Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Ha életek forognak kockán, nem számít a stressz - Interjú egy veterán mentőssel

45 év után vonult nyugdíjba Seregély László, szombathelyi mentésirányító

Seregély László 1975-ben kezdte a mentő pályafutását és most, 2020 februárjában vonult nyugdíjba. Ez bőven elég idő arra, hogy valaki elmélyüljön hivatásában, tanácsokkal lássa el a fiatalabb generációkat és nem utolsó sorban összegyűjtsön nem egy izgalmas történetet. Ezekről kérdeztem a veterán mentésirányítót.

Az Országos Mentőszolgálat Facebook oldalán olvasható, hogy utolsó mentésirányítóként töltött napján a kollégái búcsúztatták. Hogy kell elképzelni egy mentős búcsúztatást?

László: Nálunk ez úgy szokott kinézni, hogy ilyenkor az aktuális nyugdíjba menőt kihívják, a mentőautókkal körbe állják, és csapnak egy hatalmas szirénázást. Ezután rengeteg fotót készítenek, autóban, autó nélkül, kollégákkal csoportosan, párosával, ahogy csak el lehet képzelni.

Mikor és hogyan döntötte el, hogy mentő lesz?

László: Ez tulajdonképpen egy ihlet volt. Akkoriban postaforgalmi iskolába jártam, de az nekem nem igazán feküdt. Aztán édesanyám mondta, hogy a megyei napilapban olvasott egy álláshirdetést, miszerint mentőst keresnek. Be is mentem állásinterjúra, ahol elmondták, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnem. Éreztem az elhivatottságot, hiszen embereken segíteni nagyon jó dolog, el is határoztam, hogy elvégzem a szükséges képzéseket. Valahogy így kezdődött.

Milyen képzéseken kellett részt venni?

László: Először felvettek próbaidőre, majd amikor az letelt, vizsgát kellett tenni. Miután ez sikerült, jöttek a különböző iskolák, ahol gépi tanfolyamokon, szakápolói tanfolyamokon kellett részt venni. Az első két-három évben különböző mentőállomásokon teljesítettem gyakorlatot. Ez elég sűrű időszak volt, olykor egy hónap alatt három állomáson is megfordultam.

Szinte már közhely, hogy a mentők munkája egy nagyon stresszes munka. Ez tényleg így van?

László: Igen, így van. Egyrészt a mentésirányításon nagyon fontos, hogy mindent jól csináljunk, és egy nagyon szigorú szabályrendszernek kell megfelelni. Persze ehhez is hozzá lehet szokni, és hozzá is kell, elvégre emberéletekről van szó. Másrészt vannak néha olyan hívások, telefonbeszélgetések, amik megrázzák az embert és nem könnyű utána feldolgozni őket. Azelőtt harminc évet autóztam és lehet, hogy nehéz elhinni, de az kevésbé volt stresszes. A telefonnál a mentésirányítónak bele kell képzelni magát a bejelentő helyzetébe, aki bele csöppent egy szokatlan helyzetbe, rémült, pánikol, mégis le kell tudni nyugtatni és elmagyarázni neki, mit tegyen. Nekünk közben higgadtnak kell maradni, mert ha átragadna ránk a pánik, nem biztos, hogy a megfelelő tanácsokat adnánk.

Vannak érdekes, izgalmas, vagy komikus történetei, amiket felidézne?

László: 1975-ben, amikor kezdtem mentőként, munka után találkoztam egy hölgy ismerősömmel. Beszélgettünk, épp elmeséltem neki, hogy mentő lettem, mikor hirtelen megindultak a fájásai. Olyan messze volt a legközelebbi kórház, hogy esélyünk sem volt beérni. Ez volt az első szülés, amit levezényeltem és biztos, hogy soha nem felejtem el.

Seregély László, nyugdíjazott mentésirányító
Forrás: Facebook / Országos Mentőszolgálat

Egy vicces esetet is szeretnék elmesélni. A bejelentő teljes nevét nem mondhatom el, de a vezetékneve az volt, hogy Maga. A történet kedvéért a keresztneve legyen József. Amikor kérdeztem, hogy mi a neve, bemutatkozott, aztán jött a nagy értetlenkedés. „Ne az én nevemet mondja, hanem a magáét. Maga, maga… de nem én, és nem is Józsefnek hívnak, de a maga nevét mondja!” Aztán persze mikor kiderült a turpisság, és persze az, hogy nem egy életveszélyes helyzetet szeretne bejelenteni, kitört a hahotázás a mentésirányításon.

Milyen tanácsokkal tudná ellátni 45 év tapasztalat után a jövő mentős generációit?

A legfontosabb, hogy legyenek elhivatottak, becsületesek, odaadók. Ha valaki teljes szívvel mentő, nagy problémája már nem lehet.

❤️ Nélküled nem tudjuk megírni! Ajánld fel adód 1%-át a Nyugat.hu-nak
Adószámunk: 18889332-2-18 Nyugat Média és Világháló Egyesület
Segítség és letölthető nyilatkozat ide kattintva érhető el.
Köszönjük nektek! ❤️

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Kapcsolódó cikkeink

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Közélet

Tovább az oldalra