Bildeinben (Beled), Szombathelytől alig 20 km-re, Pornóapáti és Szentpéterfa között nyílik meg a Határélmény-park. A közel 100 millió forintból létrejött tanösvényt az osztrák állam és az Európai Unió is támogatta. A jeles eseményen Norbert Darabos Osztrák Szövetségi Sport és Honvédelmi miniszter és Walter Temmel bildeini polgármester, az Osztrák Szövetségi Gyűlés tagja mond köszöntőt. Az ünnepségen fellép a Burgenlandi Katonazenekar és a szentpéterfai Koprive Tamburazenekar is.
A bildeini Határélmény-park különféle állomásai a határ témakörének különböző, földrajzi, történelmi és kulturális aspektusait ragadják meg. Maga a Határélmény-park igazából egy alig 5 km hosszú, nagyon könnyű túraútvonal, ha úgy tetszik, tanösvény, mely egyaránt járható öregek és fiatalok, családok, vagy csoportok számára. Kiindulópontja Bildein (Beled) központja, innen vezet számos érdekes és élményközpontú állomás mentén az osztrák-magyar határhoz, ahol is átlépi a Pinkát, majd a másik oldalon visszavezet a faluközpontba.
Hogy melyek ezek az állomások? Pl. egy labirintus, egy második világháborús bunker, egy lövészárok, az osztrák határőrség figyelőállása, az egykori magyar határőrség magasfigyelő tornya, a vasfüggönyt idéző S-100 típusnevű jelzőrendszerrel ellátott határvédelmi kerítés működőképes modellje, egy úszó híd, és egy határok nélküli játszótérnek elnevezett mászókötél-pálya.
A parkot gyalogosan és kerékpárral is be lehet járni. Szinte valamennyi állomás akadálymentesített, és úgy alakították ki, hogy felnőttek és gyerekek részére egyaránt érdekes legyen, sőt, előmozdítsa a generációk közti beszélgetést.
A tanösvény mentén pihenőhelyek találhatók, az állomásokon pedig kétnyelvű információs táblák foglalják össze - magyarul is - a legfontosabb tudnivalókat. A Határélmény-park egyedül és idegenvezetővel is látogatható, ám a tanösvény bebarangolásának lehetőségén kívül a bildeiniek még jó pár kedvező árú ajánlatot gyűjtöttek csokorba, amelyek pl. gasztronómiai határélményeket kínálnak, és igazán felejthetetlenné tesznek egy bildeini látogatást.
Főként a gyermek és ifjúsági csoportok körében kedvelt a számos múzeumpedagógiai díjjal büszkélkedő burgenlandi (kor)történeti múzeum. Különösen nekünk, magyaroknak kínál számos érdekességet – hiszen mégiscsak más szemszögből mutatja be az egykori Német-Nyugat-Magyarország (ma Burgenland) idén éppen 90 éves történetét, mint ahogy azt mi ismerjük történelem-tanulmányainkból. (Amely tanulmányok, bizony, ezt be kell ismernünk, meglehetősen szőrmentén térnek ki erre a kérdésre, ha egyáltalán foglalkoznak vele…)
A park fenntartója a bildeini Határjáró Kulturális Egyesület (Kulturverein Grenzgänger) szeretettel várja családok, különféle csoportok, és osztálykirándulások szervezőinek érdeklődését!
Információ kérhető (magyarul is!): www.bildein.at/grenzerfahrungsweg; tel.: +43 3323 21999, e-mail: kvgg_KUKAC_bildein_PONT_bgld_PONT_gv_PONT_at
Andreas Lehner, projektvezető gondolatai a határokról:
"A határélmények olyan tapasztalatok és élmények, amelyek tudatunk és létünk határain esnek meg velünk. Még ha úgy is döntünk, hogy az életünket a lehető legnagyobb biztonságban akarjuk leélni, két határélménnyel mindenképpen találkozunk életünk során. Ezek a születés és a halál. A kettő közötti időben részben önszántunkból részben szándéktalanul léphetünk át számos határt, amelyeket a biológia és a társadalom meghúzott számunkra.
Normák és szabályok sokasága vesz körül és szorít bennünket láthatatlan határok közé, ezek közül sokat megtalálunk a mindennapi szókincsünkben is: fájdalomküszöb, szégyenküszöb, tabuzóna, helyzetek, amikor „magunkon kívül" vagyunk – a boldogságtól, a haragtól, a dühtől, vagy az eksztázistól…
A határok az átmenetet jelölik ki a különböző területek és állapotok között. A határok átlépéséhez a kiindulópont többnyire a „normális" állapot, vagy egy hely, ahol tartósan élünk. A határ túloldalán található valóságok csalogatnak vagy fenyegetnek bennünket, attól függően, hogy az ember éppen milyennek találja mindenkori helyét a határ választott, vagy kényszerből elfoglalt oldalán.
A határokat elsősorban nyilván földrajzi vonatkozásban értelmezzük, de aztán ezen messze túlmenően az individuális és kollektív önértelmezésnek szegezett kihívásként valamint a permanens elvágyódási hangulat és dinamika metaforájaként is. A határátlépésnek mindig van – valóságosan és metaforikusan is – egy előre menekülés jellege. A biztonságot áldozzuk fel a kalandvágy oltárán, a hazátlanságot fizetjük árként a határok elvesztéséért és a bezártság megszüntetéséért.
Paradox módon csak a határokat magunk mögött hagyva válunk képessé arra, hogy igazán meg tudjuk ítélni az elhagyott területet. Visszapillantva az identitást, a származást, a „normális", szabályos létformát világosabban láthatjuk. Ez a határélmények nagy értéke. Az utazás műveltté tesz…"
