A koronavírus-járvány egyre vészterhesebb napjaiban nem árt, ha kicsit elcsendesedve és megállva visszaemlékezünk évszázadokkal korábban élt elődeinkre, akik számos nagy járványt éltek túl vagy haltak azokba bele. - tette közzé Facebook oldalán a Szent Gellért Pannóniai Lovagrend.
Szombathelyen a legnagyobb pusztítást talán az 1710-1711-es pestisjárvány okozta. A korabeli feljegyzések szerint a Gyöngyös-parti városban 1710 júniusában kezdődött dögvész. A járvány csaknem nyolc hónapja alatt kétezer szombathelyi polgár (a város akkori lakosságának ⅔-a!) lelte halálát. Más városokhoz hasonlóan a pestisjárvány idején Szombathelyen is a szabad ég alatt miséztek, mivel már akkor is felismerni vélték, hogy a kór a „rossz levegővel” terjed, s zárt helyre zsúfolt tömeg között hatványozottan szedi áldozatait.
A város lakói a Fő-téren tartott litániákon, közös imádságok körmenetek során könyörögtek a járvány megszűnéséért. Különösen Szent Sebestyén közbenjárásáért imádkoztak, akit hitéért nyilaztak halálra. A vértanút az elmúlt századokban gyakran hívták segítségül járványos betegségekben, ő ugyanis – mivel lenyilazását követően életre kelt – az elpusztíthatatlan keresztény élet mennyei példaképe. És valóban: Szent Sebestyén és Szent Fábián vértanú-pápa január 20-i közös ünnepe után a járvány alábbhagyott és 1711. február 23-án teljesen megszűnt.
Az életben maradt szombathelyiek még 1711-ben fogadalmi kápolnát emeltek Szent Fábián és Sebestyén tiszteletére a főtéri piac azon helyén, ahol a járvány alatt az isteni szolgálatokat tartották. Az 1713-ban elkészült kápolna 1817-ben egy tűzvészben sajnálatosan megsemmisült. A Mindenszentek litániájával egybekötött fogadalmi gyertyás körmenetet azonban a szombathelyi hívek a mai napig minden évben megtartják.
A leégett Szent Sebestyén-kápolnán kívül azonban egy máig fennmaradt emlék is tanúskodik a városban a több mint háromszáz évvel ezelőtti nagy járványról: a kalandos sorsú Szentháromság szobor. Ezt az oszlopot eredetileg a pestis áldozatainak emlékére emelték 3 évvel a járvány megszűnése után, 1714-ben. Két évvel később azonban az emlékoszlop egy tűzvészben megsemmisült.
Helyette 1869-ben közadakozásból emelték a ma is látható neoromantikus stílusú emlékművet, mely két neves kőfaragó-szobrász közös alkotása: Munkácsy Mihály unokatestvéréé, a kölni dóm restaurálásánál ifjú korában hat éven át dolgozott Lieb Ágostoné (1832–1879), valamint Raffensperger Ignácé (1838–1895).
A háromalakos szoborcsoport aranyozott kereszttel, aranyozott almával és jogarral, középen sugárkoszorús galambbal egy lombdíszes fejezetű oszlopon magasodik az ég felé. 1932-ben ugyan egy nagy erejű szélvihar ledöntötte, 1938-ban azonban rekonstruálták, és ekkor az eredeti nyugati tájolás helyett a Fő-tértől keletre fekvő Szent Márton-templom felé fordították. A kommunista időkben, 1951-ben a szobrot parkosítás ürügyén eltüntették a Fő-térről Heves közéleti vitát követően 2000-ben került vissza helyére, mégpedig ezúttal az eredeti, nyugatra néző tájolással.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
