádlott ennek látszólag eleget is akart tenni. Néhány perc múlva azonban a kutya visszatért, ezért a rendőrök azt feltételezték, hogy a vádlott megpróbálja elrejteni a bizonyítékokat.
Újra dudáltak, mire egy idősebb hölgy jelent meg az ablakban és közölte, hogy kis türelmet kér, csak felöltözik. Újabb percek múlva a vádlott telefonnal jött ki az ajtóhoz és közölte, hogy amíg az ügyvédje nem érkezik meg, addig nem engedi be a rendőröket. Ők tájékoztatták, hogy a házkutatást az ügyvéd nélkül is végrehajthatják és ismét utasították, hogy nyissa ki az ajtót.
A vádlott ekkor belülről bezárta a kaput az addig belülről benne lévő kulccsal, majd kivette a kulcsot a zárból és közölte a rendőrökkel, hogy rájuk uszítja a kutyáját, ha belépnek a kapun.
A rendőr őrnagy ekkor közölte, hogy szükség esetén lelövik a kutyát, ekkor a vádlott elment az ebbel. Néhány perc múlva az egyik rendőr észrevette, hogy a nagy kaput ki lehet akasztani és így be tudnak menni az udvarra. Be is jutottak egy hosszú ház nagy udvarába. Az egyik rendőr a bokros rész felé ment, hogy megnézz, elzárta-e a kutyát a vádlott, három rendőr és a tűzszerészek pedig a ház mellett sétáltak. Ekkor kiment hozzájuk a vádlott felesége, akivel bementek egy félhomályos helyiségbe.
Ebben a helyiségben az idős hölgy mellett állt a vádlott, illetve a sértett, két rendőr pedig az ajtónál maradt. Ekkor láttuk, hogy van valami a kezében, erre rá is kérdeztek, mi az?
- Az van a kezemben, ami a maguk kezében is – érkezett a válasz, az egyes számú tanú pedig ekkor felkapcsolta a villanyt. A következő események pár másodperc alatt zajlódtak le.
A tanú meglátta, hogy gépkarabély van a vádlott kezében, a sértett pedig azonnal felszólította, hogy tegye le a fegyvert, a vádlott pedig szinte azonnal alulról felfelé lendítette a gépkarabélyt és sorozatot adott le vele.
Az egyik ajtó mellett álló rendőr azonnal viszonozta a lövést és közben visszaért az a rendőr is, aki a bokros részt vette szemügyre előtte. Ő is lőtt a vádlott felé.
Az egyes számú tanú azonnal hívta a 107-es, vagy 112-es segélyhívót, erre pontosan nem emlékezett, melyik számot tárcsázta. A hölgy elmondta, hogy a vádlott 5-6 lövést adott le, majd kollégái egyes lövései után síri csend lett. A tanú egy pillanatra látta összerogyva a vádlottat.
A rendőrök az előírásnak megfelelően biztosították az utcát, miközben kb. 20 perc múlva megérkeztek a mentők, akik nem mentek be a sérültekhez, mert a meglőtt vádlottnál még fegyver volt. Közben szólongatták a meglőtt rendőrt, de nem érkezett válasz.
Az idős hölgy közben többször kiment a rendőrökhöz és mondta, hogy a férje a mentőket beengedi, de ha egyetlen rendőrt is meglát, akkor őket szitává lövi. Kérték, hogy bírja rá a férjét a fegyver letételére, de nyilvánvaló lett, hogy erre a férfi nem hajlandó.
A tanú elmondása szerint az idős hölgy „sipákolni kezdett”, hogy mit tettek a férjével és azt is mondta, hogy a férfi, akit a férje meglőtt nagyon vérzik. A rendőrök a ház közelébe vitték a hordágyat és várták a TEK-et.
A vérző, meglőtt vádlott a TEK felszólítására letette a fegyvert, ekkor kihozták a házból az akkor már halott rendőrt, majd a vádlottat is. A tanú szerint egyértelműen a vádlott lőtt először, a gépkarabély sorozata jól elkülöníthető a kollégái egyes lövéseitől. A TEK-es akció részleteiről nem tudott nyilatkozni
Az ügyvéd először arról érdeklődött a tanútól, mikor lőtt utoljára, majd arra kérdezett rá, hány töltény volt a tárban? A rendőrnő elmondta, hogy ötöt tárazott be a hét töltény befogadására szolgáló tárba, mivel nem gondolta, hogy használnia is kell. Egy másik kérdésre válaszolva kijelentette, hogy két tárat, tizennégy lőszert vett fel a szolgálat elején. Az ügyvéd erre visszakérdezett, hogy akkor a rendőrségen egy teljes tár és 2 lőszer maradt?
Ezután a tanú által készített helyszínrajzot citálta elő az ügyvéd és rákérdezett, kiket, miket jelölnek az eset után készített rajzon szereplő számok? A tanú erre nem tudott válaszolni, azt mondta, már nem emlékszik.
Az ügyvéd felhívta a figyelmet arra, hogy szerinte a tanú korábbi és jelenlegi vallomása között ellentmondás van, ezért kérte a korábbi vallomás felolvasását.
